Mandulavirág (Zayn ff)| BEFEJEZETT

8.

Elmerengve, enyhén könnyes szemekkel dőltem neki az ablaküvegnek, és hagytam, hogy ez az állat rásimítsa a tenyerét a combomra. Nem tudtam mit csinálni, bele kellett menjek. Anyáék nem tudhatják meg, főleg nem így. Egy örök életre csalódnának bennem, amit nagyon nem szeretnék. Ha meg a suli is értesül...ki is rúghatnak akár, de biztos kapok fegyelmit, vagy ilyenek. Ez az iskola a legeliteb vendéglátói stb középsuli egész Angliában. Ide olyanok jönnek, akik nem kispályások akarnak lenni a szakmájukban, és tényleg vinni akarják valamire. Én séf akarok lenni, nyitni egy saját éttermet Franciaországban, és látni az emberek arcán, hogy ízlik nekik a főztöm. Ez az álmom. És, ha most kitudódik, hogy drogozok, tönkre mehet egy pillanat alatt. Sokat tanultam, hogy felvegyenek, és nem engedhetem, hogy kárba vesszen. Ezért, bele kellett egyezzek. Gondolom a suliból kábé minden lány sikítozva, vigyorogva mondana gondolkodás nélkül igent, de nem én. Az igazi szerelmemmel akarom elveszteni a szüzességem, az ártatlanságom, és a csókom is ebben a sorban lett volna, csak az már besült. Nem gondolom, hogy Zayn tekintettel lesz arra, hogy ő nekem az első. Örülhetek, ha gyengéd lesz.                               - Ennyire azért nem kell szomorúnak lenni.- szólalt meg a mellettem ülő- hidd el,jól jártál. Bármelyik csaj örömmel mondott volna nekem igent.                                                                                          - A bármelyik nem én vagyok. És, ha egy lány igent mondott volna neked, most nem ülne itt.           - Igaz- vont vállat, majd elvigyorodott- érezd magad megtisztelve.                                                                - F*szfej.                                                                                                                                                                                      - Naa cica...szabad így beszélni velem? Anyukád biztos szomorú lenne, ha megtudná, hány füves cigit szívsz el naponta, nem hinném, hogy pofáznod kéne.                                                                                 Összeszorítottam a számat. Olyan gonosz. Miért születnek ilyen pasik a világon?                                  -Hová megyünk? - kérdeztem, mikor elsuhantunk a kolesz előtt.                                                          Ugye most nem akar lefektetni? Rögtön? Ne már.                                                                                                  - Hozzám.- jelentette ki higgadtan.                                                                                                                                 Miért csak én szartam össze magam?                                                                                                                          - Minek?                                                                                                                                                                                      - Alá kell írnod a szerződést.                                                                                                                                              Hogy mi?                                                                                                                                                                                    - Milyen szerződést?                                                                                                                                                              - Törvényesen alá írod, hogy kurvám leszel. Nem bízok semmit a véletlenre. Vannak szabályok, azok le vannak írva a papírra.                                                                                                                                          - Lehet róluk tárgyalni?                                                                                                                                                        - Nem.                                                                                                                                                                                        - Köszönöm- jegyeztem meg szarkasztikusan.                                                                                                         - Igazán nincs mit.                                                                                                                                                                  Elkerekedett szemekkel néztem rá, de mivel nem reagált, egy frusztrált sóhajjal a hajamba túrtam. Már az első nap kimerítő.                                                                                                                                  London leggazdagabb negyedébe értünk, én pedig elkerekedett szemekkel kapkodtam a fejem. Ez aztán nem semmi.                                                                                                                                                            - Ilyen helyen laksz?                                                                                                                                                              - Ja.                                                                                                                                                                                              - Hogy futotta neked itt házat venni?                                                                                                                            Megrökönyödve fordította felém a fejét egy pillanatra.                                                                                        - Te barlangban születtél, vagy mi a f*sz? Az apám a Rolex cég igazgatójának a testvére, a jobb keze, k*rva híres, és gazdag.                                                                                                                                              Mi a f*sz?                                                                                                                                                                                    - Wow- nyögtem ki. Ez nem semmi.                                                                                                                                Végre megálltunk, kiszállt, én is kiszálltam,mert volt olyan bunkó, hogy nem nyitott ajtót nekem. Chh.                                                                                                                                                                                              A mellettünk lévő ház felé tartott, én pedig tátott szájjal, mindenhova forgatva a fejem követtem. Szép nagy ház volt az övé, gyönyörű, minőségi anyagokból. Biztos, hogy építette, mert benne volt az a tipikus Zayn stílus, amit igaz csak a ruháin és a viselkedésén láthattam, nagyon bírtam.