Nem mindenki életében jön el az a pillanat, amikor kiderül, hogy a király úgy döntött, le fog mondani a címéről, hogy hátralévő utolsó hónapjait a nyílvánosságtól és uralkodói kötelezettségeitől megszabadulva, távol élje le.
A trónt öccsére kívánta hagyni, aki a lehető legelszigeltebben nevelte fel a gyerekeit. Nem azért, hogy titkolózzon - csupán távol állt tőle a fényűzés, és úgy gondolta, az országnak nincs rájuk szüksége, hisz van már egy királyuk, akit ünnepelhetnek.
- De ugye nem kell majd mindig térdalá érő kosztümökben parádéznom, mint a nagyinak?
A helyzet nagyon kényes volt, ezért nem meglepő, hogy mindenkit felkavart a családból.
- A palotában lesz wi-fi, igaz?
A váratlan eseményre mindenki máshogy reagált.
- Most akkor tényleg a palotában fogunk élni?
- Elég!
Váratlanul mindenki elhallgatott a szobában. Mindannyian ott voltak, egy helyen. Ventaria következő uralkodói. És úgy viselkedtek, ahogy bármelyik család tenné.
- Danielle, ugye nem gondoltad komolyan, hogy így fogsz jönni?
Danielle. Alacsony, fekete hajú és kék szemű. A Lambert család legfiatalabb tagja a maga 16 évével.
Vállat vont.
- Mint mondtam, nem fogok valami bokáig érő kosztümben flangálni. És amúgyis, senkit se fog érdekelni, hogy mit viselek.
- Mindenkit csak az fog érdekelni - sopánkodott a nevelőnő, Kristina - A brit királyi család ruhatárával is többet foglalkoznak, mint akármi mással velük kapcsolatban... Nem igaz Anne? - tekintett a talpig sárgát viselő nő fele megerősítésre várva.
- Mi nem ők vagyunk - sóhajtott fel Anne, és kihúzta magát - De tényleg valami visszafogottabb felszerelést kellene ma viselned, Elly.
- De anya! - csattant fel Danielle, és egy fekete hajtincset tűrt a füle mögé - Semmi baj nincs a ruhámmal... Lehet kicsit rövid - huzigálta lentebb a jócskán combja közepépig érő szoknyája szélét - de még mindig jobb, mint Dorian undorító nyakkendője... - mutatott panaszosan a bátyja nyakában lógó karácsonyfa mintás nyakravalóra.
A fiú büszkén vigyorogva kihúzta magát, és lazán átölelte húga vállát. A vak is megmondta volna róluk, hogy rokonok. Ugyanaz a éjfekete haj és kék szem. Csak a fiú több, mint egy fejjel magasabb volt és egy évvel idősebb.
- Nyugi Ells, imádni fogják!
- Április közepe van - ráncolta a homlokát Danielle.
- Ez a poén benne! - kacsintott Dorian, és összeborzolta Danielle haját - De nem várom el tőled, hogy megértsd... Mikor indulunk? - nézett körbe a szobában mosolyogva - A palotában lesz akkor wi-fi, igaz?
- Fiam, az a nyakkendő tényleg túlzásnak tűnik - lépett be a tágas nappaliba egy magas, világos hajú férfi, a saját nyakbavalóját kötve - Válassz inkább egy egyszínű darabot.
- Richard, nem mehetnek így a nyílvánosság elé - dörzsölte meg az orrnyergét Anne.
- Jó, ha ez nem tetszik, viselhetem a jézusosat is... - fonta össze maga előtt a karjait Dorian felháborodva - Szerintem van most nektek fontosabb dolgotok is, mint a gyerekeitek cuccaival foglalkozni.
- A téma hivatalosan is le van zárva, maximum totál degeneráltnak fogják majd nézni - forgatta a szemeit Danielle, és a hatalmas szoba egyik tágas ablakához lépett, hogy kitekintsen rajta - Indulhatunk már végre?
