A hibrid/Befejezett/

Sikerült?-4

-Szuperhős?-Kérdezte hitetlenkedve Rogers.
-Igen. Egy szer befecskendezése után jóval megnövekszik az izom felépítése, a csontozat és persze az erő kifejtésed is nagyobb lesz... Mint egy szuperhősnek! -Mondtam el az alap tudni valokat a kísérletről, de persze ennél jóval bonyolultabb.Még egy kis ideig válaszolgattam Steve kérdéseire de ezek után nekem vissza kellett mennem Howardhoz.
-Meghoztuk a döntést!- jelentettem be, köszönés nélkül.
-A kis Steve lett?-Kérdzte Houwy úgy mintha nem tudná rá a választ.
-Igen, szerintem tökéletes alany!A beszélgetésünk közben mindketten egy egy műszert néztünk, hogy biztosan minden rendben legyen a holnapi nap folyamán.
-Igen de lehet, hogy a tű át böki a karját.-Tette meg a humoros megjegyzést Howard, még egy kis ideig beszélgettünk, de pár pillanat alatt másnap délután lett. A labor szoba amiben tegnap még csak ketten beszélgeettünk, mára már több tucat orvos otthona lett. Fent az üveg ablak mögött ,ami nézőtérré volt ki alakítva már pár ezredes, tudos és hallgató volt akik jó ízben borozgattak.Azok akik már elhelyezkedtek fennt ők egy kör alakú labort láthattak aminek a középpontján egy műtéti ágy volt, ami az igényinknek megfelelően volt kialakítva. A nézőtér mellett egy ajtó volt ,amin Steve és Peggy lépett be... A teremben mindenki csendben maradt, talán azért mert már izgatottak voltak a kisérleti alany érkezése miatt vagy ami lehet, hogy életszerűbb az az, hogy mindenki megdöbbent a kis alkatán vagy azon, hogy mi megfelelőnek találtuk erre a feladatra. Egy pár másodperces csend után mindenki sürgött-forgott tovább.
-Jó reggelt! - a kissé német akcentusával köszönt Abraham doki, Peggyéknek. Egy apró szó váltás után megkezdtük a kisérletet.A hangzavar nem csillapodott a nézőtér részéről ,így a mikrofont megdobogtattva kezdte meg az "előadást" a doki.
- Hölgyeim,uraim itt ma nem a pusztulás felé teszünk egy lépést,hanem azbujulás felé,az alanyt a egy sor mikro szérum hatása alá vetjük...- A mondandóját befejezte Ábrahám doktor majd Stevere tekintett aki már a hideg vas asztalon feküdt, felső nélkül.A doktor oda hajolt hozzá:
-Csak maradjon ön maga!- súgta meg neki.
-Kezdhetjük MR.Stark!-
A fecskendő sor rá hajlott a kezére. Egy kapszula zárodott rá.Steve épp ,hogy csak ki bírta, de a kisérlet lezajlott kisebb nagyobb nehézségek árán ,a vaskalitka ki nyílt és mint egy pillangó Steve ,úgy született ujjá ,és lépett ki belőle. Peggy azonnal segíteni rohant neki. A látvány nem csak tudományos szemmel volt elképesztő, de fizikailag is levett minket a lábunkról: A magassága nőtt, az izmai mintha csak ki akarnának durranni, az eddigi nadrágja most csak térde alá ért neki... Egyszerűen észbontóan látványos mit ne mondjak:
-Huuu- csak ennyi jött ki a számon.
-Bizony, hogy huuu! -Kontrázott rá Howard.De így is nem mi voltunk a legjobban meglepődve, hanem Peggy akinek a lélegzete szó szerint el állt.
-Hogy érzi magát? Aggódott Peggy érte.
-Magasnak- lehelt ki egy kis fáradságot.
-Hát igen..mert..mert az is.-Nézett Stevere, Peggy a kislányos zavarában még a mellkasát is megérintette. Az ünneplés hangja terjedt a laborban, már pezsgő bontás is megkezdődött..... Volna, de egy nagy robbanás halladszódott a hátunk mögött, a nézőtér üvege a nyakunkon landolt, a pánik elszabadult már sokan sejtettük, hogy mi történik így a Doktor a fecskendő felé vette az iranyt ,hogy ne hogy el lopják az volt az utolsó adagnyi szer volt amit Stevebe fecskendeztünk.Egy újabb durranás halladszott, de ez már nem egy bomba volt, hanem egy golyó, egy golyó ami pont a doki mellkasába landolt.Elterült a földön....