Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Yoongi"●•°•°

A hátsó ülésen ülve robogtunk az úton.
Kai vezetett Sehun pedig mellette ült az anyósülésen. Számat bekötötték, ahogy kezeimet és lábaimat és szorosan csomózták egymáshoz.
Figyelem az utat. Ismeretlen, de sajnos túlságosan is sejtem, hogy hova tartunk.
Ha Sehun és Kai itt vannak egy sötét furgonnal karöltve, az csakis egyet jelenthet...
Mr. Min.
Csakhogy, most nem Yoongi apjáról van szó.
Hanem nagy valószínűséggel magáról Yoongi-ról.
Az előttem ülők párszor odaszóltak egymáshoz, viszont sajnos -vagy nem sajnos- nem hallottam belőle semmit, csak a mély hangjuk miatti halk dörmögést.
Kai olykor-olykor rámpillantott a visszapillantóból, mintha bármit is tudnák tenni ebben a helyzetben.
Szemei sötétek, és árasztották magukból a lenézést és a gyűlöletet. Pedig Kai még segített is nekem, még régen, mikor Mr. Min elrabolt.
Sőt ahhoz képest, hogy azt mondta meg kell "fizetnem" a segítségét, nem kért cserébe semmit.
"Ha jól tudom Kai is farkas...Igaz?..."
Ránéztem a tükrön keresztűl mire abban a pillanatban ő is rámpillantott. Kis idő után elkapta tekintetét vissza az útra és motyogott valamit, mire a másik bólogatni kezdett.
-Lassan hazaérünk Hercegnő...-fordult hátra mosolyogva Sehun.
Ha akartam se tudtam volna válaszolni, ugyanis az a kendőféleség eléggé meggátolt volna abban, hogy bármi értelmeset kinyögjek.
Kai lassítani kezdett, miközben beértünk egy gazdag negyedbe.
A házak mindegyike hatalmas volt és gyönyörű. Az én otthonom kétszer elférne bennük.
Csodálva pislogtam a kivilágított házak felé, melyek a sötétségben egyszerűen fénylőnek és rikítónak tűntek.
Az egyik hosszú utca végéhez érve megpillantottam a legnagyobb már-már kastélynak tűnő hatalmas fehér és bézs falú luxus házat.
Ha tudtam volna, eltátottam volna számat a látványra.
Hirtelen el sem akartam hinni, hogy megállunk előtte, a kapu kinyílik magától mi pedig szép lassan berobogunk, mint a filmekben.
Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy az ajtóban álldogáló őrök megindulnak felénk, mikor megállunk a bejárat előtt.
Egyenesen felém indultak, mire összehúztam magam és kétségbe esetten ránéztem Kai-ra és Sehun-ra.
Sehun mintha most először tényleg megsajnált volna és ki is pattant a kocsiból.
Mire odaért már kinyitották az ajtót.
-Majd én beviszem. -lökte odébb a vöröslő szemű fiúkat.
Azok kicsit vonakodva ugyan, de bólintva visszaálltak helyükre.
-Gyere Hercegnőm...-nyúlt felém Sehun én pedig fejemet lehajtva engedtem, hogy kivegyen a kocsiból mennyasszony pózban.
Elindult velem az ajtó fele mire az ajtónállók kinyitották azt előttünk.
Sehun átvitt a hatalmas előcsarnokon fel egy hatalmas csigalépcsőn, majd mikor már egy csendes kis folyosón cipelt, ahol nem sürgött-forgott senki, megszólalt.
-Ez cuki volt...-mosolygott, mire kérdőn pillantottam fel rá.
-Az előbb. A kocsiban. -magyarázta, de látta, hogy így sem értem -Az, hogy annyira betojtál, hogy még én is jobb választás lettem hirtelenjében. -kuncogott fel, bár én nem tartottam ezt valami viccesnek. Tényleg nagyon megijedtem.
Csak lehajtottam fejem, és az elől, csuklómnál összekötözött kezeimmel hátra tűrtem fülem mögé egy kósza tincset.
Végig sétáltunk a hosszú folyosón mire elértünk egy hatalmas fekete ajtóhoz.
Sehun bekopogott lábával mire meghallottam.
Yoongi rég hallott hangja rekedtesen szólalt fel az ajtó túloldaláról.
Sehun kicsit nehézkesen ugyan, de lenyomta a kilincset mire az ajtó mindkét oldala kinyílt előttünk.
Magabiztos léptekkel indult be velem és megállt a hatalmas lakosztály közepén.
Ez az egy szoba kiteszi majdnem az egész házunkat.
