Sötétfény suli[Befejezett]

Régi ismerős

Akkor még nem tudtuk,mi vàr ott benn ránk.
Amint beléptünk az épületbe,megcsapott az ismerős,sulis illat. Olyan érzésem volt,mintha jártam volna már itt. Nagy nehezen leesik,miért. Ide jártam gimibe. Hirtelen rámtört a sok emlék. Piszkálódás,meggyalázás,öngyilkos hajlam,vagdosás,harag,düh,félelem.
Az emlékek úgy zúdultak rám,hogy térdem összecsuklott. Már majdnem talajt értem,de Jungkook időben odakapott.
-Mi baj Mag? Rosszul vagy? Gyere inkább menjünk vissza!-már húzott volna vissza a kijárathoz,de ellenálltam.
-Nem! Teljesítenünk kell a küldetést! Jól vagyok.Tényleg.-győzködtem,bár nem igazán akart hinni nekem,de nem tehett mást,mert túl makacs vagyok ahhoz. Mellesleg nem kell tudnia a múltamról,szóval erősnek kell lennem.
-Jó,rendben menjünk.-hagyta rám,majd felfedezőútra indultunk a suli folyosóján.
Némán jártuk körbe a sulit,benéztünk a tantermekbe,kémia laborba,étkezőbe,mosdóba,de sehol senkit nem találtunk.
-Biztos innen jött a jel?-kérdezte Kook.
-Igen,pontosan nem mutatja,hol tartózkodik az a személy,csak annyit tudunk,hogy ebben az épületben kell lennie.
-Mondjuk meg Tarnay-nak,hogy téves riasztás volt és menjünk vissza a hot...-nem tudta befejezni a mondatot,mert hirtelen egy hatalmas gyereksikoly járja át az iskola falait. A tornateremből jött a hang. Hát persze,azt kihagytuk. Megfogtam Kook kezét és magam után vonszolva futottunk a hang irányába.
A tornaterem ajtaját kicsapva léptünk be a terembe. A látványtól földbe gyökerezett a lábam.
-Ha nem engedelmeskedsz,elmondom mindenkinek a titkod,te boszorkány!-fenyegetőzött a nekünk háttal álló fiú. Szavait egy nála jóval fiatalabb kislánynak intézte. Mikor meghallotta az ajtónyitódást,felénk fordult rémült,majd dühös arccal.
-Ti meg mit akartok és kik vagytok ti?-kérdezte. Úristen,ezt nem hiszem el. Ez Justin Brown. Évfolyamtársam volt és Ő volt az aki engem piszkált és megalázott folyton. Úgy látszik nem ismer fel,mivel sokat változtam. Hirtelen hatalmas haragot éreztem,ökölbe szorítottam kezeimet,majd úgy indultam felé.
-Az nem fontos,hogy mi kik vagyunk,de ha nem hagyod békén ezt a kislányt,azt is megbánod,hogy a világra jöttél,seggarc!-meglepődött hangnememen,majd mint aki megvilágosodott,úgy fordult hozzám.
-Nocsak kit látnak szemeim,Maggie Scott!-gúnyos vigyorra húzza szájàt,amit legszivesebben bevernék.
-Justin Brown,mêg mindig a gyengébbeket bántalmazod? Szánalmas.
-Várj várj! Ti meg honnan ismeritek egymást?-jött oda hozzánk Jungkook kissé zavarodottan.
-Évfolyamtàrsak voltunk.-válaszoltam,le sem véve szememet a szőkehajú féregről.
-Milyen jócsaj lett belőled!-nyalta meg szàjàt undorítóan. Eskü elkapott a hànyinger.
-Ez a "jócsaj" mindjárt lerúgja azt az "okos" kis fejedet.-vágtam vissza.
-Jó figyelj erre nem érünk rá,mert elkell vinnünk ezt a kislányt!-mondta Jungkook.
-Nem vagyok kislány! Már 13 vagyok!-mondta durcásan a "nagylány".
-Kik vagytok ti? Ó várj,tudom màr! Maggie,a boszi és a pasija!-hirtelen eszembe jutott valami,amit még Tarnay mondott.
-Ha te nem vagy boszi vagy valami más,hogy a francba van az,hogy látsz minket?-evvel a kérdéssel látszólag megfogtam,mivel először nem fogta fel,majd ijedten nézett körbe,majd futásnak eredt volna,de Jungkook gyorsabb volt.
-Francba!-szitkozódott.
-Te most jössz is velünk szépen!-mondta neki.
Próbált ellenkezni,de Jungkook erősebb,így hiába kalimpált összevissza. Nem volt más választás,használnunk kellett a bilincset(?) mivel eléggé erőszakos.
Vonakodva emeltem fel a karórás kezemet,közben ránéztem a barnahajú lányra. Kissé hasonlít a régi énemre. A régi énem meg nem akart ODA kerülni. Számomra olyan,mint egy börtön. Bár megváltozott,mikor barátokat szereztem. Nagyon jó barátokat. Mikor jobban megnêztem a kislányt,észrevettem egy vágásnyomot a csuklóján. Mikor észrevette,hogy azt nézem,lejjebb húzta zavartan a pulcsiját.
-Kook!
-Igen?-fordult hozzám.
-Nem lehetne,hogy...-itt ránéztem a barnahajú lányra,majd vissza Jungkookra.
-Nem lehet!-mondja meggondolatlanul.
-De ha bevisszük EZT-itt Justinra mutattam.-Akkor semmit se fognak sejteni.
-De tudja az igazgató,hogy egy lányról vam szó.
-Majd azt mondjuk,hogy tévedés törtênt.-vontam vállat. Könyörgő tekintettel nêztem rá.
-Jó rendben.-tört meg.
-Köszönöm.-mondtam neki hálásan,majd indítottam is a hívást. Tarnay rögtön felvette,mintha erre várt volna.
-Na megvan a lány?-kérdezte.
-Nem,de helyette találtunk egy 17 éves fiút.-válaszoltam.
-Helyes! Küldöm is a sofőrt értetek!-mondta majd kinyomta.
-Irány a hotel.-indultunk kifele.
Kiérve a suliból megcsapott minket a hideg szellő. Köpeny volt rajtam,ezért is nem fáztam.
-Hogy hívnak?-kezdtem csevegni a lányjal.
-Rachel White.-válaszolja.-Téged meg Maggie-nek.-gondolom hallotta,ahogy bájcsevelyt folytatunk Justinnal.
-Igen.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte. Hirtelen nem tudtam,mire értette.
-Mit?
-Miért hazudtál az igazgatótoknak rólam?
-Hosszú sztori.-válaszolom szűkszavúan.-Merre laksz? A szüleid màr biztos aggódnak.-váltok témát.
-Nincsenek szüleim.-válaszolja ridegen.
-Kikkel laksz?-kérdezi Jungkook.
-Csak a bátyjámmal. Egy utcával arrébb.
-Akkor elkisérünk.-mondtam,majd el is indultunk abba az irányba.
A házuk előtt megállva még mondtam Hailey-nek pár dolgot.
-Figyi,élvezd ki a szabadságod,amíg nem kell a Sötétfény suliba járnod. Nem mondom hogy szar hely,de azért itt sokkal jobb. Ott nincs nyáriszünet és a családodat se látogathatod. Valószínű,hogy jövőre másokat választanak,szóval használd ki ezt az egy évet.-kacsintok rá.
-Rendben.-válaszolja.
-Ja és még valami.-mondom,mielőtt még bemenne.-Állj ki magadért! Ne hagyd magad megalázni!-adtam neki tanácsot.-A vagdosást meg hanyagold,nem jó megoldás.
-Inkább itt fájjon,mint belül-hangzik az ismerős válasz,aztán már be is ment a kapun,Jungkokkal meg Justint vittük a hotel elé,ahol már várt a sofőr.
Mikor odaértünk,Justin és Jungkook beültek hátra,én meg az anyósülésre.

