Anime one-shotok

Naruto

A következő támadását már nem tudod kivédeni, és a lendület miatt mindketten a földre zuhantok. A testedben fájdalom terjed szét, és a rajtad fekvő fiú sem segít a helyzeten. Egy meglepett nyögés szalad ki a szádon.

- Leszállhatnál rólam Akamaru - mondod a rajtad elterülő kutyának, aki felvette Kiba alakját a harc során. Így most olyan, mintha magával Kibával feküdnétek a földön, egymáson.

A gondolat hatására enyhe pír kúszik az arcodra, de végül elkalandozott gondolataidat félreteszed egy későbbi időre. Bár, ha jobban belegondolsz, ez egy soha vissza nem térő alkalom, amit nem hagyhatsz kárba veszni.

Visszapillantasz a Kiba alakjában lévő Akamarura, majd kezeiddel gyengéden hátratolod a kapucniját, és beletúrsz a fiú selymes, barna tincseibe. Szó nélkül tűri, sőt mi több, úgy tűnik, egyenesen élvezi.

Pár perc simogatás után rádöbbensz, hogy nem tudod hol van az igazi Kiba, pedig lassan ideje lenne visszaindulnotok a faluba.

-Nyertetek - kiáltasz, hogy az igazi Kiba is meghallhassa, akárhol is legyen.

Ekkor a fák közül ugatás hangja üti meg a füledet, majd Akamaru szalad ki az erdőből a tisztásra, ahol vagytok.

Tágra nyílt szemmel nézel a kutyára, majd vissza a rajtad lévő Kibára, aki úgy tűnik, hogy nagyon jól szórakozik a kisebb pánikolásodon. Pedig te mindvégig meg voltál győződve, hogy Akamarut simogattad. Zavartan az arcod elé kapod a kezed, próbálva leplezni az elvörösödött arcod.

-Nem tudom most haragudnom kéne-e {Név}, hogy összekevertél a kutyámmal - mondja játékos hangnemben.

-Bocsáss meg Kiba, én tényleg azt hittem, hogy Akamaru vagy - kezdesz el magyarázkodni, de a fiú hirtelen egy puszit ad a homlokodra, ezzel belédfojtva a szót. Meglepetten tekintesz fel a szemébe.

-Megbocsájtva - mondja vigyorogva, viszonozva pillantásod. Pár pillanatig szemeztek egymással, Kiba mosolyát komoly arckifejezés váltja fel, tekintete a szádra téved. Lassan közelebb hajol hozzád, csökkentve a távolságot ajkaitok közt. Aprót sóhajtasz, lehunyod a szemed, és várod hogy az a minimális távolság is megszűnjön kettőtök között. Forró lehellete enyhén csiklandozza az arcodat.

Ajkaitok pehelykönnyűen érintik egymást, de egy hirtelen mennydörgés következtében azonnal szétrebbentek, már-már bűnbánóan.

Felpillantasz az égre, ahol sötét fellegek gyülekeznek. Ekkor érzed meg az első esőcseppet arcodon, amelyet pillanatokon belül több tucat is követ.

Kiba gyorsan felpattan rólad, majd a kezét nyújtja, hogy felsegítsen. Hálásan megragadod azt, és feltápászkodol a földről. Ahogy súlyodat a lábadra helyezed majdnem el is esel, mert hirtelen fájdalom nyilal a bokádba, de Kiba a jó reflexe miatt még időben megtámaszt téged.

-Megsérültél {Név}? - kérdezi tőled aggódó hangon. Válaszként csak bólintasz egyet.

A fiú hirtelen felkap a karjába, amivel egy meglepett kiáltást csal ki belőled.

A zuhogó esőcseppek jeges tőrökként támadnak titeket. Megmarkolod Kiba vállát, fejedet a fiú mellkasába fúrod, de a hideg vízcseppektől így is libabőrössé válsz. Karjaival ösztönösen közelebb szorít téged magához.

