Egy gimis napló -KEZDET

Flashmob

A mai napom remek volt. Sőt! Fantasztikus! Csak úgy, mint az elmúlt egy hét! Na, hol is kezdjem a történetet?

  Pár nappal ezelőtt az osztályfőnöki órán drága Ofőnk egy érdekes témát dobott föl, ami nem volt más, mint a Flashmob. Az iskolában volt egy hagyomány, hogy minden évben a 9.-esek ezen az eseményen valami érdekes produkciót csinálnak, hogy a felsőbb évesek is megismerjenek minket. Szóval, amikor az Ofő megkérdezte tőlünk, hogy van-e ötletünk, tökéletes pontossággal emelkedett a magasba 3 kéz. Nem másoké, mint a legjobb barátaimé! Te jó ég... azonnal átfutott egy gondolat az agyamon, majd ez félelemmé kovácsolódott tovább és én meg nem tudtam ellene semmit se csinálni. A parázásom miatt lejjebb csúsztam a széken és az Ég veled könyvem mögé próbáltam elbújni, majd rimánkodtam, hogy jobban beleolvadjak a tanterem egyhangú környezetébe. Sajnos, ekkora szerencse csak a mesékben létezik. Ugyanis, amikor a drágalátos barátaim elmondták az Ofőnek, hogy virtuóz gitáros vagyok, azonnal felcsillant a szeme. Vagyis ez azt jelentette, hogy én fogok gitározni a Flashmobon. Ja és a történetnek korán sincs vége! Áh...! A lényegét hagytam a végére! Ugyanis a fő grácia bejelentette, hogy ő bizony angyali hanggal van megáldva (khm...) és ő lesz az énekes az eseményen. És én kisérem hangszeren, miközben kornyikál.  Hurááá! Hah, mindegy.

  Szóval az elmúlt napok délutánjait azzal töltöttem, hogy egy számot tanuljak be, amit nem is kísér semmilyen gitár vagy hangszer, hanem valami techno borzadály. Így történt 3 napja is, amikor Ármin átjött hozzám, hogy végre együtt legyünk és látta, hogy nem boldogulok vele.
- Bett, meddig fogod nyúzni szegény Gibzit?- szólalt meg a házi feladata közben. Szerintem idegesítette a macskazeném.
- Hát nem is tudom. Sehol sem tartok ebben a számban. Ez egy mission impossible.- forgattam a szemem idegesen.- És ami a legrosszabb, hogy nem enged. Vagy ezt a számot játszom vagy lehetek néző.
- Szóval vagy impala, vagy semmi.- idézte a híres szólást az  Üvegtigrisből.
Egy pillanatra mosolyogva rápillantottam, majd ismét belemerültem a gitáromba. Nem olyan sokkal később elkalandoztam, mert mást dallamot kezdtem pengetni és dúdolni.
- Te most a Grand theft Autumnt játszod?- hegyezte a fülét a dallamra, mire elismerően bólogatni kezdett a szám felismerésére, majd ő is dúdolta velem.
Annyira örültem volna, hogyha valami hasonlót vagy tök mást játszhatnék ehelyett. És abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ki kell állnom magamért. Nem hagyhatom, hogy egy aranyozott táskaőrült diktatúrát indítson. Igen! Kiállok a jogaimért!

  Másnap így is tettem. Amikor a szokásos ,,na, kész van már a zeneszámom?’’ kérdéssel odajött hozzám, en csak nagy levegőt vettem és rá néztem.
- Nem és nem is leszek!- jelentettem ki kimérten.
- Hogy mondtad?- lüktetni kezdett a homlokán egy ér a válaszom hallatán.
- Fogadd el. Ezt a nyomorult számot nem lehet átvinni gitárba.
- És mégis miért?- bökött rajtam egyet azzal az undorítóan hosszú körmeivel, mire ettől fölment a pumpa az agyamban.
- MERT EZT A KIBASZOTT SZÁMOT NEM LEHET ELJÁTSZANI EGY ROHADT AKORDAL SEM!!!!! NEM ÉRTED MEG AZZAL A 2%-OS AGYADDAL???? VAGY SZÓTAGÓLJAM? NEM LE-HET!!!- üvöltöttem a képébe egyszuszra.
Csoda lett volna ha nem ma gurulna el az agyam, ugyan  is 3 napja mondom neki ezt szüntelenül. Hah, végre kinn van!
- Hát jó! Tudod mit. Felmondok!- büntetett meg ezzel a fantasztikus ajándékkal.
- Tényleg?- vágtam rá azonnal, egy kicsit boldogabban mint kellett volna. De szerencsére nem esett le neki.
- Így van. Old meg te. Lássuk mennyire fogsz te beégni vagy kudarcot vallani.- és gonosz kacajjal elviharzott a padomtól.
Istenem, annyira örültem, hogy megszabadultam ettől a hárpiától, csak... nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ez az esemény másnap lesz és azt sem tudom milyen számot adjak elő+ milyen ütemtervvel. Suli után megkértem a barátaimat, hogy segítsenek nekem kiválasztani a megfelelő számot, szóval rittyentettem egy spontán bulit otthon. Rendeltünk kaját és hazafelé meg vettünk piát.
- Hé, Betti! A Sum 41nek a In Too Deep című száma?- kérdezte egy hosszas gondolkodás után Lili.
- Nem is tudom... Nem sokan ismerik.
- Na és a Fall Out Boytól a Irresistible száma? Demi Lovato is énekel benne.- lelkesedett. Túlságosan beleéli magát ebbe.
- Lili, tudom, hogy ő egy híres énekesnő, de valaha is hallottad a rádióban ezt a számot?
- Neeem.- lomboztam le kissé. Hirtelen felfigyeltem egy dallamra, ami Ádámtól jött.
- Ádám!- rivaltam rá.
- He?- nézett fel rám, mert épp az agyam szélének dőlve pihentette a fejét rajta.
- Mit is dúdoltál?
- Tankcsapdát, miért?- vonta meg a vállát lazán.
- De melyik számot?- néztem rá izgatottan, mert éreztem, hogy ez lesz a tökéletes szám.
- A Mennyország Tourist.- felelte nemes egyszerűséggel. Én azonnal a gitárom után nyúltam, és pengetni kezdtem. A dallam megvolt és pár óra múlva már a felosztás is.
Azt még nem említettem Naplócskám, hogy a Flashmob úgy van kitalálva a meglepetés része a suliban, hogy egész héten elmaradtak a 7. óra, úgyhogy ezt az eseményt a 6. tanóra után bármikor kezdődhet.