//Kóbormacska// befejezett

//24 Csodálatos tesi órák//

Sehun szemszöge

Épp azon merengtem, milyen szerencsés is LuHan összes fiú osztálytása, amiért látják őt egy szál boxerben, amikor az említett tömeg zaja ébresztett föl rózsaszín felhős álmodozásaimból.
Az osztály heringparti módjára ömlött be a PVC padlós terembe. A tanárúr a tömeg végén, minket is betessékelt maga előtt.
- Sorakozó! - ordítja el magát. Amilyen alacsony, olyan hangos. Széles vállai szinte kiegyenlíti arányltalanul kicsi termetét.
Az osztály két sorba rendeződött. Elöl a fiúk, hátul a lányok voltak, szemeim LuHant kezdték el keresni. Meg is találták. LuHan picit nyurga de számomra annál kívánatosabb testét egy "Just Do It" feliratos fehér póló és egy bő, combközépig érő pamutnadrág takarta. A haja most is fel volt csurizva, csak most nem a feje tetején volt pálmafába, hanem a tincseket egy hurokban hagyta. Így hátrahajlott a copf, és nem is lett volna olyan feltűnő, csak ha valaki olyannyira feltérképezi, mint én. De...valamire akaratlanul is visszatévedt tekintetem.
Atya Isten! Azok a lábak... Hát... Ha ma még nem jutott volna eszembe a párzás, most először gondolnék LuHan megdöntésére. Fordult már elő veletek olyan, hogy láttatok két lábat. Na de nem csak két lában. Hanem azokat a lábakat. Ó, igen... Azokat, amikért az összes pénzedet odaadnád, csak hogy szétnyíljanak előtted... Basszus...
- Pszt! Sehun... - próbálta Chanyeol felkelteni a figyelmem.
- Mi van? - még mindig rajta tartom szemeim a csodaszép lábakon.
- Már vagy öt perce a lábait nézed. Kezdesz feltűnő lenni... Szegény LuHan már nem tudja, hogyan süllyedjen el szégyenében.
Mikor realizáltam magamban, mit is súgott valójában Chanyeol, Lulu arcára kaptam tekintetem, aki velem ellenben mindenfelé nézett, csak rám nem. Ajkait harapdálta, miközben hol a padlót, hol a plafont pásztázta.
- Nos, gyerekek, mint ahogy az összes diák a gimnázium perügyéről beszél, úgy a testnevelés órát sem kerülheti el ez az dolog. Igazgató úr úgy gondolta, a testnevelés óra kiváló a szemtanúk kikérdezésére, ugyanis ez a tantárgy "elhanyagolható". Remélem ezzel ti nem értetek egyet, de hát ez van. Viszont, ha már itt vagyunk, a rendkívüli óra lezajlásáról egy pár szót ejtenék: A két fiatalember fog nektek kérdéseket feltenni. Kettessével, hármassával fognak titeket névsor szerint hívni. Ne aggódjatok, ránézésre nem harapnak. A névsor első három diákja kivételével, mindenkinek hat kör futás, egész pályán. Gyerünk gyerekek! - csapja össze tenyerét, mire majd' az egész osztály elkezd egy irányba futni.
Hát, jól beszélt a tanár. Nem harapunk. Legalábbis Chanyeol nem. Én csak egyes diákokat... Mondjuk azt, akinek a neve Lu-val kezdődik és Han-nal végződik.
Aki most ott kocog Bambam mellett, a formás, szexi lábait használva, hogy újra, és újra ellökhesse magát - az LuHan-fajta angyalok örökös börtönétől, - a talajtól.
- Már megint... - motyog az orra alatt Chanyeol - Konkrétan követed a fejeddel LuHant. Mint egy radar...
- Tudod mi még a konkrét? A merevedésem. - nézek rá bosszúsan.
- Mi? - kapja fel fejét.
- Mi? - most tényleg kimondtam?
- Gyertek, üljetek le! - próbálja nem teljesen felfogni az elhangzottakat, így inkább idehívja a névsorban első két fiút és harmadik lányt. Jimin amúgy is mellettünk ül, mivel két hét felmentést kapott a semmiért. Ez van ha gazdag család gyökere... akarom mondani, sarja vagy. Lényegtelen.
- Szóóóval, térjünk rá a lényegre. Ott voltatok, amikor Shin Jimin fejére ráhullott az épület bal szárnyának, az emeleti folyosónak a vakolata? - mosolygott a három diákra ártatlanul. Olyan szélesre húzta száját, hogy szinte vicsorgásra emlékeztet.
- Ez a mondat elég hosszúra sikeredett... - kuncogtam.
- Fogd be légyszi, köszike! - szűrte ki fogai közül ugyanazzal a grimasszal, akarom mondani, mosollyal az arcán.
