Ő még csak most 15

1.

Ahogy beértem az öltözőbe, rögtön levettem a majom parókát, a pólót és a nadrágot. Ezek alatt már ott volt a bőrszínű harisnyám, és kávészínű dresszem. Egy öltözőasztalra rakott barna szemceruza után nyúltam, hogy nagy szeplőket rajzoljak a szemem alá. Eközben egy táncos, Andi kibontotta a hajamat és a fejem tetejére két kontyot csinált. Már mehettem is, kész volt az őzike jelmezem. Kifutottam az öltözőből, a színfalak mögé, oda, ahonnan Sír Kán behoz. Ez volt a harmadik előadásom, a Dzsungel könyvében.
Eddig mindkét előadáson Karácsonyi Zoltán játszotta Sír Kán-t, most Ember Márk. Az az Ember Márk. Nagyon vártam már, hogy találkozhassak vele, egész nap nem tudtam figyelni semmire. A próbán már kipróbáltuk, hogy visz be, hogy rak le, és hogy fogok elfutni Akela elől. Miközben futottam ki az öltözőből, erre gondolva elmosolyodtam Egyre jobban ver a szívem, ahogy közeledek a színpad felé. Márk biztatóan rám mosolygott.
-Akkor felvehetlek őzike?-kérdezte, én csak mosolyogtam és bólintottam. Márk leguggolt én ráhajoltam a hátára, és megfogtam a kezét, hogy kapaszkodhassak. Ő felált, és a megfogta a lábamat is.
-Mehetünk?-nézett rám a vállán át
-Mehetünk.-feleltem.
Én is mormoltam magamban a szöveget, tudtam mindjárt letesz Márk. Éreztem ahogy megemel. De nem egy lendülettel rakott le, hanem lefagyott. Nem látszódhatott kívülről, csak én éreztem. Ezután rándult egyet. Tüsszentenie kellett, de nem tudott. Azonban miközben elfolytotta a tüsszentését, engedett a fogásán. Ez azt eredményezte hogy kiestem a kezéből. Próbáltam minél kecsesebben földet érni, ami szerintem egész jól sikerült. Bár igaz, elég nagyot puffantam. Rögtön felpattantam, riadt arcomat és őzike szememet elővéve. Ahogy lábujjhegyre álltam, szúró fájdalmat éreztem a bokámban és a térdem is sajgott.
Minek emiatt megakasztani az előadást?-gondoltam
Igazából csak hamar leakartam ülni, de ehhez előbb el kell menekülnöm Akela elől. Az előadás ment is tovább, nem is biztos hogy valaki észre vette enyhe sántitásomat.

*sunshine*