T

3. Fejezet: Ismerős arc

Miközben Trevor odabent haldoklott a fejfájások közepette, lementem a partra sétálni. Levágtam magam egy szimpatikus, öltönyös fickó mellé, és rá pillantottam, majd beszélgetést kezdeményeztem vele.

   - Öhm... Elnézést, ön idevalósi? – pillantottam rá kedvesen mosolyogva.

   - Igen, persze – fordult oda hozzám.

   - Tudna nekem segíteni? Tudja, utazgatok, és kéne egy kis segítség, hogy hova érdemes ellátogatni itt, Los Santosban.

   - Szívesen segítek – mosolyodott el halványan.

   - Remek! – ezzel a táskámban kezdtem kutakodni papír és toll után. – Le tudná nekem írni?

A férfi bólintott, elvette a papírt és a tollat is, majd fél tucat látnivalót felírt a papírra, végül átnyújtotta.

   - És ezek csak a fontosabbak – kacsintott.

   - Hálásan köszönöm. Sandy vagyok – ezzel kezet nyújtottam.

   - Michael – ezzel kezet ráztunk.

Elkezdtünk mindenféle hülyeségről beszélgetni, egész jól kijöttünk. Nem sokkal később ismerős hangot hallottam a hátunk mögül.

   - Hé, édes, nem szép dolog csak úgy otthagyni a másnapos vendéglátód! – ezzel Trevor megkerülte a padot és elénk állt. – Nocsak, milyen kicsi a világ.

   - Szia, T! Ismeritek egymást? – pillantott rám Michael.

    - Igen, nála szállok meg – néztem a férfire.

   - Részvétem – nevetett fel, mire Trevor ökölbe szorította a kezét. – Hé, Trevor, csak vicceltem, nyugi.

   - Ajánlom is – morgott az, majd rám pillantott. – Miért szöktél meg?

  - Csak gondoltam szétnézek a parton, ha már ilyen közel van, meg kértem egy kis útbaigazítást a látnivalókkal kapcsolatban – ezzel a hajamba túrtam.

Trevor bólintott, majd intett, hogykövessem, mire Michaelre pillantottam.

   - Örülök, hogy találkoztunk! – intettem neki.

   - Igen, én is – intett vissza, majd felállt a padról és elindult az ellenkező irányba.

Ezután némán követtem Trevort a furgonig. Nekitámaszkodott az oldalának, én pedig a falnak támasztottam a hátam. Elindult felém, tekintete haragos volt. Mindkét kezét a falnak támasztotta mellettem, én pedig kicsit összerezzentem. Lesütöttem a szemeim, de megfogta az állam és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Tartottam tőle kicsit.

   - Soha... ne lépj le... szó nélkül! – mordult rám, mire megugrottam. – Főleg most, hogy tudom, hogy szarban vagy!

   - Jól van – mondtam halkan és oldalra pillantottam.

   - Köszönöm! Rohadtul köszönöm!

Ezzel elengedte az államat és elindult felfelé a lépcsőn. Vajon ez lenne az igazi énje...? Én is elindultam felfelé a lépcsőn, de lemaradtam és a lépcsőfordulóban megálltam. Egy gyönyörű sportautó száguldott végig az utcán, majd a ház melletti kereszteződésnél lefékezett és befordult a parkolóba.

Valahonnan annyira ismerős volt számomra Michael.

Trevor kilépett az ajtón majd rám pillantott, ahogy lent álltam. Hallottam, hogy magában motyog valamit, majd elkezd kiabálni Floyddal és Wade-del, nem sokkal ezután pedig mindketten kimasíroztak a házból. Elindultam felfelé, és amint beléptem, Trevor elkapta a kezem, magához rántott és hevesen megcsókolt. Megilletődöttségemben nem tudtam hirtelen mit reagálni és teljesen elvörösödtem, úgy nézett kiaz arcom, mint egy érett paradicsom. Nem tudtam, mitévő legyek.Mikor végre elengedett, hatalmas pofont kevertem le neki és sietősen távoztam a lakásból, vissza, a partra és próbáltam eltűnni a turisták között. Mikor elég messze jutottam, kissé fellélegeztem és leültem a partra.