Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)

17. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/17/Resurrection-The-End

Marcus

- Mi a briliáns terved most, Marcus?

Evelyn előttem térdel, és remeg a hangja, ahogy beszél.

A szeme tele van könnyel, és a gyengesége annyira nyilvánvaló, hogy az már gusztustalan.

- Evelyn, lehiggadnál, kérlek? Még semmi sincs veszve; csak ki kell találnunk egy másik megközelítést – mondom, de beszéd közben kerülöm a tekintetét.

Evelyn szánalmas.

Az volt a célja Tris eltávolításával, hogy közelebb kerüljön a fiához, és most Tobias legalább annyira gyűlöli, mint engem.

Ez a legkellemetlenebb módon teszi tönkre.

Jobbá kell válnia, mint amilyen most.

Összpontosítania kell.

- Hagytad, hogy hatalmat gyakoroljon feletted. Ő egy gyerek, kezeld is úgy.

Megnyomom a házitelefon gombját, és Davidet hívom.

Pár perc múlva belép a szobába, és vár az utasításomra.

- Meg kell tenned nekem valamit, David. Ide kell hoznod Tobiast nekem.

David zavartan néz hol rám, hol Evelynre.

Ráemelem a tekintetemet.

- Nos? Miért állsz itt még mindig?

- Én csak... Azt hittem, először Uriah kioldóját használjuk...

- Mindent a maga idejében, David. Jelen pillanatban, azt kell tenned, amit mondtam.

David úgy néz, mintha tiltakozni akarna, de aztán mégsem teszi.

- Hova vigyem, ha idehoztam?

Az előttem levő asztalra támaszkodom, a mahagónifát vizsgálva.

- Vidd a félelemutazás szobába.

David gyorsan bólint, aztán elhagyja a szobát.

Evelyn hozzám fordul.

- Mit akarsz vele tenni? Istenem, miért nem hagyjuk békén? Így soha nem fog minket szeretni...

- Ó, Evelyn! Ez nem a szeretetről vagy a fantázia családodról szól. Ez sokkal több annál. Túl kell lépned ezen az elképzelésen, ha hasznos akarsz lenni.

Ránézek, és látom, hogy remegni kezd az ajka.

- Azt mondtad, hogy segítesz nekem. De nem tettél semmit, csak tönkretetted a kapcsolatomat Tobiasszal.

- Evelyn, én nem tettem tönkre semmit. Megtetted azt te magad azzal, hogy nekem dolgozol. Tényleg azt gondoltad, hogy meg fogja ezt neked bocsátani?

Bámul rám, én pedig látom, ahogy elönti a düh.

- Közös célunk van – köpi ki a szavakat. – Miért én vagyok az, aki a rövidebbet húzza?

Bámulok rá egy pillanatig, mielőtt megszólalok.

- Adj egy kis időt, Evelyn. Nemsokára nem fog számítani Tobiasnak, hogy mit csináltál az elmúlt pár hétben, mert nem fog rá emlékezni. Vagy legalábbis, teljesen máshogyan fog rá emlékezni, mint ahogyan történt.