Tiltott gyümölcs [LGBTQ]

Bevezető

     Végre megtudtam miről szól az a sok tündérmese, romantikus regény, filmek száza és az élet. Megtaláltam a szerelmet egy gyönyrű, szőke, földreszállt angyal képében, de a probléma ott kezdődik, hogy lány. Ez magában nem lenne gond, ha én fiú lennék, csak nem vagyok az. Nincs mit tenni ellene. Kimondom. Leszbikus vagyok, persze csak magamban nehogy meghallja bárki, főleg ne a lakrársam Dolly, az első emberi lény aki egy pillanat alatt lángra lobbantottaszívemet.

      Mesélek róla nektek egy kicsit. A külseje egysezrűen hihetetlen, mintha egy címlapfotó életre kelt volna. Legjobban felismerhető hosszú aranyszínű, napként ragyogó hajáról, melyet kontyban vagy lófarokban hord és a háta közepéig ér. Gyönyörű, zöld szemeibe egy másodperc tört része alatt beleesik az ember, az én szívem is emiatt a szempár miatt kezd el hevesen verni minden alkalommal, mikor meghallom mély, de ugyanakkor lágy hangját, vagy meglátommég a kora reggeleken is optimizmussal és élettel teli mosolyát ennek a lenyűgöző lánynak. Az alakjáról ne is beszéjlünk csak annyit kell róla tudnoktok, hogy tökéletes. A bőre egyszerűenhibák nélküli, hidratált, puha és valamilyen okból mindig hűvös. A személyiségében van valami, valami amit nem tudok megfogalmazni, hogy micsoda. Talán a zárkozóttsága, a szégyenlőssége, kicsit gátlásossága, ami miatt sokszor kötött pulcsit visel, mintha az megvédené, talán ettől olyan szeretnivaló, de ugyanakkor, ha kell ki tud öltözni, úgy mint senki. Egy igazi úrihölgy, de nem az a sznob fajta, aki azt hajtogatja, borospohárral a kezében, hamis brit akcentussal, hogy ő mindent tud az illemről, de közben ha tehetné visszahozná a rabszolgaságot, csak hogy neki kényelmesebb legyen az élete. Nem, ő nem ilyen. Ha kell bármikor gondolkodás nélkül életét adná, hogy mást megmentsen, ha látja, hogy valakinek elkéne egy segítő kéz, eldob mintent és megteszi amit tud, kérés nélül, önzetlenül. Ilyen az én szívem választottja.

     És akkor beszéljünk rólam is, ha már az én szemszögemből halljátok a törnétetet. Nem vagyok valami nagy szám. A hajam vékony szálú, sötétbarna, körülbelül vállig érő és az esetek 90%-ban kócos, pedig eskü minden reggel fésülködöm. Az íriszem az egyetlen különleges és említésreméltó dolog, mivel világoskék, ami elég ritka, de közel se annyira, mint Dolly gyönyörű, sötétzöld szemei. Viszonylag alacsony vagyok és nincs említésre méltó alakom, igaz, hogy vékony vagyok, de ennyi. Semmi különleges, főleg ha Dollal (így becézem Dollyt) hasonlít össze valaki. A személyiségem már érdekesebb, de az se kiemelkedő. Egy kicsit fiúsan viselkedem, az a tipikus tomboy vagyok, aki nem nagyon szereti a szoknyákat, sportpulóvert visel, lazán kezeli a dolgokat és nem szenved önbizalomhiányban (legalábbis ezt mutatom). Szeretek rajzolni, írni, de egyikben sem jeleskedem. Lovasoktatóként dolgozom egy vidéki lovardában. 

   De gondolom senkit sem érdekel, hogy mit érzek, vagy hogy milyenek vagyunk. Bele is kezdek a történetembe, pontosabban abba, hogyan ismerkedtünk meg, de ezt csak a következő részben.