A PÁLYA SZÉLÉN

"FOGJÁTOK FEL EGY KALANDNAK"

Reggel vagy inkább hajnalban kidobott az ágy. Mondjuk úgy hogy Focinak pisilnia kellett és arra keltem hogy nyálas puszit kaptam.  Mivel aludni képtelen voltam ezért felhúztam a futós ruhám és Focira kötve a pórázát kiléptem a hűvös tavaszi időbe. Beraktam a fülesem és zenét indítottam.
-Gyere babus futunk egy picit!-keztdem kocogni kiskutyám mellett. Mikor úgy döntöttem hogy eleget mozogtunk a kedvenc eldugott kávézóm felé kanyarodtam. Ez az egyetlen itt Fehérváron ami ilyen korán nyit. Kikötöttem Focit és beléptem.
-Szia Lia!-köszöntem a pult mögött álló velem egy idős lánynak.
-Szia Mesi! Mit adhatok?
-A szokásosat elvitelre!
-Itt van Foci is?
-Igen.-gyorsan elkészült a diétás zöld teám amit kifizettem és egy köszönés után kiléptem az üveg ajtón. Eloldottam a pórázt és felálltam.
-Nagyon szép kutya. Hogy hívják?-hallottam meg egy mély hangot.
-Köszönöm! Focinak!-néztem fel a hang tulajdonosára.
-Szia, Bálint vagyok.-mosolygott rám a srác. Gyönyörű kék szemei voltak.
-Szia, Mesi!-nyújtottam felé a kezem. Megfogta, megfordította és lágy csókot lehelt a kézfejemre. Kicsit azt hiszem el is pirultam.
-Van másik kutyusod is?-kérdezte.
-Nekem csak ő van, de most ha megbocsájtasz mennünk kell, mert délre fel kell érnem Pestre.
-Persze, sziasztok örültem a találkozásnak.-mosolygott, majd megvakarta Foci fejét és el is tűnt.
-Szia.-mondtam. Focival haza mentünk. Út közben megittam a teám, majd otthon be is álltam a zuhany alá. Mikor megmostam a hajam és tisztának éreztem magam, kiszálltam a kabinból és a szobámba mentem. Előhalásztam a kedvenc ing ruhámat, a hajamat pedig elfontam oldalra. Sminket nem raktam, úgy is csak leolvadna. Felvettem a barna szandim, kötöttem egy övet a derekamra és a táskámat a vállamra akasztva kiléptem.
-Foci gyere!-kiabáltam. Kutyuskám a hátsó kertből futott előre.-Jó kiskutya legyél!-megsimogattam a buksiját és bezártam. Beültem a kocsimba és Telki felé vettem az irányt. Mikor megérkeztem a központ hátsó bejárathoz álltam, ugyanis a főbejáratnál hemzsegtek az újságírók. Bementem és a szemeimmel az elnök úrat kezdtem keresni. Mikor megtaláltam oda léptem hozzá.
-Jó napot elnök úr!-köszöntem.
-Á Emese! Jó napot! Jöjjön!-invitált és a tegnapihoz hasonló terembe mentünk. Beléptünk és kicsit megijedtem. Régi és mostani oszlopos válogatott tagok ültek egy pódiummal szemben. Csányi Sándor úr fellépett egy mikrofonnal a kezében.
-Köszöntöm Uraim önöket! Mindnyájan tudják, hogy a tegnapi nap folyamán új szövetségi kapitányt választottam, akit ma fogunk bemutatni. Köszöntsék szeretettel Balog Emesét!- rám mosolygott, jelezve, hogy lépjek fel mellé. Bátortalanul felsétáltam és leültem az asztalhoz. Megköszörültem a torkom és egy halvány mosoly kíséretében felnéztem.
-Jó napot, sziasztok! Balog Emese vagyok, 23 éves. Általában Mesinek hívnak úgyhogy szeretném ha ti is így szólítanátok. A focit 20 éves koromig NBI-es szinten űztem és kapus poszton játszottam. Fehérváron élek. Remélem a közös munka jó lesz, tudom mindenkinél fiatalabb vagyok vagy épp egy idős, de kérlek fogadjátok el a tanácsaimat, segíteni szeretnék. Fogjátok fel kalandnak. Én is ezt teszem. Azt hiszem ennyi lenne. Kérdés?-néztem körbe. Szalai Ádám feltette a kezét. Bólintottam jelzés képpen.
-Mit szeretsz jobban kicsilány? Az édes hármast vagy ha csak egy focista gyúrja a formás tested?-az idősebb visszavonult tagok pl.: Király vagy Juhász hangosan felhorkkantottak míg a fiatalabbak felröhögtek. Király hátulról nyakon csapta Szálait.
-Ilyet nem illik mondani!-megvártam míg elcsendesednek. Rá mosolyogtam Szalaira.
-Három dolog. Először is nem holmi k*rva vagyok, hogy jött ment focisták megkúrjanak. Másodszor az edzőtök vagyok nem pedig egy játékszer amit a szexuális vágyatok kielégítésére használtok. Harmadszor pedig Szalai jobb ha vissza fogod magad, mert ezzel a dumával még a következő életedben is egyedül maradsz.-ráfagyott az arcukra a mosoly. Én pedig ültem ott egy győztes mosollyal az arcomon.- Nos, ha nincs több kérdés, akkor egy élmény volt Uraim. Találkozunk az edzőtáborban, már akivel.-felálltam és egy mosoly kíséretében kiléptem a teremből.
-Emese levagyok nyűgözve.-mosolygott rám az elnök úr. Beléptünk a sajtó terembe és miután az elnök úr ismét bejelentett felléptem mellé és együtt ültünk le. Mindenki meg volt lepve. A terembe néma csend volt. Kínos. Egy kb. velem egykorú lány óvatosan felemelte a kezét.
-Emese! Hogy fogadta, hogy ön lett az új szövetségi kapitány?
-Azaz igazság, hogy meglepődtem, nem tudtam, hogy a jelöltek között vagyok. De örömmel tölt el, hogy az elnök úr rám gondolt.
-Elnök úr, ezek szerint a jelöltekkel sem közölte, hogy jelöltek?-jött egy új kérdés.
-Nem. Nem tartottam fontosnak, illetve minden lehetséges kapitány fiatal volt. Tudni illik a fiatalok nem teljesítenek olyan szinten, ha tudják, hogy figyelik őket. Gondoltam többet látok, ha csöndben a háttérből figyelek.
-Mi alapján választotta Emesét?
-Ha ismernék az eredményeit nem kérdeznének ilyet. Emese egy csodálatos lány, aki kitűnő eredményekkel rendelkezik. Már 20 évesen NBI-es bajnoki címmel rendelkezett. Az edzői képesítéseket szinte maximális pontszámmal csinálta meg. Két hónap leforgása alatt egy haldokló, NBII-ben kieső helyen álló csapatot a negyedik helyig tornázott fel. Azt hiszem ez dicséretre méltó. Dolgozott férfiakkal, úgyhogy nem hinném, hogy probléma lesz.
-Emese van esetleg valami irány elv?
-Nincs siker küzdelem, fegyelem és szórakozás nélkül. Ez három legfontosabb alappillére. Ez a mozgató rugó.
-Szórakozás? Egy sportolónak?
-Ők is emberek. Persze nem azt mondom, hogy minden este hagyom, hogy leigyák magukat a sárga földig, de szükségük van az ünneplésre vagy a felejtésre. Ez nyilván a meccs eredményétől függ. Győzelemet ünneplünk, vereséget felejtünk. Erre kell a szórakozás. A tovább lépésre.-mindenki szorgosan jegyzetelt. Még vagy 1 órán át válaszolgattunk a kérdésekre mire végeztünk.