- Én ott voltam. - szólalt meg a lány - A mosdóba mentünk, amikor a baleset történt.
- Értem. Akkor ti nem láttatok semmit. - fordult a két fiú felé, akik nemlegesen rázták a fejüket.
- Jimin! - fordultam a lány felé, aki egy kicsit arrébb ült a lelátón, egy szinttel magasabban - A mosdóba menet történt a dolog?
- Nem... - nézett rám értetlenül - Egy másik terembe menet hullott rám.
- Akkor ez most... - forgatta Chanyeol a fejét a két lány között - Jimin, elmagyaráznád, hogy is volt ez? - sóhajtott Chan, mire a lány kitartóan elsorolta ától cettig a történetet. Amiből kiderült, hogy a másik lány vagy szenilis, vagy hazudik, mint a vízfolyás. Viszont, ha mindegyik lány "szenved" valamelyiktől, akkor hosszú napunk lesz. A sokadjára hallott történetet már nem is hallottam. Figyelmemet sokkal inkább a tanár szavai és a saját orrát fogó LuHan kötötte le.
- Ez csak egy kosárlabda volt. Egy medicinlabdával rosszabbul jártál volna. Na, futás a mosdóba, rakj rá egy vizes zsebkendőt. - paskolja meg LuHan vállát.
Utána menjek? Vagy ne?
Hülye kérdés...még szép, hogy utána megyek. Térdemre támaszkodva segítek azon, hogy felálljak...mármint...azon nem segíteni kéne, hanem csillapítani rajta, de értitek.
- Figyuka! - áll fel hirtelen Chanyeol és karomnál fogva megállít, hogy közelebb hajolhasson fülemhez - Ha szűkös is a mosdó, nehogy beleverd valamibe a farkad. - súgta.
- Ez elég kétértelmű. - forgattam szemeimet.
- Annak szántam. Látom, érted a lényeget. - ezzel tovább enged.
Utam a csarnokból induló folyosóra vezetett. Az első négy ajtóra az alábbiak voltak írva:
- Leány mosdó,
- Női mosdó,
- Fiú mosdó, és
- Férfi mosdó.
A becsületes énem a negyedik ajtón menne be. Sajnos ezen tulajdonságomat felül múlja perverz énem, ami sokkal kíváncsibb a második ajtó mögötti személyre.
Kopogás nélkül benyitottam, hisz volt fogalmam róla, milyen is egy gimis fiú mosdó.
Közvetlenül az ajtóval szemben volt két csap, fölöttük egy-egy tükör, jobbra mellette négy piszoár volt a falon, azokkal szemben pedig három fülke a világ nagyobb dolgainak megvalósítására. A fiú, akit én kerestem, a második piszoár előtt állt, kis terpeszben, kezei...nos, hát pisilt. Ám mindeközben fejét felhajtja, szemeit lehunyja.
- Csá Bambam! Azt hittem nem fog utánam engedni a tanár. - magyaráz Bambamnek...de van egy kis bökkenő... Én rohadtul nem Bambam vagyok. - Képzeld, múlt héten, mikor oda voltam, Sehun véletlenül megütött. Akkor lett ez a kis seb a szám alatt. Most meg ez a kosárlabda... Komolyan mondom, ez a tökéletes arc vonzza a veszélyt. - őszintén bevallom, erre pont nem számítottam. Annyira meglepődtem, hogy egy szót nem tudtam kibökni.
Slicce felhúzása után még mindig egy szempillantást sem vetve rám, a csaphoz lépett, megmosta kezeit, majd közelebb hajolva a kagylóhoz, megmosta arcát. Miután kellően lehűtötte bőrét, két kezéből tálat alakítva tartotta a csap alá, várt, hogy kellő mennyiség gyűljön össze markában, majd abból kortyolt párat. Az utolsó kortyot nem nyelte le, szájüregét teleszívva vízzel, felnézett a tükörbe, ahonnan nem éppen "Bambam" nézett vissza rá.
Fogalmazzunk úgy, hogy a víz nem sokáig maradt a szájában, ehhelyett LuHan jobbnak látta a tükörre köpni a folyadékot.
- Jesszusom! - zilált az íjedtségtől. Vizes tenyerét gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasára tette - Mióta hallgatsz a Bambam névre?!?
- M-mi? - bocsáss meg LuHan, de rohadt szexi vagy vizes arccal. Ugye nem haragszol, ha elélvezek a látványodtól. Ó, tényleg! Nekem most gyakorlatilag merevedésem van. Ami kezd fájdalmas élményekbe hajlani.
- Van nálad egy zsepi? - nézett a tükörre, ami az azon landolt folyadék miatt nevetségesen torzzá vált.