~Suliban~

Az igazgatói előtt állva vártuk,hogy Tarnay monológot folytatson Justinnal. A percek csigalassúsággal teltek. Még csak hajnali 3 óra volt,én meg hulla fáradt,ahogy Jungkook is.
Mikor nyílt az ajtó,kilépett a "féreg",én meg rá sem néztem,majd Kookkal bementünk az igazgatóiba.
Belépve ott kávézott az álmos Hobi,Tarnay meg elégedett arccal ült asztala mögött.
-Gratulálok! Egy napja se vagytok ott,de már sikerült egyet behozni.-tapsolt meg minket.-Következő úticél Le Havre,Franciaország! Szerdán utaztok,részletes információkat később még adok. Addigis,Maggie,kiélvezheted,hogy szülőhazádban vagy! Ja és szabályzatot betartani!-tette fel mutatóujját. Tudom mire érti. Ezt már megszegtük szóval semmi gond,erről nem kell tudnia. Csaknem poloskázta be a szobát. Ugye nem?
Kifele menet kapott Hobi mindkettőnktől ölelést,mi meg bíztatást.

~Hotel,lakosztály~
9 órakkor érkeztünk meg és ruhástul bezuhantunk az ágyba. Alig aludtunk 6 órát,így is 14 óra körül ébredtem fel. Jungkook hátulról átölelve aludt. Valószínüleg észrevette,hogy ébren vagyok,mert puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt!-suttogta fülembe,amitől kellemes borzongás futott végig hátamon.
-14:25 van.-vilàgosítottam fel,hogy màr délután van.
-Részlet kérdés.-legyintett.-Mit eszünk?-kérdezte.
-Lisa csomagolt nekem zabkásàt,figyelve az egészsêgemre. Bàr nem hinném,hogy megtudnàm azt enni.-finnyáskodtam. Fogalmam sincs,hogy lehet azt megenni.
-Akkor nézzük meg,mi van az étkező részlegen. -vetette fel az ötletet.
-Jó.-mondtam,majd keltem volna fel,de visszahúzott.
-Még maradjunk így és használjuk ki a helyzetet.
-Felkéne már kelni.-szóltam neki.
-Majd ha azt mondom,hogy felkelhetsz.
Sosem szerettem,ha valaki parancsolgat,és ez most sincs másképp.
-Attól,hogy jóképű vagy,nem parancsolgathatsz nekem!-kiszabaditottam magam öleléséből.
-Szóval jöképűnek tartasz?-húzta félmosolyra száját.
-Nem tudom miről beszélsz,én ilyet nem mondtam.-játszom a hülyét,mire leránt az ágyra,és fölém támaszkodik.
Hosszú másodpercekig bámuljuk egymást,majd lehajolva hevesen megcsókol. Kezeimmel beletúrok fekete hajába és úgy viszonzom.
-Akharlak-mondta erotikusan két csók között.

Sziasztok meg is hoztam a kövi részt.
Ha tetszett,ne sajnáld a csillagot😘❤