Elgondolkodtál már azon hogy mi a célod a világban? Vagy hogy mi a szereped? Hol a helyed? Kuro a hétköznapi diák ezen szokott. Miután hazaér fenekestül felfordul az élete.
Forgolódtam a fotelben, mivel nem tudtam aludni. Körül néztem a szobában. Rintaro még mindig aludt. Leon meg az asztalnál aludt el. Halkan felkeltem és kimentem. Rei állt kint neki támaszkodva a terasz korlátjának. Csodálkozva nézett rám.-Nem tudok aludni.-válaszolom gyorsan, mielőtt megkérdezte volna, majd mellé sétáltam.-Kérdezhetek valamit?-kérdezem Reit nézve, ki csak bólint.-Mi volt az a hang a tisztáson?-bököm ki. -Egy olyan eszköz, ami a sárkányok hallását tompítja. Van, amikor már olyan éles, hogy az már nekik fáj.-válaszolja.-Most én szeretnék feltenni egy kérdést.-mondja komolyan.-Ha eddig az emberek között éltél és azt is mondtad, hogy az apád elzárta az erődet akkor, hogy tudtad azt használni? Valaki hónapokig gyakorol, hogy úgy tudjon harcolni, mint te Rin ellen.-mondta el gondolatmenetét, amin én is elkezdtem gondolkodni. Az igaz, hogy a pecsét nincs többé, de most hogy ezt hallottam én sem értettem, hogy tudtam használni az erőm.-Mondhatjuk úgy, hogy az ösztöne volt.-hallottam meg egy ismerős hangot, csak most nem a fejmben szólt.-A korláton.-szólalt meg mégegyszer a hang tulajdonosa, azaz a nővérem. Leesett állal néztem a 10cm-nél nem nagyobb lányt. Rei most már olyannyira döbbenten nézett, hogy azt hittem kiesik a szeme.-Ezt...hogy?-nézek továbbrais döbbenten.-Én sem tudom, de egész hasznos.-mondta mosolyogva. Rei már kérdően nézránk, majd sóhajtva egyett elmeséltem ki ez a "tökmag". A végére hol rámnézett, hol Harumira. Mikor újra megpillantottam volna Harumit addigra nem volt sehol. A csöndet, ami kezdett kínos lenni Leon és a rajta támaszkodó Rin törtemeg.-Akkor indulunk?-kérdezi Rintaro, mire mi mind a hárman csodálkozva nézünkrá.-Amilyen állapotban vagy csak hosszabb lenne az út. Még pihenned kell.-parancsolrá Rei. Rin komoran figyelminket és a fák közül ekkor egy ló lép elő.-Mirai?-teszem fel hangosan a kérdést, majd lementem hozzá. Átöleltem nyakánál és ekkor valamit észrevettem. A nyeregtáskából valami kilógott. Egy levélt volt Aoitól. Az állt benne, hogy elindult Kumashiribe, de majd bevár minket a város közelében.-'Kicsit megfog lepődni, hogy van még velünk plusz két ember.'-mondta nővérem. A levelet felolvastam a többieknek, kik közben lejöttek. Nagy nehezen megtudtuk győzni Reit, hogy most induljunk. Rintarot felpakoltuk Miraira, összepakoltunk és mentünk is. A gólem valamikor meg eltűnt, lehet visszament Lanolanhoz. Rei egyszer mellém sétált és megbeszéltük, hogy majd segít megtanítani, hogyan tartsam kordában az erőm. Na meg persze, hogy használjam. 3 nap alatt sikerült végre normálisan használnom a tüzet és semmit nem gyújtottam fel végre (vagy senkit). Aoival a következő nap találkoztunk össze és muszáj volt elmesélni mindent, ami történt miután Leon megtalált. Amimeg Chizueval történt nem mertem elmondani. Még félnap volt, amíg elértük Kumashirit. Hatalmas város volt tele élettel. Minden féle lény mászkált fel-alá. Hol teljes, hol félig emberi alakban sétált, kúszott vagy repült. Sétálva gondolom én a piacon, mert bódék sokasága vett minket körül, egy öregasszonyt vettem észre, kit két furcsa kinézetű férfi megállított. Egyikük arcát nem teljesen láttam, mert el volt takarva. Ruhája minden porcikáját beterítette, amin a vállán, oldalán és a lábán páncél csillogott. Hátán kersztezve