Egy gimis napló -KEZDET

Változások

Na jó, oké. Az elmúlt 1 hétben minden megváltozott. Furábbnál furább dolgok történnek velem. Nem is tudom, hol kezdjem. Szerintem inkább a buli utáni estét...

- Hát, itt volnánk!- sóhalytottam csalódottan, hisz hazaérkeztem.
- Itt, sajnos...- húzta el az utolsó szót szomorúan, majd hosszasan megölelt.
- Nem akarom, hogy elmenj!- mondtam a kínos csönd után.
- Én sem...de muszály- szorosabban kezdett ölelni.
- Szia!- feleltem, végül megcsókoltam. Nem akartam, hogy haza menjen. Azt akartam, hogy bejöjjön és még legalább 2 órán keresztűl beszélgessünk.
Ármin viszonozta a csókot, majd lassan elsétált a buszmegálló felé. Hihetetlenűl pocsék érzés volt, de nem panaszkodhattam. Hisz a pasim, aki tudja, hogy szeretem. Ez százszor jobb, mintha hazakisért volna, barátként megölel oszt' csá! Így viszont egy tökéletes búcsú lett. Hah! Imádom ezt a srácot! Ezeken agyaltam a lépcsőn felfelé (minek liftezni, hisz a 2.-on lakom), mikor is csörrent egyet a telefonom. Lili volt, (sajnos..) írt messen, hogy hazaért és vár engem scyp-on, merd dumálni akar. Hát OK.
- Hali! Megjöttem!- szóltam be a nappaliba, hátha valaki ébren van. Anyu a fotelben aludt. Elmosolyodtam és betakartam egy pokróccal, majd a szobámba mentem. Ledőltem az ágyon és egy idő után elmerengtem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen megrezzent a telefonom, majd hatalmasat dobbant a szívem. Igaz, Lilire számítottam, de még ennél is jobban megdöbbentem:

Derekas Ármin: Elfelejtettem mondani, hogy szeretlek.

Ahwwww! Bárgyú mosollyal az arcomon válaszoltam az üzenetére.

Kerekes Bettina: Oooooh... én is téged!;3♡ (kacsintós puszilós smile)

Hirtelen pörögni kezdett a chat-ablak. A szín pirosra váltott, Chat-fej kinyújtott nyelvű kacsintós smile és a becenevem ,,Punk hercegnő♡☆B)". A mosolyom egyenlő lett a Grincs karácsonyi vigyorával, majd én is beallítottam Ármin becenevét. FOB herceg B)☆. Ő csak egy röhögős fejjel reagált erre.

F.h.: Ugye nem haragszol?
P.h.: Miért haragudnék? Mert
elfelejtetted? De. Sőt! A
szakításon agyalok...XD
F.h.: Jaj neeee! Ne tedd ezt velem!!!
LoL!!!
P.h.: Jó, megbocsájtok...De legközelebb
lecseréllek!
F.h.: Oké...Vigyázok ;)
Amúgy izgulsz vagy félsz a hétfő
miatt?
P.h.: Miért is?
F.h.: Mert lehetséges, hogy egy picit
máshogy fognak veled
viselkedni...
P.h.: Nyugi, éltem már át rosszabbat.
Nálam általánosban az én
osztályomnak volt a legnagyobb
hire a környéken! B)
F.h: Rendben, Gn nyuszi! zzz♡
P.h.: Jó éjt csődör! ;3♡
F.h.: Csődör? XD
P.h.: Ha már állatokról beszélünk....XD
F.h.: LOOOOOOL!♡

Szóval, itt volt az első jel, amit nem vettem figyelembe, hisz nem ekkora változásra számítottam!

Hétfő reggel a buszegállóból kézenfogva indultunk el az iskola kapuja felé. Intettünk egyet a portásnak, majd... elszabadult a pokol. Épphogy csak a cipőm sarkát érintettem a kőre, már egy csomóan hozzámszóltak. Olyanok, akiket max. 3-4 alkalommal láttam a büfében és nem több:
,,- Na itt az ifjú pár!
- Csá' Betti! Mi a szitu'? Öklös?
- Hello kiscsaj! Hello haver!
- Itt van a Rock'n'Roll páros!
Wohooo!
stb..."
Én próbáltam reagálni mindegyik köszönésre, de úgy kapkodtam a fejem a tekintetek között, hogy teljesen elszédültem. A terembe beérve ledobtam a táskám a föltre, majd próbáltam nem elkenni azt a minimális sminemet az arcom dörzsölésével, amit ma reggel gyorsban felvittem.
- Minden oké?- gugolt le mellém Ármin.
- Persze, persze csak... Nem erre számítottam! Ki vagy mi a fene vagy itt? Egy filmsztár? Justin Bieber?- kínosan elröhögtem magam a történteken. Jó, hogy nem autogrammot osztogatott napszemcsiben és zakóban!
- Hát... nem egészen- nevetett fel (olyan cuki, amikor nevet)- Csak szeretek barátkozni, így pár embert ismerek.
- Pár?! Ha neked ez a PÁR ember az iskola, akkor képzelem, hogy mennyi neked a sok!- háborodtam fel. Te jó ég! Egy celeb csaja vagyok! Ez milyen menő már! Ármin kacagva vállatvont, majd nyomott egy puszit a homlokomra és visszaült a helyére. Negyed órával késöbb Lili Ádámmal rontott be a terembe, egyenesen felém tartva.
- Betti! Ezt nem fogod elhinni!- támaszkodott meg az asztalomon.
- Tényleg nem.- humorizáltam.
- Képzeld, hogy csináltam egy kis kutatást a sulin belül, hogy ki szerint menő Dzseni. És van még egy, hogy szerintük ki vagyok én. Ezt egy hete kezdtem el és akkor megkérdeztem 5 idegen diakot és mind azt mondta, hogy 1., igen, dzseni menő/nagyon gazdag csaj. A 2.- ra meg azt válaszolták, hogy nem ismernek vagy Ármin osztálytársa vagyok. De ma! Másik 5 diák Dzsenire azt mondta, hogy már nem, hanem te! És rám meg azt, hogy Betti legjobb barátnője! Csajszi! A csapból is te folysz, mint nyáron a Despasito!!- lelkesedett, én meg döbbenten néztem rá. Jézusoom! Mit csináltam? Hogyan és...? Te jó ég!

Hát igen, Naplócskám! Ez teljességgel hihetetlen! Egyik napról a másikra lehet az ember ilyen? Omg! Amit meséltem az 3 napja történt velem, de még mindig idegen nekem ez. Olyan diákokkal váltottam pár szót, akik eddig csak szembe jött velem és végigmért. ,,Ja...jó...oké...ez a punk csaj a dizájner szakról és Ármin osztálytársa''. Most meg ,,Ő az a lány, akinek a szülinapja Halloweenkor volt és a barátai meglepték mindenfélével és Ármin csaja''. Hihetetlen! Senki nem tud így felépíteni ilyet. Ja, de! Bexi! Hm...Hol is van a Késtél...?