K-Pop kalandok I. - Bias

B.A.P - Zelo

A banda tagjai fáradhatatlanul gyakoroltak a próbateremben, amikor megérkeztem. Amint megláttak az ajtóban, azonnal abbahagyták, amit csináltak; tudták, milyen céllal jöttem.

- Végre itt vagy, már azt hittem, meghalunk! - kiáltotta Daehyun drámain lecsúszva a földre.

- Ne ess túlzásba, csak tíz percet késtem.

- Tíz perccel többet, mint kellett volna - mondta Youngjae szintén helyet foglalva a padlón.

Hamarosan mind a hatan elhelyezkedtek, és hatalmas szemekkel nézve rám várták, hogy eléjük tegyem az ételt, amit magammal hoztam. Mosolyogva figyeltem, ahogy enni kezdenek, és boldogságot éreztem, amiért szerencsém volt megismerni őket. A mellettem ülő Junhongra nézve biztos voltam benne, hogy bölcsen döntöttem.

A gondolataimból kizökkenve arra lettem figyelmes, hogy a pizza nagy része már eltűnt, és Yongguk elégedetten sóhajtott egyet.

- Mihez kezdenénk nélküled.

- Tényleg! - kiáltotta Himchan, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. - Már itt vagy egy ideje, de valahogy sose kérdeztük meg, mi történt az "egy rajongó vagyok" és a "Junhong barátnője vagyok" állapotod között.

- Ez igaz - mondta Jongup.

- Oké. Mit akartok tudni? - kérdeztem óvatosan.

- Hogy lettél BABY? - kérdezte Youngjae, és a többiek egyetértően bólogattak. Gondolom, jó tudni, mi az, amitől egy banda rajongókat szerez, így egy kis gondolkodás után felidéztem az emlékeimet.

- Igazából ez elég egyszerű. A barátnőm a rajongótok, és egy gyenge pillanatomban mutatott nekem néhányat a számaitok közül.

- Ennyi? - kérdezte Himchan csalódottan. - Ez unalmas.

- Sajnálom, de csak ennyi. Ti voltatok az első kpop banda, akit megismertem.

- Akkor mi volt az első benyomásod rólunk együtt és külön-külön? - változtatta meg a kérdést Yongguk, mire Junhong felkapta a fejét az utolsó falatok eltüntetése közben.

- Nem mindegy, mit gondolt a múltban?

- Jó, hogy emlékeztetsz! Ki volt a biasod? - tette hozzá Daehyun vigyorogva, mire Junhong az ölébe húzott, és az állát a fejemen támasztotta.

Nevetve felnéztem rá, és a kezem a kezére téve hozzáfogtam az első napjaim elmesélésébe:

- Amikor a barátnőm megmutatta a One Shot-ot, mint első kpop videó, amit láttam, ezek voltak az első gondolataim: "ezek nagyon béna ruhák és hajak", "oh, ennek a videónak története van", "nem tudom, ki az, de valakinek nagyon-nagyon szép hangja van". Ez a hang volt az is, ami miatt még jó sokszor meghallgattam ezt a számot, és lassan egyre többet tudtam meg rólatok.

- Ki volt az? Ki volt az? - kérdezte Himchan, Daehyun, Youngjae és Jongup, mint büszke vokalisták, és egy kisebb veszekedés tört ki, kinek van a legjobb hangja, valamint hogy bár Jongupnak és Himchannak vitathatatlanul szép hangja van, a One Shot-ban nem igazán tudtak tündökölni.

- Daehyun.

- Éljen! Légy hálás, Junhong, a barátnőd miattam került hozzánk!

- Pft, csak amíg nem hallott rappelni.

- Nem áll messze az igazságtól, mert szeretem a jó rappereket, de ott még nem tartunk. Nos, az alapvető motivációm csak annyi volt, hogy mindent megtudjak rólatok, mert a barátnőm olyan, mint Yongguk, csak lányban, ez pedig nagyon érdekes volt. Elkezdtem nézni a Ta-dah!-t, és hát... kemény volt.