két rövid kard foglalt helyet. Szemei pirosan csillogtak. Fejéből egy szarv nőtt ki, ami mögött azonnal egy kisebb szarv volt és abból a nyakához, mintha drótok kapcsolódtak volna. A másik férfi nem nézett ki ennyire furán. Ő talpig feketében volt. Fekete hosszú kabátjának alja szagtott volt. Balkezében egy igen vékony és hosszú kardot tartott. (Kb akkora lehetett, mint a férfi). Mint Reinek neki is volt farka, ami teljesen feketeszínű pikkelyek borítottak. Mintha valamit elakartak volna venni az öregtől. Eddig türtem a semmit tevést. Elkzdtem futni feléjük és ekkor a dupla szarvú előhúzta egyik kardját. Gyorsabban kezdtem elszedni a lábam és mikor leakart volna csapni csak egyszerűen elévetődtem. Persze gyorsan a tüzemből kreáltam egy lándzsát és védtem. Az elmúlt négy és fél napban Rei ellen ezzel küzdöttem. Az álarcos nézrám alig megdöbbenve.-Ki vagy?-sziszegi álarcán keresztül.-Nem a te dolgod.-válaszoltam, majd ugortam egyett és háta mögé érkeztem és elrugtam valahova. Társa csak állt és engem fürkészett. Hosszú kardjának markolatán a Flame klán tagjainak jelét láttam meg. Az elrugott férfi egyszer csak előttem termett, de társa megállította, majd valamit suttogott neki és elmentek.-Köszönöm ifjú hölgy.-hallom meg az öreg hangját, ezért mgfordultam.-Nem kell megköszönni csak tettem, amit helyesnek láttam.-válaszoltam miközben a tarkómat vakargattam. Ekkor éreztem egy pofont. Megfordultam és akitől kaptam az nem más volt, mint Rei. Mérgesen nézettrám, de nm mondott semmit. Amikor újra az öregre pillamtottam, mint az előbbi férfi ugyanúgy fürkészett tekintetével, majd szemei kikerekedtek. Hirtelen megfogta a kezem és maga után kezdett húzni. Sok utcán haladtunk át, majd egy házhoz értünk.-Te Takenori Akiko és Atlas Flame lánya vagy!-mondta könnyed egyszerűséggel.-Honnan ismerte fel?-kérdezte Rei.-A szemeiben "égő" tűz hasonlít az apjáéra.-Ismerte a szüleimet?-vágok közbe a nyilvánvaló kérdésemmel.-Édesem a városban mindenki ismerte őket, és nem csak itt. A közeli falvakban és kisebb városokban is tudták kik ők.-mesélte egy szomorú mosollyan az arcán.-Mit akart öntől Orochi és Kazuya?-tette fel a kérdést Rin.-Azt ti ketten is tudjátok, hogy mióta Ilion lett a vezér azóta sok mindent követelt. Pár napja a városban az emberei és az a két említett férfi pénzt kezdett el összegyűjteni az emberektől.-válaszolt.-Ilion? Az ki?-kérdezek rá.-15 évvel ezelőtt, amikor a klán vezér nélkül maradt nem tudtuk mit kéne csinálnunk.-kezdett bele Rei.-A legtöbben reménykedtünk abban, hogy valaki a családból túlélte. De...-itt valamiért elhalkult-De voltak akik nem és a hatalmat akarták.-fejeztebe helyette Rintaro.-Ilion sokakat állított úgy maga mellé, hogy valamit ígért nekik.-meséli tovább Rei.-Akik a családhoz hűek maradtak azokat bezárta.-fejezte be. A végére nagyon sajnáltam őket, hisz a családomban hittek ilyen hosszú ideig. Kezeimet ökölbe szorítottam.-Hol van ez az Ilion?-kérdezem. Mindannyian rámnéznek kikerekedett szemekkel. Az előbbi sajnálatot felváltotta düh. Az a szemét, hogy képzeli, hogy csak úgy elveszi azr amit akar, majd félredobja, ha megunta. Semmit sem törődött a klánnal vagy a várossal, csak a hatalom érdekelte.-'Öljük meg!'-hallom meg fejemben Harumi hangját, ami egy cseppet sem volt kedves.-'Most az egyszer egyett értek veled'-válaszoltam vissza gondolatban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bocsi az 1 napos késésért nem volt időm írni. De itt a fejezet.