LOVRENCSICS GERGŐ

Miután kiment a lány oda fordultam Szalához.
-Te nagyon hülye vagy.-röhögtem.
-Most mi van? Beoltott nagy ügy!-rántotta meg a vállát.
-Nem lesztek puszi pajtások.-röhögött Bazsi is.
-Kussoljatok már!-kiabált ránk. Hátra hököltem. Szala nem szokott ilyen lenni. Bazsi egyszer csak felállt és a teremben lévő ajtóhoz ment.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Roli.
-Beleolvasok az aktájába a kicsikének.-húzott elő egy hullámcsatot a zsebéből a szőkeség.
-Milyen akta?
-Egyszer kihalgattam egy beszélgetést mi szerint az összes regisztrált edzőnek és játékosnak van egy aktája itt. Uraim kezdhetünk keresni ugyanis ez a raktár. Kinyitotta az ajtót és bement.
-A b-nél keresd.-szóltam neki.
-Megvan!-hozott ki egy elég vastag papír köteget, ami egy sárga mappában volt.
-Az edzőknél volt?-így a kölyök.
-Igen.-mondta Balázs és fellapozta. Oda ültünk köré. Újságcikkek, adatok, fényképek.
-Mit ír?-kérdezte Gabi.
-20 éves korában rákot diagnosztizáltak nála.-ráncoltam a szemöldököm.
-Nem látogatjuk meg este?-jött a kérdés Szalától.
-Mi te hülye vagy?-néztem rá.
-Most miért beszélhetünk vele megismerjük stb.
-Ez jó ötlet! Én megyek!-pacsizott Ádámmal Bazsi.
-Többiek?-nézett körbe a csatár.
-Programom van!-mondta egyszerre Roli és Gabi.
-Megkérdezem az asszonyt!-mondta Priska.
-Én is.-mondtam. Nemóra és a kölyökre néztünk.
-Megyünk.-mondták egyszerre.
-Zsókáék?-ráncoltam a szemöldököm.
-Valami buli lesz. Már két napja elmentek Érdre.
-Jaj tényleg Petra is oda ment. Viszont Liát nem tudom hova rakni.-jutott eszébe Tominak is.
-Hozd el!-mondtam.
-Akkor két kocsival megyünk.-sóhajtott. Még egy darabig nézegettük az aktát, majd miután úgy gondoltuk meg tudtunk mindent, vissza raktuk Bazsi pedig vissza zárta az ajtót. Kisétáltunk az előtérbe és dumáltunk még egy picit. Kb. 5 perc múlva Mesi lépett ki a sajtó teremből. Oda jött hozzánk és megkérte Gabit hogy beszéljenek négyszemközt. Azt már nem hallottam, hogy miről van szó.
-Akkor mikor megyünk le Fehérvárra?-kérdezte Szala.
-Majd megdumáljuk a csoportba.-mondtam. Remélem Anna elenged. Nem akarom hogy ezek a majmok szegényt letámadják.

Hali Cicuk! Itt az új rész! Jó olvasást!
Puszi: Szaszkaaa