Nessaj Is My Life! ❤

8. rész

Másnap reggel úgy ébredtem, hogy nincs mellettem Zsófi. Egy pillanatra megijedtem, de rájöttem, hogy még a kórházban van. Kikeltem az ágyból, és lementem reggelizni. Néhány baconba tekert virslit készítettem, ketchuppal, zsemlével tálaltam. Miután megettem, felhívtam Zsófit, és megkérdeztem, hogy hogy van:
-Szia Szívem!
-Szia!
-Hogy vagy?
-Álmos, és fáradt vagyok, de egyben boldog is, mivel itt van a kisbaba. És te hogy viseled az egyedüllétet?
-Jajj, édesem... Nemrég hónapokig egyedül voltam, ne aggódj, jól vagyok. Na de azért hívtalak, mert meg foglak látogatni, és kérdezem, hogy vigyek-e valamit?
-Ha hoznál egy nagy plüssmacit, az jó lenne-nevetett.
-Máris!-nevettem én is- Akkor hamarosan megyek! Puszi!
-Szia!
Lehet, hogy Zsófi viccből mondta, de én viszek neki egy macit. Felöltöztem, elmosogattam, és elindultam a boltba. Megérkeztem az Árkádhoz, ahol bementem egy játékboltba.
-Jó napot kívánok! Nem tudja, hol vannak a nagy plüss mackók?
-Ömm.. Azt hiszem erre vannak-mutatott jobbra.
-Köszönöm!
-Nincs mit, viszlát.
Találtam is egy bazi nagy, bazi drága macit. De bármit az én Kedvesemért-gondoltam. Miután megvettem, beraktam a kocsiba, és elindultam a kórházhoz. Megkerestem Zsófi szobáját, és bekopogtattam.
-Sziasztok! - köszöntem mosolyogva, mivel Izabella ott feküdt Zsófi ölében.
Megbirizgáltam, ő pedig nevetett.
Nyomtam egy csókot szerelmem homlokára, és ő elmosolyodott.
-Még meddig kell bennmaradnod?
-Azt mondták az orvosok, hogy 2 hétig.
Elszomorodtam, de megértem.
-Hoztam Neked valamit! - mosolyogtam, és elővettem a hátam mögül a macit.
Zsófi nagyot nevetett - Köszönöm, bár, amikor mondtam, nem gondoltam komolyan - nevetett. A kislányom nagyon érdeklődő volt, és csak nézte a plüsst. Oda raktam az ágy mellé, így a mackó feje egy vonalban volt Izabelláéval. Nagyon cuki volt, ahogy nézegette.
~~~~~~~~1 KIS IDŐ MÚLVA~~~~~~~~
Reggel babsírásra ébredtem. Jajh.. már megint Iza. Elindultam a szobája felé, és már meg is éreztem - szó szerint - hogy mi a baj.
-Úú, kicsim. Te aztán jól megküldted- nevettem, befogva az orrom.
Elrohantam egy pelusért, és bevittem Izát is a fürdőbe. Rafektettem arra a peluscselésre alkalmas ízére, amit csak a nők tudnak, hogy mi a neve.
-Jól van kicsim, nyugi, cssss... Pfujj, áhh... Borzasztó szaga van... Úú..
Miután sikerült kicserélnem a pelusát, visszavittem a szobájába és visszafektettem. Csak úgy mondom, ez hajnali 4-kor volt. Zsófi szerencsére nem kelt fel, de azért jobb lett volna, ha segít. Visszafeküdtem aludni, de már 6-kor felkeltem, mert Zsófi úgy döntött, hogy felkel, és nagy zajt csapott, ezért keltem fel én is..
Ásítottam egyet, és hallottam, hogy Zsófi a konyhában ügyködik. Lementem, és megláttam a kis Izabellát.
-Hát szíjja, édesem! - emeltem fel, és megbirizgáltam a hasát. Ő pedig csak nevetett. Odaléptem Zsófihoz, és egy puszit nyomtam a hajába.
-Szia!
-Szia - fordult hátra, és adott egy rövid csókot.
-Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?
-Hallottam, hogy Iza sír, és megnéztem, mi van vele.
-Már megint bekakilt? Hát ezt nem hiszem el. Hajnali 4-kor is kellett cserélni a pelenkáját - vágtam "mérges" fejet.
Zsófi felnevetett - Nyugi, Tomi! Csak éhes volt a Kicsi.
-Ja?! -nevettem.
Egy ideig csend volt, Zsófi készítette a reggelit, én Izával játszottam, végül megszólaltam.
-Amúgy beszélnünk kéne az esküvőről. Ugye hamarosan lesz, kb. 2 hét múlva. Ma elugrom a ruháidért, jó? Vagy eljössz velem, és ott próbálod fel?
-Igen, szerintem elmegyek. Csak majd vigyázni kéne Izabellára is..
-Ne aggódj, én majd vigyázok rá. Viszek pelust, és tejet is. Bármi van, készenlétben leszek.
-Jó, rendben. És mikor indulunk?
-Arra gondoltam, hogy reggeli után mehetnénk. Mit szólsz?
-Nekem jó, mindjárt kész is van - mosolygott.
-Oké.
A reggeli után felöltöztünk, átöltöztettem Izabellát is, összepakoltam a szükséges dolgokat, végül elindultunk. Én vezettem, és Zsófi közben játszott Izával. Mikor megérkeztünk, beszélt a pultossal, és hamar meg is érkeztek a ruhák. Pár perc múlva Zsófi szülei, és testvére.
-Jó napot kívánok - köszöntem illedelmesen.
-Szia, nyugodtan tegeződjünk! - mondta az édesanyja.
Jött egy velünk egy idős nő, aki segített Zsófinak az öltözködésben. Egy kis idő elteltével ki is jött az én szerelmem az öltözőből. Gyönyörű volt, mint mindig. A ruha egyszerűen tökéletesen passzolt rá. Az ő stílusa, az ő egyénisége. Az egész ruha Ő volt.
-Váov - csodálkoztunk egyszerre.
Zsófi pedig csak elpirult. Szerintem neki is nagyon tetszett a ruha.
-Pontozzatok, légyszi. 10 per hány?
Én bekiabáltam: TÍZ!
Anyukája: 9
Apukája: 10
Nővére: 8
Én: szerintem ez a ruha teljesen Te vagy. Kiemeli az idomaidat is, a gyönyörű alkatodat, és a formája is szép!
Any.: Szerintem egy hibája van csak, a mell részénél kicsit nagy, nem?
Zs.: Egy kicsit tényleg, de ezen lehet javítani.
Ap.: Egyetértek Tamással, valóban tökéletes ez a ruha.
N.: Szerintem a szoknya résznél túl szűk, a felső részhez képest. Annyira nem arányos.
Így végig beszéltük az összes ruhát, de mind közül tényleg ez volt a legjobb. Miután végeztünk, beülünk a kocsiba. Iza szerencsére nem nyavajgott, szinte végig aludta az egészet, de a kocsiban hirtelen elkezdett sírni. Éhes volt, ezért Zsófi elkezdte szoptatni. Hamar végzett is, és az út további részében nem volt baj vele.

Halihó! Köszi, hogy elolvastátok, ha tetszett a rész, jelezzétek egy vote-tal. Elég hosszú lett a rész, mostantól valószínűleg ilyen részek lesznek. Kommentben írjátok le a véleményeteket, sziasztok! 😘