A hibrid/Befejezett/

Várjon!-7

Mindenki Stevet ünnepelte bárhova néztem, a  kapun még mindig százával jöttek az emberek, de nem csak a lábukon, voltak érdekes tankok, fegyverek ~Hű ezt látnia kell Houwynak is~ ezen gondolkodtam mikor velem szembe jött egy titkárnő.
-Jónapot, telefonálna nekem, kérem?
Erre a lány olyan arcot vágott, mintha egy csillagot kértem volna az égboltról.
-Miért is tenném?Ön nem tud?-
Gyakorlatilag szóhoz sem jutottam, ha nincs rajtam az egyenruha már is titkárnőnek néznek engem.
-Nem.Én....- ~Hát igen ilyenkor kell valami amivel vissza vághatnék~
-Tudja a szeretőmmel kéne beszélnem de azt nem engedi a szabály, főleg, hogy Mr. Stark kissé befolyásos és ha én mondanám meg neki ,hogy egy formás vasmadárka várja itt akkor lehet kirúgnak- A hölgy szeme nagyon el kerekedett, mivel nem sokan mondhatják azt, hogy Howard Stark a szeretőjük. Tulajdon képpen én se mondom ezt inkább ő az apám ,mint a hitvesem, de jó volt kicsit játszani a leánykával.
-Öhm. Én....Azonnal! -És már ment is a telefonhoz. Tulajdon képpen sokszor játszom ezzel, szerintem már többen hiszik azt, hogy Houwy a férjem, mint, hogy a rokonom.Láttam sok sebesült van így elindultam az egyik sátor felé segíteni. Én mikor belépek egy sátorba kínt, szenvedést látok az arcokon, de most felszabadult mindenki. ~Annál a helynél minden csak jobb lehet szerintem ,én már voltam ott és nem egy élvezet.~ Ezezek a gondolatok közben le néztem a csuklómra amin a HIDRA billom volt.
-Jessabel igaz? Önt kerestem.. - Mielőtt fel néztem a ruhám ujját vissza hajtottam a csuklómra, majd megláttam azt a férfit azt aki olyan nagyon ismerős nekem, őt még nem látták el. ~Gondolom azért tért be a sátorba.~
-Steve megkért, hogy erre feltétlenül vigyáztak és adjam vissza magának ha visszatérünk... -
A kezembe nyomta a kulacsom amitol fülig ért a szám, majd vissza néztem rá.
-Ami furcsa, hisz egy lányé és NÁLA volt. Bár nekem minden furcsa itt. -Ahogy ezt kimondta kicsit kínosan fel nevetett és a fejét fogta.
-De nem is zavarom tovább. -És már készült volna el indulni.
-Várjon! -Vissza nézett a hangomra.
-Köszönöm... Ez nagyon fontos nekem...- rá mosolyogtam miközben a kulacsra célozgattam -Engedje meg hadd segítsek.- Kihúztam egy széket, hogy leülhessen, majd elővettem egy kissé jobb első segély dobozt mint ami a többieknek van. Ő leült a székbe és hagyta, hogy megtisztítsam a sebeit közben arról kérdezgetett, hogy honnan ismerem Rogerst. Majd mielőtt válaszolhattam volna a kérdéseire ,rá jöttem ,hogy egy 15perce vele beszélek, de nem tudom, hogy ki ő.
-Én Stevet a katonaságból ismerem, segítettem neki ilyen.... Hát ILYENNEK  lenni, és ön honnan ismeri?- Ahogy ezt a kérdést fel tettem a géz lapokat is feltettem a férfi  tarkojára , így felállt és szembe forult velem, hogy láthasson.
-Brooklynból...- Ahogy ezt kimondta olyan természetesen mosolygott, mint Houwy. Majd felvette a székről a pilóta ruhát amit adtam neki a szakadt pólója helyett.
-Köszönöm, hogy ennyit segített Jesabell. -És ki indult a sátorból.
-Héj!!....- Megállt és vissza nézett.
-Mi a neve?- Ismét egy csalfa mosoly rajzolódott ki az arcán.
-James Buchanan Barnes...de csak Bucky.- És most már végleg megfordult és ki ment a sátorból.
~Bucky...~