Együtt a főnökkel?

29.rész

Norbi megcsókolta Mátét.. még csak nem is fordítva. Az én Norbim csókolta meg őt.. nem tudtam mit tegyek.. csak egy nagyon hosszú pillanat volt de nekem örökké valóságnak tűnt. Befutottam a mosdóba és csak sírni tudtam.. hogy tudott így átverni? A szívem szakadt meg. Nem is akartam kijönni onnan. Meg amúgy is.. hova mennék? Norbival egy a szállásunk és ő hozott engem. Habár mondjuk én raktam el a kulcsot. Kimásztam a mosdó ablakán és elmentem. Útközben eszembe jutott hogy nálam van a bankkártyám, úgyhogy megálltam egy automatánál megnézni mennyi pénz van rajta. Hála égnek volt rajta 78ezer Ft. Levettem róla 50 ezret és visszamentem a szállásunkra. Összeszedtem az összes cuccom és elmentem. Az ajtót nem zártam be és benne hagytam a kulcsot belülről. Elmentem egy közeli szállodába és kivettem egy szobát. Majd holnap reggel hazamegyek. Felmentem a szobámba és megnéztem hogy hogy mennek a vonatok és arra hogy van busz csatlakozás. Reggel 9-kor indult egy vonat. Az jó is lesz. Megnéztem kb 5 percre vagyok az állomástól. Nem is pakoltam ki a bőröndből. Most este 10 van. Norbi járt az eszembe. Csak sírni tudtam. Állítottam ébresztőt magamnak fél 8-ra majd olyan éjfél körül álomba sírtam magam.
Norbival álmodtam. Mikor még minden jó volt. Hiányzik.. nagyon..