- Öh...asszem van... - nyúltam bele elsőzsebeimbe, aminek hatására LuHan szemei autómatikusan követték kezeimet. Elég rossz helyre tévedtek szegénykém szemei. Rövid idő alatt felmérve állapotom, szinte azonnal elkapta tekintetét a kínos pontról. - Mégsincs... - francba. Most a semmiért hívtam fel a figyelmét a merevedésemre.
- Mindegy. Majd megszárad. - legyintett könnyelműen, mintha oldani akarná a feszültséget.
- Nagyon beütötted? - aggódom miatta. Egy kosárlabda a lehető legkisebb távolságról is képes nagyot ütni.
- Az most lényegtelen. Menjünk inkább vissza! - próbált jobbról kikerülni. Csak próbált. Ugyan is gyorsan csuklója után kapva sikerült visszarántanom, ami miatt kicsit kibillent egyensúlyából, de sikerült talpon maradnia.
Hirtelen és kissé erőszakosnak tűnő cselekvésem miatt pár percig szótlanul álltunk egymással szemben.
- M-mi van? Nem mehetek vissza? - szólal meg remegő hangon, közben a járólapot tanulmányozza.
- Egy kicsit sem hiányoztam? - ez a kérdés a pillanat hevében hagyta el számat, ezelőtt eszembe se jutott. Tegnap azt mondta, nem fogja feladni. Errefel most menekül? Biztos a hormonok...
- Egy nap nem olyan sok idő. - motyogott tekintetemet kerülve - És kisebb bajom is nagyobb volt ennél. - fekete szemeiben könnyek gyűlnek, nagyokat nyel, ajkait beharapja. Valami...valami sebet okozott törékeny lelkében. És én most feltéptem ezt a bizonyos sebet.
- Mi történt? - majd megszakad a szívem, már másodjára látom ilyennek.
Egy ideig nem szólal meg, csak szipog, arcomat pásztázza, mintha azon hezitálna, hogy elmondja-e a könnyei okát, vagy sem. Lassan elnyílnak ajkai, de hang nem jön ki rajta. Aztán mégis:
- Elváltak. - pár másodperc kellett, hogy felfogjam rövid mondata mondanivalóját.
Arca lassan fájdalmas grimaszba torzul, majd két válla rángatózni kezd. Sír. Előttem. Másodjára.
Tudtam, ha most nem kap egy vígasztaló ölelést, magát nem fogja tudni kirángatni ebből a sírásnak becézett gödörből. Nekem kell kirángatnom.
- Jól van LuHan. Semmi baj. - léptem lassan közelebb hozzá. Olyan közel, hogy már csak karjaimat kellett összekulcsolnom körülötte.
Egész testem bizsergett a közelségétől, de ebben a pillanatban nem szabad magamra gondolnom. Most őt kell megnyugtatnom.
- Az e-gész csa-lád dara-bok-ra hull-ik. - arcát mellkasomba fúrja, úgy próbál beszélni, de csak szaggatottan sikerül szegénynek.
- Szeretnél róla beszélni? Elmeséled nekem mi történt? - biztosan mély sebet ejtett a dolog a szívében, talán könnyebben feldolgozza, ha elmondja valakinek.
Válasz helyett azonban mást kaptam. Felkapta fejét, így masodperceken belül a könny áztatta arcával és gyönyörű fekete szemeivel találtam szemben magam. Hosszú szempillái tincsekbe volta összeállva a sós cseppektől.
- Mindjárt...csak... - suttagja, majd lassan lehunyja szemeit. Érzem, enyhén belémkapaszkodva kezd el lábujjhegyre állni, így kisímult arca egyre közelebb kerül az enyémhez. Ő pedig egyre közelebb, és közelebb jön, míg nem egészen, vészesen közel nem kerül hozzám.
- LuHan... - suttogtam én is, mikor éreztem lehelletét államon.
Kinyitja szemeit, és mivel nem egy csók után sóvárgó arckifejezést talál maga előtt, kérdő pillantásokkal visszaereszkedik talpára. - Le szeretnél bukni? Ha valaki ránk nyit, és azt látja, te a férfi mosdóban csókolózol egy férfivel, az túl sok menteni valót nem ígér. - borzasztó nehezemre esik tartóztatnom magam. Főleg ilyen állapotban. De itt most LuHan hírével játszok. Ha kiderül, hogy meleg, talán még iskolát is kéne váltania. Nem azért mert meleg, hanem azért ahogy kiderült.
- Igaz. - suttogja, közben lesüti szemeit megbánva előző próbálkozását - Jobb, ha tényleg megyünk.
- És a sztori? - utaltam az elöbbi kisebb sírógörcse okára.
- Majd...elmesélem délután. - küldött felém egy szomorú mosolyt, mire csak bólintottam.
Félreálltam az ajtóból, megvártam míg kimegy előttem LuHan, majd én is követtem.