Loading

1

Hello guys! Én @Lakatos Vivien569 vagyok. Ezt a könyvet én és mizi írjuk. Nekem ez lesz az első könyvem is. Remélem tetszeni fog majd.
_____________________________________

-GEN!!!!!!!!!-kiáltotta a koszosszőke hajú fiú, ahogy kicsapta az ajtót. Az ágyban fentrengő barátját egy másik fiúval találta.

-Édesem! megtudom magyarázni!-ugrott fel hirtelen az említett. Gen kétségbe esetten kezdett magyarázkodni, hogy tegnap milyen buli volt, de Itsuo csak az ágyban mosolygó meztelen pasira tudott figyelni. Arcából mindent kitudott olvasni, hogy Gen hazudik.

-Itsuo! Szerelmem!-fogta meg Gen a kezét, de a fiú egyből elkapta az övéit.

-Rohadj meg, majd a háborúban!!!-üvöltötte és ezzel rájuk csapta a hálószoba ajtaját.

Kifutott a lakásból egyenesen a közeli parkba. Már éjfélt ütött az óra, mikor kiengedte könnyeit és a Névtelen katona szobra előtt esett össze. Életében nem érezte magát ilyen gyengének, elesettnek és átvertnek. Itsuo csak sírt és sírt holott ez ellent mondana a férfi mivoltájának, de nem érdekelte. Fájt neki, hogy az az ember, aki miatt elszökött  szüleitől így becsapta ôt. De mit mondhatunk? Egy gyönyörűen indult szerelmi történet nem mindig boldog happy enddel zárul.

                  Vagy mégis?
_______________________________________

Miután Itsuo lenyugodott vette magában a bátorságot és csak másnap délelőtt ment haza. Gen és az a másik fél már nem voltak a házban. Gen cuccai is eltűntek a szekrényükből, ami miatt megint elérzékenyült, mert igen! Itsuoban még pislákolt az a remény, hogy meg tudják beszélni ezt a káoszt, de pofon kellett vágja őt a valóság.

Itsuo és Gen már nem egy pár.

_______________________________________

-Ez nem olyan Charlie! Ô....Ott fetrengtek az ágyban és...!!!-túrt bele a hajába idegesen és visszatartotta könnyeit.

-Itsuo! Most már nyugodtan sírhatsz! 2079 van. A férfi és nôi elvárások már a múlté!-mondta Charlie azon mély hangján.

-De nem nekem!-szólt rá Itsuo legjobb barátjára. Charlie sóhajtott egyet és belekevert kávéjába. Csend állt be kettejük közé. Csak a kávézó csipogó robotainak és az emberek halk beszélgetését lehetett hallani. Kintről pedig csodásan sütött rájuk a nap és láttuk a volt Csendes-óceán maradványait. Most tökéletes rálátás jutott Amerikából Japánra. Szó szerint csak egy karnyújtásnyira volt. Itsuo szülőföldje csak, mintha őt várná vissza. De szégyellte újra betenni a lábát Japánba, miután olyan szégyentelen módon hagyott ott mindent csak Genért. Undorodott magától.

-Itsuo!-zavarta meg Charlie a pillanatot.-Ne vedd ennyire magadra. Tudom, Gen és te közted tényleg egy különleges kapcsolat ...volt az elején. De tovább kell lépned. Már 3 hónapja történt ez az esett! Érted?! Lépj tovább!

-Te nem érthetsz semmit!-fakadt ki Itsuo.- Te heteró vagy! Minden sarkon találhatsz magadnak egy lányt míg én csak minden tizediken! Gen és én voltunk a világ ellen, míg, meg nem jelent az a.....

-Csak vissza akarom kapni a régi mosolygós haverom.-mondta Charlie, de Itsuo már rég a kávézón kívül tartózkodott.

Itsuo meg se állt hazáig. Nem érdekelték a piros lámpák se a katona sorba hívásos reklám robotok, vagy képernyők. Ô csak haza akartak jutni.

Miután végre elérte a lépcsőházat úgy kotorta elő kulcsait és ment a posta ládákhoz.

-Most már biztosan meg kellett jönnie a bizonylatnak...-mondta magában és kinyitotta. A bizonylata megérkezett hologram formában, de valami más is.

Egy régi módi levél még a kétezres évek elejéről esett ki a posta ládájából. Bezárta a bizonylat hologramját és eltette a kis dobozt, amiben volt, majd a levélért nyúlt le a földön. Ez a második alkalom, hogy ilyet lát. Csak nagyon tehetős emberek küldhetnek ilyen leveleket. A papír ára ugyanis már milliókat ért. Itsuo erre rájőve dugta mellénye alá a levelet és fel sprintelt a lakásáig. Mikor bement egyből leült az asztalhoz elkezdte tanulmányozni. Megfordult a fejében, hogy talán téves címre küldték, de nem. Az ô neve és címe állt a levélen. Elkezdte tapogatni és valami kis kemény dolgot érzett benne. Pár percig habozott, hogy kinyissa-e, de végül kinyitotta. Egy kis hologram kocka volt benne, mint amilyenben a bizonylata érkezett. Itsuo letette az asztalra, majd egy kis pöccintéssel bekapcsolta. A kockából fény kezdett el ki szűrődni, majd egy pattanással kinyílt és meg jelent a hologram. Az első dolog, amit mutatott az egy logó volt.

IPerfect.

-Üdvözlünk kedves vásárló!-halott meg egy női robot hangot. ,,Vásárló?"kérdezte magában.-Ma valentin nap alkalmából téged sorsoltunk ki!!-jelent meg egy konfetti ágyú és hologram konfettit lőtt Itsuo képébe.- Az IPerfect cég egy ajándékkal szeretne kedveskedni neked! Szeretnéd folytatni meglepetésed kicsomagolását?

Igen-Nem

Igen-Nem

-Gratulálunk! Kedves....

Kérlek írd be adataidat!-Itsuo elgondolkodott, hogy egy pillanatra, de kíváncsi volt, hogy mi sül ki ebből

-Gratulálunk kedves Itsuo Yamagushi! Ajándékod megkapásához kérlek töltsd ki ezt a kérdőívet!

Szőke vagy Barna?(Más)

Helyes vagy csùnya?

Izmos vagy vézna?

Fiú vagy Lány? (Mindkettő)

Kérlek írd ide ,hogy milyen személyiség vonzó számodra!:

Gratulálunk!

Your future boyfriend is loading! Please wait!

-Mi van?!- akadt ki hirtelen Itsuo.,, Ez valami vicc ugye?!"

Gratulálunk!

A jövendôbeli szerelmed hamarosan elérkezik hozzád!!

Visszatérítésnincs,havalamipróblémájaakadnaazIPerfectrobottalkéremjelezzea7383882828számon.HaesetlegazIPerfectrobotmeghódítanáavilágit,nemválalunkfelelôsséget,visszatérítésnincs!

Köszönjük, hogy minket választott!!

És ezzel hirtelen felrobban a hologram kocka.

-Mi az Isten volt ez?