Where Are You? [Taehyung ff.]

1. rész

Szabályok. Ezt már nem is nevezhetném annak. Inkább kényszernek. olyan mintha bedobtak volna egy szobába, amely napról napra egyre szűkebb lesz, egyre sötétebb. Az elzárkózásra kényszerít és én semmit sem tudok tenni.

Kilépni a bandából?

Mi lesz az emberekkel? Mi lesz velük?

Mennyien jöttek oda hozzánk hálálkodva és tanúskodva arról, hogy mi voltunk a fény az alagút végén?

A banda olyan mint egy ház hét téglából:

Ha az egyik kiesik, dől a többi is utána.

Mi marad a milliónyi ember feje fölött? Embertelen dolog lenne hirtelen otthagyni őket a semmi közepén.

Igen. Ez az áldozat.

Az álmaimért mindent hátrahagytam. Tényleg mindent. Akkor még nem is tudtam, milyen ez a szakma.
Kívülről mindenki szépnek és jónak látja, viszont belülről rohadt az egész. És mi is rohadunk vele.

Valahogy engem jobban megtalált az elmúlás árnyéka, mint másokat. Mintha kipécézett volna magának a sok maszkos feketeség közül.
Talán egy kicsit eltértem a megszokott színektől és ez lenne a büntetés?

Nevetséges... Nevetséges, hogy 21 éves koromra egy verembe kerültem, ahonnan lehetetlenség kimászni.

Mécsesemet lángra nem gyújthatom hisz azzal nem csak egy egyszerű farakást égetnék el. Futótüzet eresztenék útjára nem csak a magam, hanem mások életét is veszélybe sodorva.

Viszont valamikor ki kell törni. Új színt kell festeni a falra. És ha senki sem meri, majd megteszem én...