Lolita | Jimin ff

23. fejezet

Annyeong!

Mielőtt még elkezdődne a rész, szeretnék egy hatalmas bocsánatot kérni amiért ilyen sokáig távol voltam. Egyszerűen semmi motivációm nem volt az egészhez és ihletem sem nagyon akadt. Minél hamarabb be akarom már fejezni ezt a történetet, mert több, mint egy éve fut és még mindig nincs vége. Ígérem, hogy most már tényleg sűrűbben hozom majd a részeket és próbálok visszatérni a szünet előtti kerékvágásba.

Remélem tetszeni fog a rész!^^

~Chu ♥

********************

- Ezt nem hiszem el... - sóhajtott fel Jimin.

Na de min is akadt ki annyira? A válasz egyértelmű volt: benne is tudatosult az új gerlepár közeledése egymáshoz. Látta, hogy mi történik, ez pedig csak annál jobban elszomorította és csalódottá tette őt. Már nem is próbálkozott – bár nem mintha eddig tette volna, miután újabb és újabb incidensek történtek. Ráadásul volt egy lány, aki az utóbbi napokban folyamatosan elcsavarja a fejét. Efelől pedig kétféle sejtése van; ez az egész elsülhet két irányba is. Lehet, hogy jóra fordul minden és érzelmei felerősödnek (amivel sajnos pórul járna), de minden rosszul is elsülhet és kihasználás helyzetébe kerülhet (amiről tudjuk, hogy előbb-utóbb így is lesz, hiszen Youráról van szó.)

- Na, miaz, Jimin? – szólalt meg kedvesen Youra és az említett arcát vizslatta, kit sikerült kizökkentenie gondolataiból.

- Mi? Mi? – kapta fel a fejét és értetlenül nézett vissza a mellette ülő lányra, aki csak kuncogott.

- Csak meredtél magad elé és nem figyeltél semmire... minden rendben? – simogatta meg a vállát.

- Ja, persze – bólintott és az újabb alkohol adag után nyúlt és le is húzta, amit Youra is követett.

- Jöhet még! – szólt oda a pultosnak, miután lecsapta az üres poharat az asztalra.

- Nem lesz ez már egy kicsit sok? – nevette el magát a fiú, érezve az italok hatását.

- Dehogy is! – nevetett fel hangosan a lány, majd máris nyúlt a következő után.

- Hát jó reggelt, hercegnőm! – szólt be másnap az említett szobájába Minjun mosolyogva – Hát csak nem most keltünk fel? – sétált oda az ágyához.

Abban a pillanatban, ahogyan odaért hozzá, a lány máris karjait nyújtotta, hogy megkapja tőle reggeli ölelését.

- Oppa... - várakozott, mire a fiú kuncogva hajolt le és ölelte meg – már amennyire az ágy engedte. Hwara pedig nyaka köré fonta szorosan karjait és hozzábújt.

- Jól aludtál? – távolodott el tőle egy kicsit és újra egy nagy mosoly ült ki arcára, ami barátságosan és nyugtatóan festett. Ahogyan szemei is összeszűkültek a vidám kifejezéstől és apró gödröcskéi láthatóvá váltak: Hwara egyre jobban beleszeretett és tudta, hogy nyugodtan elkötelezheti magát mellette. Nem csak a mosolya miatt, hanem egész lénye miatt. Tudta, hogy biztos nem hagyná cserben és mindig megbízhat benne ha törik, ha szakad.

- Igen! – mosolygott rá vissza. Ahogyan apró szája felelé görbült, úgy olvadozott egyre jobban a fiú szíve is. Nála szebb és aranyosabb lányt még sohasem látott. Egy igazi kis tünemény volt.

- Akkor meg vagyok nyugodva – sóhajtott fel Minjun.

Éppen felegyenesedett volna, de Hwara megakadályozta. Úgy csimpaszkodott rá, akár egy kis koala, aki nem akar elválni szeretett fájától. Mint egy csecsemő, aki semmi áron nem akarja elereszteni apukáját.

- Ne menj el! – nyöszörgött és egy nagyobbat rántott a fiún, hogy újra lehajoljon hozzá, ami persze egyáltalán nem jött volna össze, ha nem hagyja magát.