A bejárattal szemben egy fekete íróasztal a, a fehér falakon rengeteg kép, fentről pedig egy díszes és giccses csillár lóg, ami fénnyel tölti meg az egész szobát.
A szobából baloldalra egy, míg jobb oldalra két ajtó is van.
Hirtelen kinyílik az egyik jobb oldali ajtó, ami úgy szintén fekete, akár a többi.
Kilép az ajtón Ő, majd visszacsukja. Egy fekete öltönyt visel és hajkoronája szőke helyett feketében pompázik.
Így a szobán körbepillantva minden fekete, kivéve egy két bútordarabot vagy díszítő elemet.
Yoongi kicsit magasba emelt állal, kihúzott testalkattal, elegánsan sétál be abból a szobából elénk.
-Oldozd el Sehun. -hangja parancsoló és fagyos -Nem vagyunk állatok.
Vagyis...-néz végig cipelőmön- Én nem vagyok az.
Miután flegmán és fennhéjázóan végig mérte Sehun-t, rám egy fél pillantást sem ejtve elment a bejárati ajtótól jobbra lévő nappali részre és beleült az egyik fekete bőrkanapéba.
Eközben Sehun a lábamra állított és eloldozott mindenhol.
-Gyújtsd be a tüzet. A vendégünk... -ennél nézett rám először, egy lekezelő pillantással megajándékozva -biztosan fázik.
Sehun engedelmeskedett minden szavának. A kanapéval és a fotelokkal körbe kerített kisasztal előtti kandallóhoz lépett. Pár perc és már ropogott is a tűz.
-Elmehetsz. Kifele menet pedig kapcsold le a lámpát.
-Igenis Uram. -bólintott -Uram...-pillantott vissza mielőtt kiment volna -Esetleg állítsunk valakit az ajtaja elé éjszakára?
-Kértem? -tette keresztbe lábait.
-Nem Uram. Csak gondolt-...
-Akkor meg húzd vissza az írhád a kutyaóladba. -mondta összeráncolt szemöldökkel.
Sehun bólintott egyet és kifele menet lekapcsolta a csillár fényét is, ahogy Yoongi kérte.
A szobát belepte a sötétség, és csak a vadul ropogó, mégis ebben a hatalmas szobában gyengéden pislákolónak tűnő tűz adott fényt.
-Gyere Rae. -intett maga felé kezével.
Lábaim maguktól indultak meg. Túlságosan is jól ment neki az irányító főnök szerep, és az ő házában még én sem tudtam neki ellent mondani.
Félénk és bizonytalan léptekkel lépkedtem felé.
-Ülj csak le. -intett a magával szembe lévő fotelra, viszont én a tőle legmesszebb lévő kanapé legvégébe ültem le, magamat összehúzva.
Yoongi csak eleresztett egy fáradt sóhajt majd hátradőlt.
-Gondolom elég sok kérdésed van. -figyelt engem tiszta lenézéssel.
-Nincsen. -vettem fel egy kissé magabiztos szerepet.
-Szóval nincs? -emelte fel egyik szemöldökét.
-Nincs. -ráztam meg hozzá fejem -Átvetted Mr. Min helyét, most te vagy itt a "nagy főnök", és sejtésem szerint azért raboltál el, hogy megtaláld Jimin-t...Vagyis, hogy feladja magát úgy, hogy ő maga jön ide, és akkor már keresni sem kell.
Yoongi végig pillantva rajtam féloldalasan elmosolyodott.
-Most kellemesen csalódtam. -bólintott hozzá egy aprót.
-De ez az egész felesleges Yoongi. -hangom semlegesen szólt, mégis láttam, ahogy megfeszül minden izma mikor kiejtem nevét.
Kétlem, hogy mióta itt van bárki is a keresztnevén hívta volna.
-Felesleges? -állt fel és elém lépkedett.
-Az. -bólintottam.
-Kifejtenéd számomra, hogy miért is? -nézett le rám vörös szemeivel.
-Nem. -ráztam meg fejem.
-Nem?...
-Nem. -ültem kicsit hátrébb mikor megláttam rajta a düh jeleit.
-Na, ide figyelj...-lépett közvetlen elém, összezárt lábaimat pedig közre fogva megtámaszkodott mellettem kezeivel. Olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem minden apró mozzanatát és forró lélegzetét, miközben farkasszemet néztünk egymással.
-Ez az én házam. És ebben a házban az én szabályaim érvényesek. Kérdezd csak ki Sehun barátodat, arról...-most még előrébb hajolt és egyenesen fülembe suttogott mély recsegős hangjával -Hogy mennyire is megjárják azok, akik ujjat mernek húzni velem...
