Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Nem Így Gondoltuk

-Biztos így akarod? - értünk be a házba.
-Nem. De nem tehet úgy, mintha ő lenne az Isten. Attól, hogy ő ilyen életet választott, nekünk nem kell.-ül le a kanapéra.
-Szerintem egy hét múlva le nyugodnak a kedélyek. - ülök mellé.
-Honnan tudod?
-Az én családom is ilyen volt.
-Mesélj kicsit.
-Apám egy másik cég vezér igazgatója. Mint én ennek. Pár évvel ezelőtt nem igazán törődött velünk. De, a baleset után én lettem a szeme fénye. Csakhogy az is el halványúlt. Mostmár csak a csini pofija vagyok, aki meg nyeri neki a vevőket.
-Ilyen nehéz vevőket találni? Autó kell mindenkinek. Nem?
-Háhááá... Nem csak autó. - nézek szemébe.
-Mi még?
-Ezt senkinek nem mondtam. De apám egy... Fegyver gyártó cég feje.
-Melyiknek??? - lepődött meg Raf.
-RedShip Industries.
-Huhh... - tört rá a nyugalom.
-Miért? Mi történt?
-Mostmár el mondhatom. Van egy cég, akivel szövetkeznek. Nem tudjuk kik, de nagy mennyiségben vásárolnak tőlük fegyvereket. Akik vásárolnak, azoknak a fejese Knox. El akartuk kapni a bandát, hátha ott lesznek az össze jövetelen. Ezért is nem akartam, hogy oda menj.
-Melyik cég?
-Hát... Nem figyeltem.
-El megyek, és meg tudakolom. Hátha tudnak valamit az ismerőseim.
-Nem nem nem! Te szépen meg jelensz, díszelegsz és jössz haza biztonságba.
-De Raf! Segíthetek!
-Információ szerzésre ott van April. Bőven elég, hogy ő bajba keveri magát.
-A riporter?
-Igen. Ismered?
-Talááán.
-Mit csináltál vele? - mosolyog rám.
-Málna szörp.
-Pffff az te voltál?? - nevetett ki. Majdnem leesett a kanapéról.
-Igen. Fel idegesített. Meg ütni nem akartam, csak egy pohár málna szörp volt nálam. Le öntöttem.
-Akkor nem szabad vele egy térben hagyni.
-Mint téged és Leót?
-Jah... - nézett maga elé.
-Mióta van köztetek ez a konfliktus?
-Mióta az eszemet tudom. Mindig ő akart lenni a legjobb mindenben. Ha véletlenül 5nél több felülést csináltam, ő újra kezdte és rá kontrázott. Így tudom el magyarázni.
-Igen, van ilyen ismerősöm. Nagyon idegesítő.
-Az. De az is igaz, hogy forró fejű vagyok. Mit csináljak? Ilyen a természetem. Míg ki gondol egy tervet, én meg csinálom a másikat.
-Össze is szokott jönni a tiéd?
-Nem mindig. - mosolyog.
-Vissza kéne menned.
-Lehet. De még nem akarok. - ölel meg és fekszik az ölembe.

A találkozó estéjén egy hosszú fekete testhez álló ruhát vettem fel, váll nélküli, viszont van egy dísz, ami úgy néz ki, mint egy pók háló, ami keresztben körbe megy egyik oldaltól a másikig a vállam alatt és ovális alakú. Magas sarkú cipő hozzá és egy apró táska, ami arany színű és vállra akasztható. Hajamat össze fogtam kontyba, viszont az állam alá érő fél oldalas fufru meg maradt.
-Te még ki öltözve is önmagad vagy. Nagyon csinos. - lep meg Raf, miközben a tükör előtt nézegettem magam. Hátulról át ölel és meg csókol.
-Szerencséd, hogy mész is valahova és nem téphetem le rólad.
-Neked meg szerencséd, hogy nem rúzsoztam még ki magam. Viszont ha haza értünk meg engedem, hogy a bugyit le tépd. Szeretem ezt a ruhát. - simítottam meg arcát.

-Hogy gondoltad, hogy férek el az autódban? - állt mellettem egy kalapban, nadrágban és hosszú kabátban.
-Úgy, hogy nem az én autómmal megyünk. - mutatok a másik oldalt parkoló autóra.
-Egy Hummer? Nem hiába vagyok veled! - nevet, majd elindulunk.
-Naná! Na meg az a jó, hogy nem én vezetek. Majd szeretnék inni veled egy pezsgőt.
-Az nem biztos, hogy menni fog, de majd meg látjuk.

