Wild Flower

4.Rész

Már 3 napja járok ebbe a suliba és eddig semmi sem történt. Senkivel se beszélgettem csak Seo-val. De vele is csak az ebéd szünetekben. Az osztályommal még nem nagyon sikerült beszélgetnem, ami egy kicsit zavart.  Egymással tök jól elbeszélgettek, velem viszont nem. Így csütörtök délután támadt egy ötletem. 

-Muffint sütök nekik.-támaszkodtam meg a pulton.

-Na, ez nem is olyan rossz ötlet.-mosogatott anya tovább mosolyogva.-És milyenre gondoltál?

-Nem tudom. Talán....-gondolkodtam el.-Nutellás?

-Uh, azt anyukád is nagyon szereti.-vigyorodott el.

-Igen. Tudom.-nevettem.-Segítesz benne?

-Segítenék szívem de nagyon sok a munkám.-sóhajtott.-Ne haragudj.-nézett rám kezét törölgetve.

-Jaj ugyan. Majd máskor.-mosolyogtam. Küldött nekem egy puszit majd el is ment dolgozni. Erőt véve magamon álltam fel a székről és mentem be a konyhába.

-Lássuk csak.-tettem csípőre kezeim. Minden hozzávalót kitettem a pultra, felvettem kis köténykémet és neki is láttam. Remélem ízleni fog nekik a muffin. Mindent úgy csináltam, ahogy azt írták a neten. Elővettem a formákat és nyelvemet kidugva csorgattam beléjük a muffin tésztáját. A nutellát a tetejére kentem és máris a sütőben végezték. Kötényemet levéve kezdtem el össze takarítani. 

-Na? Hogy állsz velük?-jött be anya a konyhába.

-Egész jól.-töröltem meg kezeim.-Már a sütőben van két adaggal.-néztem be a kis üvegen.

-Anyának is csináltál?-nézett be ő is.

-Ahha.-bólintottam.-Remélem ízleni fog a többieknek.-haraptam ajkamra.

-Biztos ízleni fog nekik.-simított hajamra.-Ügyes vagy.-puszilt hajamba.-Elmegyek aludni. Nagyon fáradt vagyok.

-Rendben. Pihend ki magad.-simogattam meg kezét. Mosolyogva bólintott majd el is ment aludni. Annyira sajnáltam őt. Amióta itt dolgozik csak túl hajszolja magát. Megértem én, hogy be akar vágódni a főnöknél, de ne ilyen áron. 

Fejemet rázva vettem ki a sütikéket amint készen lettek. Beraktam a következő adagokat is. Pár perc múlva azok is elkészültek, így vidáman szedtem ki és csomagoltam el azokat. Anyának tettem ki négy darabot reggelre, hogy tudjon valamit reggelizni. Beraktam a maradékot a hűtőbe és szobámba siettem. Pizsamámat kezembe kapva indultam a fürdőbe. Gyors zuhanyzás és hajmosás után vissza csoszogtam a birodalmamba és fáradtan dőltem az ágyba. Lehunytam szemeim és nem sok kellett ahhoz, hogy az álom elnyomjon. 

-------------

Reggel kicsit sietve mentem ki a buszhoz ugyanis tovább aludtam, mint kellett volna. Ahogy megszólalt az ébresztőm kinyomtam, és 20 perccel később keltem fel. Kapkodva öltöztem fel és még a muffinokat is el kellett raknom. A buszra felszállva leültem a szokásos helyemre. A rozoga lassan gurult az iskolához. Kezdtem egy kicsit izgulni az osztály miatt. Lehet nem szeretik a muffint, vagy allergiásak rá és megfulladnak. Kis erővel vágtam fejbe magam. 

-"Minden jó lesz és ízleni fog nekik."-nyugtattam magamat fejben. A busz megállt az iskolánál, ezért muszáj voltam leszállni. Mély levegőt véve mentem be egyenesen a teremig.

-Jó reggelt.-köszöntem elég halkan, tehát nem csodálkoztam, hogy nem hallották meg. A padra pakoltam ki a sütiket, majd körbe néztem. Mindenki a másikkal volt elfoglalva. Megköszörültem torkomat és bele kezdtem.

-Öhm....hoztam mindenkinek muffint.-szóltam kicsit hangosabb. Máris rám nézett az összes osztálytársam.-Aki szeretne az vehet egyet.-haraptam számba. Mindannyian csak néztek, míg egy lány fel nem állt a helyéről és sétált elém. Rágóját csámcsogva figyelte a süteményt. 

-Milyen ízű?-vett egyet kezébe.

-Nutellás.

-És te szereted?-nézett szemeimbe mire csak egy aprót bólintottam. Gúnyosan elmosolyodott amitől nyelnem kellett egyet. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Rágógumiját kiszedve szájából tette a muffin tetejére, azután pedig arcomba nyomta. Szemeimet azonnal össze szorítottam. Hallottam, hogy mindenki röhög rajtam. A sírógörcs kapott el. Le akartam szedni magamról, de egy kéz gyorsabb volt az enyémnél. Lassan nyitottam ki szemeim és találtam szembe magam Jiminnel. A sütit nézegette.

-Szeretnél...egyet?-szólaltam meg halkan. Egyből abba maradt a nevetés. A fekete hajú srác komótosan nézett íriszeimbe.

-Úgy nézek ki?-vonta fel szemöldökét amitől hevesen kezdtem el rázni fejemet. Pofimat méregette amikor a hajamba kente az egész muffint. Nagy szemekkel néztem rá.-Itt ne nyalizz senkinek. Csak egy új kislány vagy.-hajolt arcomba.-És az is maradsz. Egy kislány.-veregetett gyengéden arcon majd ült le helyére.

Nem kellett sok a síráshoz. Arcomat letörölve kaptam fel a sok sütit és siettem ki. A mosdó fele kidobtam őket a kukába, majd bezárkóztam egy fülkébe. Halkan sírtam el magamat. Még soha nem aláztak meg ennyire az osztály előtt. Sőt még soha nem aláztak meg. Senki előtt. Könnyeimet törölgetve vártam a csengetést. Addig egy tapodtad se mozdultam. Amint megszólalt a csengettyű, mély levegőt vettem és kimentem. Megmostam arcomat, hogy ne lássák a sírás nyomait és, hogy letöröljem magamról a maradék muffint. Hajamat is kicsit átmostam és vissza mentem a terembe. Nem mertem leülni a helyemre de muszáj volt.  Erőt véve magamon csüccsentem le Jimin mellé aki rám sem hederített.

-Na mi van nyalipipőke? Kisírtad magad?-támaszkodott az asztalra az egyik lány. Nem válaszoltam csak a fadarabot bámultam.

-Kérdeztek.-mondta unottan a mellettem ülő. Megráztam fejemet.

-Nem sírtam.-suttogtam.

-Azért rohantál ki könnyes szemekkel mi?-nevetett fel.

-Csak...bele ment a nutella a szemembe.-sóhajtottam.

-És még ilyen szar kifogásokat is kitalálsz?-nevetett fel egy másik lány is. Újra éreztem a gombócot a torkomban. 

-Mi ez a hangoskodás?-jött be a töri tanár. Szerencsére. Ha ő nem jött volna be, tuti elsírtam volna magam. Mindenki a helyéhez pattant és a jelentés után le is ültek. Az óra feléig tudtam csak figyelni, ugyanis Jimin szólt közbe.

-Túl rossz helyre jöttél. Ez még semmi ahhoz képest ami fog történni.-feküdt le a padra. Nagyot kellett nyelnem, ugyanis megijedtem.  Ezt mégis hogy értsem? Mi fog még történni?