A fiú elnevette magát és megadóan rádőlt, miközben lábaival próbálta magát megtartani az ágy mellett. Ez persze nem jött össze és a lányon landolt, de még időben meg tudta karjaival támasztani magát, így nem nyomta össze. Jobb lábát a hirtelen jött lendülettől átlendítette a lány fölött és a matracon állapodott meg. Hwara szemei kitágultak és úgy nézett vissza Minjunra, akin pedig látható volt, hogy kissé tetszik neki a váratlanul kialakult helyzet. A lány arckifejezését látva pedig halványan elmosolyodott.

- Ennyire vágysz a társaságomra? – dörmögött, mire a lányt teljesen kirázta a hideg. A hideg futkosott a hátán és mindenütt libabőrös lett. Arca pedig szinte égett a fiú leheletétől és közelségétől. Szíve valósággal kiugrott mellkasából minden egyes dobbanásra, megrázva felsőtestét.

- É-Én... - próbált megszólalni, de egy ép szót vagy mondatot sem tudott összeszedni.

A fiú egy csókkal hallgattatta el.

- Meg kell szoknod az ilyeneket – szólalt meg, miután ajkaik elváltak – Nem lehetsz örökké ilyen.

Ennek az idilli pillanatnak másodperceken belül vége lett. A szoba ajtaja vészesen nyikorogva tárult ki, mire szétugrottak és mind a ketten felkapták fejüket.

- Hwara, baj van!

A téli szellő hidegen süvített, hordva magával az újabb és újabb hópelyheket. A fák és a bokrok csupaszon dideregtek, itt-ott madarakkal oduikban. Gyors léptek hallatszódtak, ahogyan a három barát sietett előre, Minjunt teljesen maguk után hagyva.

- Nemrég láttuk őket az egyik utcában, közel a belső falhoz – szólalt meg Hyunjae – Sőt, mostanában egyre többször megy el, csak sosem figyeltük meg.

- Igaz is, hiszen már több, mint három napja rá sem pillantottunk... - utalt az idő múlására magában Hwara, ahogyan kiléptek a belső kapun.

Alig telt el pár perc, máris hangos nevetésre lettek figyelmesek az egyik közeli utcából. Felkapva a fejüket követték a hangot és hamarosan megpillantottak két alakot, akik egyenesen feléjük tartottak, mit sem törődve azzal, hogy mekkora zajt csapnak és milyen hideg van.

- Nicsak, kik vannak itt? – szólalt meg Jimin, mikor odaértek a három baráthoz. Folyamatosan dülöngélt ahogyan lépkedett és közben összekapaszkodott Yourával, aki szintén hasonló állapotban volt – Na menjetek arrébb – röhögött, mire Youra is bekapcsolódott.

Ahogyan Hwara megérezte, hogy szájából szinte ömlik az alkoholszag, azonnal meghátrált.

- Nem nem, itt megállsz! – állította meg Hoseok, mivel épp megindult volna. Ennek hatására persze a mellette baktató lány is megtorpant – Miért csinálod ezt magaddal? – a lovag hangja feszülten csengett.

- Miért ne csinálnám? – emelte fel fejével együtt hangját is. De olyannyira az alkohol hatása alatt volt, hogy még ettől a kis mozdulattól is könnyedén elvesztette egyensúlyát és meginogott – Csak szórakozok! – tette kezét Hoseok vállára, miközben próbálta megtartani egyensúlyát.

- De miért pont vele és miért pont így? – lett egyre ingerültebb az említett.

- Mert miért ne? Ha már mással nem... - vonta meg a vállát, miközben félig Hwarára sandított, majd vissza. Persze ezt a fiú azonnal észrevette és szóvá is tette:

- Vele aztán biztos nem... ezek után ne is álmodozz róla! – ingatta meg hitetlenül a fejét, majd megragadta Jimint úgy, hogy támogassa a sétálásban és elindultak a laktanya felé. Persze az csak egy jót szórakozott rajta.

- Ha egy hercegre van szükség, itt vagyok! – emelte fel egyik kezét, majd hátra is nézett válla mögül a bizonyos személyre – Majd keress, baba! – kacsintott rá szórakozottan és elnevette magát.

A levegő abban a pillanatban megfagyott. Hwara szinte didergett az előbb elhangzott szavaktól. Fejében ezernyi gondolat suhant át. Idegei pattanásig feszültek és zaklatott volt.

- M-Mégis milyen herceg?