Oda érve, csak én szálltam ki, Raf majd hátul jön be... Valahogy. Azt mondta, megoldja.
-Oooo Jenn! Micsoda meglepetés! - fogad nagy örömmel Terence. A napszemüveg még este sem egy elhanyagolandó dolog számára.
-Terence! - moslygok. Valami ál örömöt mutattam arcomon.
-Téged nem egyszerű el érni. Hiába írok!
-Bocsi, nincs annyi agyi kapacitásom, hogy én most le üljek és pár embernek el mondjam a fél életem.
-Persze persze! Kifogásnak tökéletes. - nyom két puszit az arcomra. - Ja igen, bemutatom Liliana-t. Ő az új modellünk. - lép egyet oldalra, akkor tűnik fel egy eszméletlen vékony lány.
-Ooo! Szia! Jenn vagyok. - nyújtok kezet. Ő félénken fog velem kezet. A szemeiben félelem tükröződött.
-Hány éves vagy? - kérdeztem óvatosan, de Terence el húzta.
-Gyere Lili, ott van George-ragadja meg a lányt és húzza maga után.
"segíts" - formálja ajkaival.
Nem tudtam mit csinálni. Be mentem. Mindenkinél poharak voltak, báj csevej, mű test részek, mű mosolyok. Inkább lennék most a pékségben. Meg húztam magam az egyik sarokban. Próbáltam nem feltűnő lenni. Mint, ahogy ezt eddig is tettem minden alkalommal. De sajnos...
-Szép estét. - áll mellém egy férfi. Oda néztem, egy magas, vállig érő szőke hajú férfi. Nagyon slampos volt. Az inge mellkasig ki gombolva, nem volt nyakkendő, haja kócos. Még a borosta is látszódott.
-jó estét! - mosolygok kicsit, majd szám elé vettem a poharat.
-Látom, nem igazán érdekel ez a cucc. - bólint a buli felé.
-Ezt jól látod.
-Akkor mi lenne, ha meg mutatnék egy pár szobát?
A kérdésre majdnem ki köptem a pezsgőt.
-Köszi nem. - indulnék el.
-Várj... Nem arra gondoltam.
-Hanem?
-Valami érdekeset mutatnék.
-Hát nem tudom. Ha valamivel próbálkozol, tanultam önvédelmet.
-Ne aggódj. Annál jobban ismerlek,mintsem bármivel próbálkozzak.
-Helyes. - követtem a szőke férfit. Valahonnan annyira ismerős. De nem tudom honnan.

Le vezetett valami pincébe. El értünk egy két szárnyú ajtóhoz. Be ütött valami kódot. Ki nyílt, fehér füst kúszott a lábainknál.
-Mi ez? - lépkedek utána.
-Ez egy olyan gép, ami képes fel venni bármilyen alakot. - mutat egy fém kockára. Egy hengerben lebegett,ami valami üveg féléből készült.
-Menj csak oda nyugodtan. - mutat a kockára a pasi keresztbe tett karokkal. Mostmár frusztrál, hogy nem tudom kire hasonlít.
Közelebb megyek, nem történik semmi. Fel emelem a karom, hozzá érek az üveghez. Megijedtem. Majdnem akkorát sikoltottam, hogy a zene se tudta volna el nyomni. A kocka egy hirtelen mozdulattal elém mozdult. Ott lebegett előttem. Megint oda raktam a kezem. A kockából valami csökevény kezdett el a kezem felé mozogni. Nagyon gusztustalan volt. Aztán több szál kezdett mozogni,mire fel vette az alakom. Teljesen fém formában láttam magam. El kezdte utánozni a mozdulataim.
-Gyönyörű vagy. - mondtam végül.
-Gyö... - kezdte valami fura hangon.
-Ez hihetetlen! - ámúlt a pasi. Basszus! Valami rock sztárra hasonlít. De nem esik le kire.
-Gyönyörű... - mondta ki a robot én.
-Maguk meg mit keresnek itt? - zavart meg minket egy talpig feketébe öltözött pasas,fegyverrel a kezében. A kocka vissza alakult. - Itt nem tartózkodhat senki!
-Itt dolgozom! - mutat fel egy kártyát a szőke rock sztár.
-A terület zárva van ma este. Különben sem lehet idegeneket be hozni.
-Már megyünk is. - tessékelt ki a szőke. Megvan! Tisztára hasonlít Curt Cobaint-re! Hahh tökre meg nyugodtam.

Vissza mentünk, a színpadon valami csaj beszélt.
-Erről ne beszélj senkinek!
-Rendben. - néztem furcsán Curt-re, aztán ott hagyott. Nem értettem mi volt ez. Miért mutatta meg? Mi volt a célja? Na mindegy. Jobb ha nem szólok senkinek.

Körbe néztem, valami nem stimmelt. Az emberek nem a nőre néztek, hanem a plafonra, le fagyott arcokkal. Fel néztem, vagy 100 fekete ruhás ember ereszkedett le kötélen,fegyvert fogva ránk. Meg próbáltam szép lassan hátrálni.
-Eszébe se jusson kisasszony. - megyek neki egy hatalmas férfinak. Szakállas volt és fekete nap szemüveget viselt. Haja hátra volt fogva.
-Most induljon meg a színpadra.-lökött meg. Nem tehettem mást. Nem volt fegyverem. El indultam. Egy másik szemüveges, felfelé mutatott, ahogy a színpadhoz értem. Fel mentem.
-Jenn! - fordult felém a mikrofonos nő. - kérlek mesélj nekünk a piszkos kis üzletedről.
-Mi?-kérdeztem vissza. Nem értettem semmit.
-Vajon ki ad fegyvereket a Kelet társaságnak? Ahogy hallottam a RedShip fegyvereket árul a fekete piacon.
-Ez hazugság. - próbáltam higgadt maradni.
-Valóban? Akkor az itt lévő emberek életére esküszöl?
-Nem. Semmi közöm az emberekhez.
-Akkor miért akarod, hogy hatalomra kerüljön a Kelet? - a nő csak az időt húzta. Szőke, hosszú, egyenes hajú,rózsaszín ruhában és mű mellekkel. De jó,hogy nem vagyok ilyen!
-Mi a valódi célotok? - kérdezek rá.
-Oooo milyen okos kislány. - nevet. Szörnyen tudott nevetni.
-De sajnos nem árulhatom el. De kíváncsi vagyok, tud e repülni. - abban a pillanatban a levegőben voltam. Valaki fel kapott. Eszeveszett gyorsasággal haladtunk a plafon felé. Nem ér, hogy ilyen magas az épület.