Hangjára és lehelletére megremegtem, bármennyire is próbáltam visszafogni testem heves reakcióját. Arcomat elöntötte a pír és hirtelen nagyon meleg lett a szobában.
-Szóval...-egyenesedett ki kezeit elvéve -Kezdjük előlről.
A játék egyszerű...Én kérdezek, te pedig elcsicseregsz nekem mindent, amire kiváncsi vagyok. -várt egy kicsit, ugyanis nem szólaltam meg -Világos voltam? -hangja most kicsit hangosabban szólalt fel és választ követelt.
Csak bólogattam miközben kicsit behúztam nyakam.
"Én nem ezt a Yoongi-t ismertem meg. Ez nem az én Yoongi-m. Ő nem az, aki együtt nevetett a többiekkel, nem az, aki segíteni próbált és nem az, aki szeretett minket...
Vagy az a "szeretet" sosem volt igaz?..."
-Szóval Rae...Ott tartottunk, hogy épp elakartad mondani miért is ne számítsak Jimin érkezésére. -kérdése közben vissza lépkedett fotelához és mondata végére bele huppant.
Egyik lábát azonnal a másikra rakta miközben lekönyökölt a fotel karfájára és megtámasztotta benne fejét.
-Nem éppen...-forgattam meg kicsit szemeimet.
-Én kérdezek, te mesélsz. -ismételte önmagát. Lehajtottam fejem és összepréseltem számat.
-Nem szeretnék róla beszélni...-motyogtam magam elé.
-Csakhogy én tudni akarom és nem érdekel, hogy téged ez hogy érint. -Yoongi rideg szavai mégjobban széttörték az így is darabokban lévő szívemet.
"Úgy érzem elvesztettem mindenkit, aki csak fontos volt számomra..."
Mély lélegzetekkel próbáltam egyensúlyozni előtörő sírásomat.
-Ki nyögöd még ma? -kérdezte egy fáradt sóhajjal közben.
-Jimin csak kihasznált...-suttogtam szomorúan és szemembe könnyek szöktek.
-Ezt miből gondolod? -hangja ugyanolyan fagyosan szólalt mégis, mintha belül meglágyult volna egy kissé.
-Elment...Aztán megtaláltam...És egy másik lánnyal volt együtt...-szipogtam -Aztán eljött hozzám ma este... Azt mondta, hogy csak zsákmányként érdekeltem és, hogy ő már túl lépett rajtam...Lépjek én is tovább...-kezdtem szipogni mégjobban, miközben megdörgöltem szemeimet.
-Ahha...Hazudott. -jelentette ki mindenttudóan.
Nem válaszoltam. Jelenleg most hadilábon állok magammal is.
"Szeretném, hogy Yoongi-nak legyen igaza és újra láthassam, viszont Jimin érdekeit figyelembe véve...Inkább nekem legyen igazam és tojjon magasról a fejemre, hogy neki ne essen baja.
Végülis Yoongi őt akarja, nem engem. Én csak csali vagyok. Már megint...
Kezdem unni ezt a szerepet..."
Ölemből most először pillantottam fel Yoongi-ra.
A kandallóban ropogó tűz halvány sárgás fényében gyönyörűen kirajzolódtak arcélei.
Maga elé meredt és a körmeit rágta. Nagy valószínüséggel gondolkodik. Bárcsak tudnám min agyal ennyire...
Hirtelen tekintete talákozott az enyémmel.
Végig pillantott arcomon, gondolom végig követte az előbukkant könnyeim nyomát.
-Rendben...-állt fel egy sóhajtás közepette -Ennyi elég lesz mára...-kezével intett, hogy álljak fel.
Szofogadóan így is tettem majd kérdőn pillantottam fel rá.
-Tudod hol az ajtó. -vágta hozzám a szavakat majd elindult afelé az ajtó felé amin még kijött.
-Yoongi...-léptem kicsit utánna, mire hátra pillantott.
-Igen? -kérdezte kicsit idegesen.
-Hova menjek? -néztem rá félve.
-Keresd Sehun-t. -mosolyodott el féloldalasan és már el is tűnt az ajtó mögött.
"Nagyszerű..."

|Na, remélem ez eléggé jóóó hosszúúú rész lett😊
Ha nem, a kövi méééghosszabb lesz😂😆💕
Remélem tetszett, ha igen jelezd nekem.
A kövi részben találkozunk😙
Addig is Pápá🌹🌼👑💋👑🌼🌹|