NamJin Story

6. Rész

Amint látszott az arcomon a felismerés, Hobi rámnézett, és egy magabiztos mosollyal mondta :
- Asszem ma nem eszünk - nevetett.
- Felhívom!! - mondtam, majd a telefonomért nyúltam. Nem volt sehol.
- Otthon hagytam volna? - kérdeztem Hobit.
- Én nem tudom. - vonta a vállát.
Sehol nem találtam. Mindenhol megnéztem, még a táskámat is átforgattam. Nem egyszer.
- Nem lehet hogy Namjoon elvitte? - kérdezte Hobi.
- Miből veszed ezt? - kérdeztem azon reménykedve, hogy valami teljesen  hülye választ ad.
- Hát... Az ő telefonja itt van - mutatott az asztalra.
Nem vitatom. Tényleg hasonlítanak a telefonjaink. De akkor is! Miért nem nézte meg rendesen?? 
- Az csodás... - rogytam le az ágyra.
- Ne aggódj, úgyse tud vele mit kezdeni - ült mellém - max tönkreteszi.
- Az legyen a legkevesebb - legyintettem.
Az összes gondolatomat, titkomat, lényegében mindent a telefon jegyzettömbjében tárolok.
- Baj van? - nézett rám érdeklődve - Nincs lezárolva?
- Nincs... - néztem rá félve, hogy mi lesz a reakciója.
- Nem gond. Ő nem szokott más életében turkálni, ne aggódj. - karolta át a vállam.
- Akkor is fel kéne hívni, hogy igyekezzen.
- Majd én hívom - mondta Hobi, majd kiment a házból, mert itt bent nincs térerő.
- Nem veszi fel - mondta - sokszor próbáltam, de nem elérhető.
Én aggódva felpattantam és öltözni kezdtem.
- Hova mész?
- Megkeresem - mondtam, miközben kapkodtam a ruháimat.
- Ennyire zavar, hogy nála van a telefonod? - kérdezte értetlenül.
- Nem a telefon miatt aggódom - jelentettem ki, majd kirohantam a házból.

*Namjoon szemszöge*

Szóval én bejöttem a boltba vásárolni. És tényleg igyekeztem. De nagyon sokan vannak. Próbáltam felhívni Jin-t, hogy ne aggódjanak, nincs bajom... Csak rossz telefont hoztam el. Nem is én lettem volna, ha ez nem így alakul. Most komolyan. Itt állok, a hosszú sor VÉGÉN és hívni se tudok, mert lemerült Jin telefonja.
Na ilyenkor mi van? Reménykedek, hogy nem aggódnak.
  Már 1 óra elmúlt, és én még itt vagyok. Mi ez a hely??  Többet nem jövök egyedül boltba. Főleg nem ide. Nem akarom hogy hyung aggódjon értem. Bár ki tudnék minnél hamarabb szabadulni innen!

*Jin szemszöge*

Beértem a busszal. Egyből rohanni kezdtem. Nem tudom hogy hova. Csak rohantam. Reméltem hogy nincs baja. Nem vette fel a telefont, és Hobi se hívott otthonról, hogy hazaért volna. Lassan 2 órája eltűnt.
  Leültem egy padra a buszpályaudvaron. Ha jön, akkor biztos hogy látnom kell.

  Itt ülök, aggódom, szegény Hobit pedig otthon hagytam. Próbáltam Namjoon telefonjáról hívogatni a telefonom, ami nem volt kapcsolható.
'Ha előkerül Namjoon. Én úgy lecseszem ahogy kell' gondoltam magamban.

- Szia Jin! - köszönt egy ismerős hang a hátam mögül. Jimin volt az, nagy bőrönddel, szalmakalapban trikóban, rövidnadrágban és papucsban.
- Szia Jimin! - köszöntem.
- Kit vársz? - ült le mellém a padra.
- Namjoon-t - mondtam - Suga hol van? - kérdeztem körbenézve a tömegen.
- Elment kaját venni.  Utazunk tovább, csak egy kicsit ugrottunk haza. Hobival nem tudod mi van? Nem válaszol az SMS-ekre amiket küldök neki.
- A faházban van velünk. Ő is kijött. Majd szóljak neki, hogy kerested? - kérdeztem.
- Igen, köszönöm. - ölelt át. - Nézd! Ott jönnek - mutatott a hátam mögé. Megfordultam, és láttam Suga-t és Namjoon-t közeledni a távolból.
- Gyorsak voltatok! - mondta Jimin, majd megölelte Suga-t.
- Igen. - próbáltam normális hangnemben mondani, miközben Namjoonra néztem.
-Szerintem mi megyünk, sziasztok! - köszöntek el Jiminék.  Miután elmentek, én Namjoonra néztem.
- Kérem! - mondtam a kezemet tartva.
Odaadta a telefont, amit egyből el is raktam.
- Most küldök egy SMS-t Hobinak, aztán beszélünk.
- Szerintem nem fogsz.
- Miért? - néztem rá idegesen.
- Lemerült. - jelentette ki.
- Akkor a Te telefonodról küldöm. Nem akarom, hogy halálra aggódja magát.
Elküldtem az SMS-t, majd leültünk egy padra.
- Sokan voltak - törte meg a csendet kis idő után.
Én nem válaszoltam. Egész úton meg se szólaltam.

A faházhoz érve csak ledobtam a telefonom az ágyra. Kipakoltam a hűtőbe.
Lementem a kertbe, ahol Hobi kertészkedett (?).
- Összefutottam Jiminnel - álltam meg mellette - aggódik, mert nem válaszolsz az SMS-ekre.
- Majd írok neki. - mondta. - megvagytok? - kérdezte, majd felállt és rám nézett.
- Persze.
- Ne aggódj ennyire - mondta - tudom, hogy szereted, de ne viselkedj úgy, mintha az anyja lennél - nézett a szemembe.
- Igyekszem - mondtam, majd lehajtottam a fejem. - Lemegyek a tóhoz kicsit.
- Én vállalom az ebédfőzést - mosolygott. - ne csinálj hülyeséget, jó? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Nem csinálok hülyeséget, ne aggódj - mosolyogtam.

*Namjoon szemszöge*

A házban jó hűvös van. Hobi bejött, lerakta a kis kertész cuccokat, és kipakolt a hűtőből.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Ha nem vágod le a kezed, akkor igen - nevetett.
Segítettem neki a konyhába vinni az alapanyagokat.
- Nagyon haragszik rám? - kerdeztem a hagymavágás közben.
- Csak aggódott. - mondta.
- Rengetegen voltak a boltban, és le volt merülve a telefonja - mondtam, majd beleborítottam a lábosba a már összevágott hagymát.
- Hogy tudtad összekeverni a két telefont? - nézett rám kérdőn.
- Siettem. - mondtam, majd egy újabb hagymafejet kezdtem vágni.
- Ennyire szeretnél a kedvében járni? - állt meg egy pillanatra.
Én csak hallgattam
- Tudod, Jin nagyon aggódott - jelentette ki halkan, miközben húst vágott - én tudom, hogy szerencsecsomag vagy, és hogy megoldod a dolgaid... De ő nagyon aggódott. - nézett a szemembe.
- Nem azt mondom, hogy király vagyok kapcsolat helyrehozásban, de ha kell segítség, szólj! - kacsintott.
Ez úgy hangzott, mintha burkoltan mondani akart volna valamit....

'Lehet, hogy el fog kelni a segítség'