Wild Flower

5.Rész

Mikor haza értem nem mondtam anyának semmit, hogy mi történt a suliban. Nem akartam elrontani a kedvét. Olyan vidámnak tűnt a minap. Fejemet támasztva a pulton hallgattam mosolyogva, ahogy a napjáról beszél.

-És neked? Milyen volt a napod?-fordult felém.-Ízlett a többieknek a muffin?

-Igen.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Nagyon.

-Oh szívem. Mi a baj?-sietett mellém.

-Semmi sincs. Mi lenne?-nevettem zavartan. Túl rossz színész lennék.

-Olyan letört vagy.-sóhajtott.-Történt valami a suliban?

-Nem, csak...-nyeltem le könnyeim.-A lényeg annyi, hogy nem szeret engem a saját osztályom.

-Ezt hogy érted?-húzott magához közelebb székemmel együtt.-Mesélj csak.

-Hát ugye bevittem a muffinokat.-néztem fel szemeibe.-Az egyik lány oda jött hozzám és elvett egyet. Meg kérdezte, hogy én szeretem-e a nutellásat. Én csak bólintottam mire az arcomba nyomta.-könnyeztem be.-A padtársam pedig a hajamba.

-Tessék?-vonta fel szemöldökét.-És szóltál az osztályfőnöködnek?

-Nem anya. Nem mertem. Megijedtem.-sírtam el magam. 

-Jaj kicsikém.-vont magához.-Ne sírj oké? Majd bemegyek én és beszélek velük.

-Ne!-kaptam fel fejemet azonnal.-Láttam már ilyet filmekben. Csak jobban rám szállnának.-paráztam be jobban.

-Ugyan már. Nem öt évesek.-sóhajtott. Könnyes szemeimbe nézett.

-Légyszi, ne beszélj velük.-vágtam még szomorúbb fejet. Még egy ideig csak szemeim pásztázta majd megadóan sóhajtott egyet.

-Oké. De ha még egyszer csinálnak veled valamit bemegyek, jó?-mutatott rám fenyegetően, mire csak egy aprót biccentettem fejemmel. Nem akartam, hogy még nagyobb baj legyen az iskolába. Elég volt a mai nap. Kell egy kis idő míg megszoknak, hisz mégis csak új vagyok, nem fogadnak be egyből. Majd megpróbálok kedvesebb lenni és többet beszélni velük, hátha. 

Miután anyával beszélgettünk még egy kicsit, ő elment dolgozni, engem pedig elküldött a közeli kisboltba, hogy vásároljak magamnak reggelit. Kezembe kapva a telefonomat és a kis pénzt amit kaptam, elindultam. Kint az utcán körbe néztem, hogy merre lehet a bolt, hiszen még életemben nem voltam ott. Egy kis nézelődés után elindultam az egyik irányba, hátha arra van. Pár perces séta után meg is találtam szerencsémre. 

-Jó napot!-mentem be az üzletbe.

-Jó napot aranyom!-mosolygott rám egy idős hölgy a pult mögül. Haja már kissé őszes volt arca pedig ráncos. Az arcáról sugárzott a kedvesség illetve mosolyáról az őszinteség. Mosolyogva biccentettem felé majd elindultam a sorok között. Nem volt nagy a bolt. Volt bent négy sor, és ezt a négy sort is pár perc alatt végig jártam. Ahogy meg volt minden a nénihez mentem aki lehúzta a dolgaim.

-Még valamit?-kérdezte mire megráztam fejemet. Kifizettem a kis cuccaimat és haza indultam. Ahogy beértem kis házikómba letettem a szatyrot a konyha pultra és kipakoltam belőle mindent. A pakolás végeztével felmentem szobámba, hogy tanuljak egy kicsit. Húsz perces magolás után hangos zaj csapta meg fülemet. Inkább nevezném fülsüketítő zenének. Fel álltam és kinéztem a nyitott ablakon. Már megint a szomszéd az. Hiába csuktam be ablakomat még úgy is hallani lehetett.

-Ezt nem hiszem el!-morogtam orrom alatt. Vissza ültem helyemre es bedugtam a fülhallgatómat hátha úgy tudok tanulni, ami sikerült is. Két órás tanulás után hulla fáradtan álltam be a zuhany alá. Ahogyan meg volt a napi mosakodásom is kedvencem pizsimbe bújva mentem vissza szobámba. Gyorsan bepakoltam másnapra, hogy ne reggel kelljen. Amint az ágyamra dobtam magam egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el számat. Nem akartam hétfő suliba menni. Féltem a többiektől. Féltem attól, hogy a maradék egy évemet el fogják rontani és megfogom utálni ezt az iskolát. Bár lehet már sikerült is megutálnom ezalatt a pár nap alatt. Annyi volt a szerencsém, hogy hétvége jött. Nagyon reméltem, hogy elfogják felejteni a hetfői dolgot, bár ez lehetetlennek tünt számomra. Oldalamra fordulva hunytam le szemeim és merültem álomba.