A fagytól zúzmarásan
fehérlik a fűtenger,
mit szél legyez lassan.
A rideg fehérségben
egyedül sétálgatok,
komótosan, ráérősen.
Hogyan közeledjek
felé, nem tudom.
Felé, kit szeretek
Mi több, bajomról talán
ő semmit sem sejt.
Mikor csüngök szaván,
Hatalmas talány,
mit tud rólam, ismer-e.
Barátom a magány,
De az ellenségem is,
ki gyötör, kínoz, ha tud,
és csalogat a hamis.
Sejteti, úgysem sikerül,
csak elutasítást várhatok,
jobb nekem egyedül.
Mint a fagy, e gondolat
lassan a velőmig jut,
nem hagy reménysugarat.
2016.12.4.
Révkomárom
YOU ARE READING
Múzsa ajka homlokomon
PoetryHihetetlen, de hamarabb kezdtem el verseket írni, mint novellákat, s bár az utóbbi jobban tetszik, valamint nem annyira hangulatfüggő, mint az első, nem panaszkodhatom ezekre a költeményekre. Ez gyűjtemény több év termékét tartalmazza. Ha jól emlék...
