Annyira depressziósnak lenni , hogy már ki sem tudod magadból küzdeni a fájdalmat. Basszus ez már durva. Annyira vágytam arra, hogy valaki viszont szeressen, hogy rajzolni kezdtem. És nem is voltam benne béna. Ez volt évekig. De már egy hónapja nem tudok rajzolni.
Nem bírom. Kényszeresen rajzolnék de nem megy. Vagy egy összekutyult fost alkotok vagy csak addig radírozok, míg a lap ki nen szakad vagy mérhetetlenűl hasznavehetetlen nem leszz. Mikor jön végre az a pont, hogy az életem, a lelkem nyugodt és kiegyensúlyozott lesz?
Annyira félek, az utolsó dolgot is elvesztettem az életemben ami megnyugtatott.
Félek nem lesz ami kordában tartja azt a szörnyet ami bennem él, és folyamatosan ki akar törni..
YOU ARE READING
Érzelmek vihara
Actionezeket csak úgy írni fogom. Ez egy kis kostoló az én egy részemből. A depressziós részemből...