Akamaru vakkantását az ég dörgése nagyrészt elnyomja, gazdája viszont felfigyel rá. A kiskutya egy szinte észrevehetetlen barlangbejáratot fedezett fel nem messze tőletek. Gondolkodás nélkül odasiet, karjában téged cipelve.

Amint mindhárman beléptek az egészen aprócska sziklaüregbe, a vihar még jobban tombolni kezd.

Kiba óvatosan lehelyez téged karjából a kemény talajra, majd aggódóan keze közé veszi a sérült bokádat. Megfeszülsz, de a fiú rendkívül gyengéden érinti meg a sérülésed, ügyelve, hogy ne okozzon neked fájdalmat. Kifújod a levegőt, és kissé ellazulsz.

-Nem vagyok gyógyító nindzsa, és nem is értek hozzá - szólal meg halk, rekedtes hangon -, de szerencsére nem tűnik annyira súlyosnak - mondja, és óvatosan visszahelyezi a lábad a talajra, majd megölel téged.

Te is mosolyogva átkarolod a megázott fiút, kezeiddel a hátát simogatva. Ő fejét a válladra hajtja, és erősen szorít magához, mintha soha többé nem akarna elengedni.

-Sajnálom, hogy megsebesítettelek - mondja, hangja bűnbánatot és szomorúságot hordoz.

Ennek hallatára elhúzódsz tőle, majd kezeddel az álla alá nyúlsz, hogy a szemedbe nézzen.

-Nem a te hibád - közlöd vele határozottan. A szemében még mindig kételyt vélsz felfedezni, tekintetével kerüli a tied. Ujjaidat az arcához emeled, és lágyan megcirógatod halántékát. Végre rád néz, amit egy őszinte mosollyal jutalmazol.

-Ne hibáztasd magad. Mindenkivel megeshet, különösen, ha az ember nindzsa, és ilyen keményen edz a társával.

-Értem én ezt {Név}, de mondd, hogy lehetnék melletted, ha nemhogy megvédeni nem tudlak, hanem még fájdalmat is okozok neked? - kérdezi kétségbeesetten.

-Ugyan már Kiba, akadj le a sebesülésemről, még te magad állapítottad meg, hogy nem is annyira súlyos! Egyébként már számtalanszor bizonyítottad, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért mellettem vagy - mondod egyre halkabban, a végét épphogy csak suttogod, de Kibának nem esik nehezére meghallani még a zajos vihartól sem.

A fiú arcára enyhe pír kúszik fel, a kezét a tarkódra vezetve közelebb húz téged magához, és beletúr nedves hajtincseidbe. Ahogy homlokát a tiednek dönti, a fejpántja hűvös érintésére egyből kiráz a hideg.

Kiba megérezve ezt lekapja magáról a kabátját, és beburkol téged a meleg bundával. Hálásan pillantasz rá, majd hirtelen felindulásból megragadod a vállát, és a szemedet lehunyva egy gyengéd puszit lehelsz a fiú ajkaira.

Amint elhúzódsz tőle keze újra a hajadba vándorol, és nem hagyja, hogy túlságosan eltávolodj tőle. Egy pillanatnyi levegővétel múlva ajkaitok újra találkoznak, ezúttal Kiba kezdeményezésére.

Ez már nem egy szimpla pusziban végződik, és átkarolod, közelebb rántva őt magadhoz. Majd, egy hirtelen ötlettől vezérelve fogaidat erősen alsó ajkába mélyeszted.

-Aú! - húzódik el a fiú tőled a kissé vérző szájához kapva. - {Név}, te most komolyan megharaptál? - kérdezi tőled hitetlenkedve.

-Mostmár nem én vagyok az egyedüli sebesült - mondod vigyorogva a fiúnak, majd újra közelebb húzod magadhoz, hogy adhass az ajkára egy gyógypuszit, ezzel elhallgattatva őt.