A hibrid/Befejezett/

A francia csók-14

-Együnk csigát!- adott borzasztó ötletet a piacon Buck. Én a szőlőt néztem. Arany áron volt, de legalább jól nézett ki.Ő meg mindig a csigákat nézegette.
-Egy tál csigát, és két kenyeret szeretnék.- Léptem a pulthoz ahol Bucky is volt. Oda adták amit kértem és a gyümölcs is meg lett. Elindulunk vissza felé. Az utcán nekem jött egy kislány aki nagyon éhesnek tűnt szóval neki adtam a szőlőt így nem maradt más ,mint a csiga, egy kis zsák szilva és a kenyerek. Vissza értünk. A ház üres volt, csak egy levél volt az asztalon.
"Elmentünk meg bizonyosodni valamiről... Estig ne várjátok: Steve"
-Na szép itt hagytak.- fejeztem ki elhagyatottságom.
-Nem örűlsz, hogy velem lehetsz?- egy kis sértődés hallatszott Bucky hangjából.
-Veled... Veled és a csigákkal- mutattam az asztalon heverő tálra.
-Ha meg eszem akkor csak ketten maradunk.- ezzel a lendülettel felkapta a tányért és megevett egy csigát.
-Na milyen?- másztam be mellé a kanapéra.
-Borzalmas... Kérsz?- tartott a számhoz egy csuszómászót. A kezemmel eltóltam, jelezvén, hogy nincs az a csiga amit megennék.
-Na és te kérsz?- nyújtottam oda neki egy szilvát. -Biztos finomabb, mint az- utaltam a csigás tálra. Bár a csigák után ki tudja milyen íze van a gyümölcsnek .A szilvát még mindíg oda tartottam neki, de ahelyett, hogy elvette volna a kezemből egyszerűen, csak bele harapott míg az én kezembe volt. Hirtelen megmozdúlni sem tudtam.Nyeltem egy nagyot, hogy elfolytsam zavartságom. Nem kerültek szavak a nyelvemre. A szilvát el emeltem a szájától és megpróbáltam valami értelmeset kimondani.
-Öhhm.. Na.. És, na finom?- ez, igen csak ennyit tudtam mondani ~ értelmesebbet nem tudtam volna kitalálni?~. Ő rám nezett, majd elmosolyodott, a szilva nedve még az ajkán csillogot a szemébe pedig bele sütött a fény, így nem tudtam eldönteni, hogy jelenpillanatba kék vagy zöld a szeme.
-Miért nem kóstold meg?- kérdezte bár szerintem, csak költői kérdés volt, mert nem hagyott válaszolni. Oda hajolt hozzám a bal kezét a kanapén meg támasztotta, a másik kezével az arcomat húzta finoman az ő arcához, az ajkunk összeért, és egy kicsit tényleg lehetett érezni a szilva ízét még Bucky ajkán, de nem erre összpontosítottam. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól. Kissé elhajoltam tőle, de még így is nagyon közel voltunk egymáshoz, olyan arcot vágott mintha kíváncsi lett volna.
-Háth, a csiga tényleg nem volt finom de.... -nem fejeztem be a mondatom, kíváncsi voltam a reakciójára. Kicsit bele harapott a szájába ,majd ismét közel hajolt hozzám úgy hogy az arcunk összeérjen, de a nagy lendülettel most még hátra is dőltem, ő pedig rám, ismét megcsókolt, de mindketten elnevettük a csókunk.
-De?- érdeklődött a befejezetlen mondatom után.
-De lehetett volna érzékibb!- piszkáltam kicsit.
-Érzékibb?.. - hüledezett felvont szemöldökkel.-Mit szeretnél francia csókot?!- kérdezte ~szerintem csak viccből~, de nem hagytam veszni a pillanatot.
-Nem is rossz ötlet, ha már Párizsban vagyunk.- szerintem azt mondtam amit hallani akart.A fekvőtámasz pózból ~amit felettem csinált~ a bal karját az arcomra helyezte és a jobb karját behajlította, hogy megcsókolhasson ez most sokkal érzékibb volt mint az előző kettő. Ebből még nehezebb is volt el szakadni.
-Ennél érzékibb is szeretnél? Mondjuk egy Rómeó és Júliát?- probált kicsit játszani velem.
-Hé most Franciaországban vagyunk itt: Romeo et Juliette (Rómeó et Zsuliett).- javítottam ki nyelvtanilag.
-Elnézést Júlia.Még óhajt valamit?-
Én ismét megragadtam az alkalmat.
-Mennyünk el kocsikázni... "Párizs a legromantikusabb hely " És meg van egy napunk.- A szemöldöke ismét a magasban volt. Feltápászkodott felettem és magával húzott a derekamnál fogva mikor felültünk mindketten , a kezét még mindig nem vette le rólam.~hála az égnek~
-Csak ha kapok valami ehető ételt is!-
Adta meg a kirándulásunk alapját.
-Renden.-Egyztem bele majd kézen fogtam és kihúztam a ház mögé ahol egy fekete autó állt.
-Ez honnan? -csodálkozott.
-Reggel találtam!-A kocsiba beszálltunk, majd Buck elinditotta a kicsikét. A napunk nagyrészét a kis étel arúsoknál töltöttük. A mai nappal sokkal közelebb kerültünk a célunkhoz és egymáshoz is Buckyval.
Este haza fele az út szélén Steve és a fiúk mentek.
-Hé szép fiú!.. Merre mész?- hükyeskedett Bucky. Steve csak egy tarkón való ütéssel válaszolt erre az illedelmes kérdésre. A legtöbben a platora ültek. Steve pedig be ült mögénk.
-Na és mi volt az a nagyon fontos dolog amiről még kellett bizonyosodnotok?- érdeklődtem, mert fúrta az oldalam a kérdés.
-Az hogy Jimet vagy engem kedvelnek e jobban a Francia csajok.-kiabalta be hátulról Gabe.
-Ohha- lepődtem meg ezen.
-Nem.....nem, is... - húzta el Steve a szó végét.
-És ti mit csináltatok?- érdeklődött Steve.
-Mi???... Semmit, ettünk,... -folytattam volna a mondatott de semmi nem jutott eszembe, mert csak a kanapén torténteken járt az agyam.
-Kiprobáktunk pár francia szokást, meg ilyenek, semmi különös.- segített ki Buck. ~ életmentő... Talán pont ezért szerettem meg annyira. ~Bár lehet, hogy nem ezzel a példával kellett volna jönnie.