28. Távoli barátok

5.6K 284 5
                                    

Aliz szemszöge

-Áron ne beszélj már hülyeséget.-mondom nevetgélve

-Rendben nem fogok többet beszélni ellene, de majd ne gyere hozzám sírva, mert a te Ádid megbántott.

Hangja szarkazmussal teli volt.

-Nem megyek! Tudod, miért nem megyek?

-Na, mond.

-Azért, mert nem fog megbántani.

-Mondogasd csak hátha el is hiszed, de ő nem fog megváltozni egy kislány miatt.

-Egy kislány?

Áron? Hogy mondhatsz ilyet? Te nem ilyen vagy bunkó. Én nem ezt az oldaladat ismertem meg.

-Igen.

-Tudod, mit menj a fenébe!

Mivel a buszon ültünk nem volt nagyon hová mennem. Felhúztam a kapucnimat és a telefonomat kezdtem elpörgetni. A kezeim remegtek és a sírás kerülgetett, de nem fogok sírni, nincs okom rá. Áron miatt nem érdemes, hiszen ő nekem csak egy utazótárs egy padtárs semmi több.

Este csak forgolódni tudtam az ágyamban. A telefon pityegése csak még inkább kiűzte a szememből a nemlétező álmot. Ádám üzent nekem Messengeren, amint megláttam rögtön meg is néztem vajon mit akarhat.

Ádám: Ma kint találkozunk?

Én: Most?

Ádám: Igen, szeretnék neked mondani valamit.

Én: Nagyon fontos?

Ádám: Nagyon fontos.

Én: Rendben.

Ádám: Oké. De ne szólj Áronnak.

Én: Mert?

Ádám: Csak közbe avatkozna. Nem nagyon csíp engemet, mert én jobb vagyok nála.

Én: Hahaha. Tudtam, hogy te más, vagy mint ő.

Ádám: Ezt kint is megbeszélgethetjük. Gyere, mert már az ajtótok előtt álok.

Én: Siettek.

Felkaptam magamra egy kabátot és mindenféle elköszönés vagy „mentem" nélkül mentem. Amint kiértem csípőn ragadott és a csukott ajtónak nyomva megcsókolt. A száján mintha alkoholt éreztem volna.

-Szia.-mondom miután szétváltunk

-Szia, már vártalak.

-Te ittál?

-Csak pár kortyot. Ennyire lehet érezni?-kérdezi vigyorogva

-Igen, lehet.

Halkan felnevettem. A kezünket összekulcsolva elindultunk.

-Hová viszel?-kérdezem

-Nem akarom, hogy meg lássanak.

-Hogy mi? Mégis ki?

-A tanár szobája itt van a közelben.

-Ja, tényleg.

Átvágtunk a parkolón és a motel háta mögé érve egy kis tavacska fogadott. Nem is tudtam, hogy van ilyen itt. A tavon egy kis móló állt. Az egész helynek meg volt a maga hangulata. Felmentünk a móló végére és megálltunk onnan lehetett a legjobban körül nézni.

-Amúgy mit akartál megbeszélni?

-Lenne kettő követelésem. Egyszerűek könnyű betartani az elsővel jön a másik.

-Miről lenne szó?

A követelés szó kissé erősen hangzik, de biztos csak túlozz.

-De ha az elsőre igent mondasz, akkor a másodikra is igent kell mondanod.

-Rendben.

-Leszel a barátnőm?

-Csak így? Nem túl korai?

-Nyolc vagy kilenc év neked túl korai?

-Nem értelek.

-Gyerekoromban mindig téged figyeltelek, ahogy most is.

Emlékszem, hogy szerelmes volt belém, de hogy azóta is. Jó én is az vagyok, szóval nem kellene szólnom.

-De akkor az elmúlt pár évben hol voltál? Vissza jöhettél volna miután elköltöztettek, írhattál volna.

-Nagyon félink típus vagyok, de akkor még inkább az voltam.

-Értem.

-Akkor leszel a barátnőm?

-Leszek. De mi a második feltétel?

-Csak azt szeretném kérni, hogy ne, bánj Áronnal közeli barátként. Nem azt mondom, hogy ne barátkozz, vele csak azt akarom, hogy ne legyetek ennyire jóbban. Szeretném, hogy ha egy kis távolság lenne köztettek. Rendben?- kérdezte egy igazán elbűvölő mosollyal

-Nekem ő csak egy barát, de rendben.

Nem szólt semmit csak közelebb húzott magához. A kezeit a derekam köré tekerte. A hangulat gyorsan megváltozott sokkal forróbb lett egy pillanat alatt.

-Szereted, ha valaki szenvedélyes?

-Attól függ.

-Akkor igen.

Lejjebb hajolt agy a fejünk már majdnem egyvonalban volt, mondjuk nekem akkor is felfele kellett néznem. Egyik kezét levette a derekamról majd az államat megemelte vele finoman. Az arcom kezdett égni lassan a közelsége miatt.

Reflexből elakartam fordítania a fejemet egy másik irányba, de nem bírtam.

Az szája az ajkaimra tapadt. Kezét vissza helyezte a derekamra miközben erősen csókolt.

Túl váratlan és gyors volt számomra így nem tudtam mit reagálni. Egy kisebb döbbenet ült rajtam.

Az ajkaim kissé szét voltak nyílva, amit Ádám ki is használt. Nyelvét becsúsztatta és neki állt mozgatni. 

Könyvtári alvótárs /befejezett/Où les histoires vivent. Découvrez maintenant