A dolog

1. fejezet

    Susan Boyles már nagyon várta az óra végét jelző csengőszót. Ez egyúttal jelentette a szabadulását erről a rettentően unalmas mértan óráról, másrészt a szabadulását a Twine Hall Középiskolából is.

    Sosem volt népszerű se itt, sem az általános iskolájában sem. Különc fajta volt, különc öltözködéssel és stílusával nem vonzotta be az átlagosnak mondható diákokat. A többség mindig kerülte őt. Egyedül egy lány áll ki mellette. Az évfolyamtársa, és egyben az egyetlen barátja ebben az intézményben, Olga.
Az ő társasága jelentette Susannek az egyetlen megnyugvást ebben az  intézményben.

    Miközben a tanár a hétvégére való tananyagot diktálta, Susan már fejben otthon járt, ahol senki se bánthatta, és nem kellett elviselnie az idegesítő osztálytársait sem. Az otthona volt a kedvenc helye. Békés, nyugodt, minden meg volt benne, ami kielégítette vágyait. Különc dolgok. Egy tökéletes hely egy különc lánynak.

    Éles hang szakította félbe Susan álmodozását. Kicsengettek. A tanár jó hétvégét kívánt, majd kisietett a teremből. A többi diák lelkesen beszélgetett egymással, pakolták el a cuccaikat, és az esetleges baseball meccsről beszéltek. Senki se törődött Susannel, aki csendben elpakolta könyveit, halkan sóhajtott, majd vállára akasztva a táskáját elindult az ajtó felé.

    Azaz, valaki mégis törődött vele.
    Dereck Stones, a suli élsportolója gúnyos vigyorral odafordult a sietősen távozni készülő lány felé.

    - Hé, Boyles! Hová ilyen sietősen? Nem is maradsz itt beszélgetni a barátaiddal?

    Susan megtorpant. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Már majdnem sikerült, gondolta. Úgy hitte ma megússza a szokásossá vált szekálást.

    Dereck szólására az osztály többi tagja is odafordult a lány irányába. Néhányan mosolyogva nézték a jelenetet, és várták a következményeket.

    - Mivan Boyles? Elvitte a cica a nyelvedet? Kár, pedig az utóbbi időben egész beszédes voltál. Legalább ki tudtál nyögni két nyamvadt szót, ha a tanár kérdezett tőled valamit.

    Többen felnevettek. Susan még mindig nem nyitotta ki a száját, de egyre szorosabban fogta a táskáját. Már épp rászánta magát az indulásra, amikor Travis, Dereck egyik ostoba haverja megragadta a táskáját. A mozdulat hirtelen érte Susant, és nem tudott mit tenni. Travis röhögve cibálta le a lány válláról a táskát, kiborítva belőle a tartalmát. Könyvek, tollak és papírok hullottak a padlóra.

    Susan megpróbálta visszaszerezni a táskáját, de a magas Travis felemelte a karját, benne a táskával.

    Eközben Dereck is odacammogott a barátja mellé. Felemelte a könyveket, a papírokat, majd csalódottan konstratálta, hogy semmi érdekfeszítő dolgot nem talált.

    - Ennyi, Boyles? Néhány könyv, meg toll, meg egyéb szarságok? - nézett undorodva a lányra - Pénzt már nem is hozol, mert félsz, hogy elvesszük és nem tudod hülye, idétlen ruhákra költeni őket?!

    Majd ezzel a mozdulattal a kezébe tartott könyvet hozzávágta Susanhez. A lánynak nem is kellett több. Elsírta magát, majd a cuccaival mit sem törődve kirohant a nyitott ajtón. Nem törődött semmivel, sem az osztálytársai gúnyos nevetésével, vagy hogy némely lány sajnálkozva utánapillantott, sem a tanárok döbbent tekintetére a folyosón. Könnyes arcal lerohant a lépcsőn az alagsorig majd jobbra fordulva egy kevésbé megvilágított folyosóra tért be.

    Ez a része az iskolának már kihalt volt. Az itt tartott órák már korábban véget értek. Senki sem járt erre.

    A folyosó végén egy keskenyebb elágazás volt, azon túl meg egy lány és egy fiú vécé. Susan patakzó könnyekkel oda vette az irányt. Amikor az elágazáshoz ért megtorpant. Valami furcsa borzongás futotta végig a hátát. Homályosodó látásával körülnézett, de porosodó szekrényeken és a két vécéajtón kívül nem látott semmi különöset.

    Sóhajtott. Odalépett a női vécé elé és kinyitotta az ajtót.

    Odabent teljesen sötét volt. Még a kívülről bejövő homályos fény sem volt elég ahhoz, hogy kivilágítsa, legalább enyhén azt a kicsi teret.

    Susan borzongva lépett be a helységbe. Számtalanszor járt itt, de még sosem érzett ilyens fajta hidegrázást. Tudta, hogy a villanykapcsoló jobb oldalt a falon található. Odafordult a fal mellé és a sötéttől vakon kitapogatta a villanykapcsolót.

    Ám a kapcsolón már volt valakinek a keze.

    Megszólalni sem volt ideje, már is két karszerű, csontosabb dolog szorítódott a nyakához. Erőteljes mozdulatokkal, pánikszerűen rúgkapált, vergődött, de nem tudott szabadulni a szorítás alól. A karok felemelték Susant a plafon irányába, egyre közelebb vonszolva valami éjfekete test felé.

    Mikor felért, a lány már hiába próbált szabadulni. Éles fogak vájtak bele a torkába. Nem volt ideje sikoltani, sem bármilyen védekező mozdulatott tennie. Susan már halott volt.

***

    Mrs Hillmen, az öreg takarítónő az alagsor takarítását végezte, jóval azután, hogy a gyerekek elmentek. Feltörölte az algasori termeket, és azt az egyetlen hosszú folyosót.

    Elért az elágazásig. Valami émelyítő szag csapta meg az orrát. Fémes szagú kesernyés, olyannyira, hogy az öregasszony elejtette a felmosót és köhögve befogta az orrát. A szag a lányvécé felöl jött.

    Csoszogva ment az ajtaja elé. Kinyitotta az ajtót. Sötét volt bent. Ösztönösen jobbra nyúlt a villanykapcsolóért. A kis lámpa egyből felkapcsolt és világosság töltötte meg a szobát. Mostmár tisztán látszott mi okozta a szagot.

    Az öregasszony hátrahőkölt.

    A lányvécé padlója úszott a vérben. 

    Húscafatok, egyéb ruhadarabok és egy  maroknyi hajcsomó tátongott bűzölögve a padlón, némi legyet is magához vonzva.

    Több se kellett Mrs Hillmennek. Felsikoltott, és remegve rohant ki a maga öreges módján. Ordítva rohant végig a folyosón, meg sem állva az igazgatói iroda felé.

    A Twine Hall Középiskola erre a vérfagyasztó ordításra kezdte meg a hétvégét...