Sivatagi szél 2. : Szélvihar ( naruto/shikatema ff)

14. Fogságban

*Shikamaru*

- Vigyázzatok, halkan! - intettem csendre társaim.
- Alig látni valamit. - zsörtölődött Kankuro.
- Merre menjünk? - kérdezte Lee, mivel fogalmunk sem volt arról, hogy melyik irányból jöttünk eddig.
- Jelenleg pont ötven százalék esély van arra, hogy bármelyik irány jó legyen. - mondtam, aztán a értetlenkedőkre nézve egyszerűsítettem. - Azaz, vagy jó irány, vagy nem.
- Hát akkor... Menjünk arra! - mutatott az egyik irányba Kankuro.
- Ellenvetés? - kérdeztem Leet.
- Nincs, menjünk. - bólintott.
Így hát elindultunk abba az irányba. Hamar megállapítottam, hogy egy részben mesterséges barlangról van szó, hiszen sok helyen látszott a falban véső, vagy csákány nyoma.
- Furcsa, eddig azt hittem egész Sunát tökéletesen ismerem, de erről a barlangról még csak nem is hallottam. - szólalt meg Kankuro.
- Ha a számításaim jónak bizonyulnak, akkor a falutól nyugatra lehetünk, talán ötven, hatvan kilométerre, de egyáltalán nem vagyok biztos az égtájakban jelenleg. - mondtam fáradtan. Ha még Kankuronak sincs ötlete arról hol vagyunk, akkor tényleg gond van.
- Egyenlőre nem tehetünk mást, mint, hogy megprobálunk kijutni a felszínre. - mondta Kankuro.

*Temari*

A sötétséget kémlelve gobdolataimba merülve ültem az ágyamon.
Ha lehet így mondani elfogott az aggodalma.
Óvatosan leléptem az ágyról, kissé meginogtam, majd elindultam megkeresni Gaarát.

Rögtön az irodájába indultam, viszont meglepetésemre nem volt ott senki, az őrökön kívül.
Kérdésemre, hogy hol van Gaara, csak annyit mondtak, hogy nem tudják.
Tovább haladtam, majd a tető felé vettem az irányt, szerencsére eléggé ismertem az épületet, így vakon is eltaláltam a lepcsőhöz vezető irányt.
Felé-felé indultam, azonban mielőtt az ajtóhoz értem megtorpantam, bátyám hangját hallottam meg, és Bakiét, és amin meglepődtem, a nevemet.
Nem volt szokásom hallgatózni, de most egyszerűen nem tudtam előlépni az ajtó takarásából, aztán már a döbbenettől nem bírtam mozdulni, összeszorított ajkakkal hallgattam tovább a beszélgetést.

*Gaara*

- De mégis miért Temari? - kérdeztem Bakit.
- Az anyátoktól örökölte. - válaszolt.
- És azt tudjuk, hogy a Konohai vonalon ki? - gondolkodtam el.
- Hát ebben nem vagyok biztos, de annak idején Uchiha Yato volt a szervezet vezetője.- folytatta.
- Akkor az is lehet, hogy a jelenlegi örökös Uchiha Sasuke, igaz? - kérdeztem újra.
- Igen, természetesen van rá lehetőség. - bólintott Baki. Felsóhajtottam.
- Köszönöm a sok információt, most megyek, és mind ezt megírom Narutónak.

*Shikamaru*

Sietve haladtunk előre, Lee haladt elöl, mögötte pedig én, Kankuro zárta a sort, aztán hirtelen neki ütköztem a megtorpanó Leenek.
- Mi történt? - kérdeztem, mivel a sötétben nem igazán láttam a megállás okát.
- Itt egy fal. - mondta, és közben sziszegve dörzsölte orrát, amiből arra következtettem, hogy egyenesen neki ment annak a bizonyos falnak, amit még ilyen közelről sem véltem látni.
Óvatosan előre nyújtottam kezemet, és valóban valami keménynek ütköztem.
- Láthatatlan fal. - állapította meg az oda erő Kankuro. Éppen hozzá akartam tenni, hogy milyen pontos megfigyelés, azonban hirtelen futó lépteket hallottunk meg.
Mind harci pozícíóba vártuk a történéseket.
Csak éppen arra nem számítottunk, hogy több mint húsz ember jön majd velünk szembe, méghozzá a folyósó mind két iránya felől.
- Konoha senpuu! - hallottam Lee kiáltását, tehát támadnak, állapítottam meg, hamar rájöttem, hogy a kagemanémmal ilyen sötétben nem megyek sokra, de ahogy tudtam próbáltam segíteni gomba hajú társamnak. Kankuro mindeközben bábjaival hadakozott, bár ilyen szűk helyen ezzel sem ment sokra látszólag.
Kell valami terv.. Kell valami megoldás, pörögtek a gondolataim.
Aztán valami fény hirtelen fellobbant, egy pillanatra megkönnyebültem, de aztán rögtön meg is torpantam, valami robbanás történt, de nem túl nagy, viszont akkor füst keletkezett, hogy már annyit sem láttam a sötétben, mint eddig.
Hamar rájöttem, hogy mi is volt ez a robbanás, de akkor már késő volt, szédülni kezdtem, altató gáz, gondoltam még utoljára, aztán Temari arca sejtett fel elöttem. Vajon jól van?

*Temari*

Elég, gondoltam magamban, majd hátat fordítottva lesiettem a lépcsőn.
Hallottam, hogy Gaara is indul, ezért sietősre fogtam.
Nem gondolkodtam, egyfolytában csak az időpont és a hely járt a fejemben.
- Nem felejthetem el, nem szabad! - mondtam halkan.
- Temari-san?
- Oh Kurotsuchi. - mondtam, hangjáról felismerve a lányt.
- Minden rendben? - kérdezte aggódóan.
- Persze. - bólintottam. - Minden teljesen rendben van.
- Ennek örülök. - mondta, és talán el is mosolyodott, de ezt nem láthattam.
- El tudsz kísérni a szobámba? - kérdeztem.
- Persze, szívesen. - mondta, majd belém karolt.
Beszélnem kell Gaarával, futott át a gondolat a fejemen, hogy visszaforduljak, de aztán megráztam a fejem.
- Mi az? - kérdezte Kurotsuchi.
- Semmi, menjünk. - eröltettem mosolyt  arcomra, miközben egyre inkább azon gondolkodtam, hogy mit is kéne tennem, úgy éreztem, hogy senkihez nem tudok fordulni segítségért, kétségbe voltam esve, de megpróbáltam nem mutatni.
A beszélgetés alapján van még egy hetem körülbelül.

Sziasztok!
Hát vissza tértem, bár majdnem egy hónap telt el, szeretnék bocsánatot kérni tőletek, ha egyáltalán még van itt valaki 😅😭
Sajnos az iskola miatt nem volt időm írni, de mostmár szabad vagyok, tehát írok amennyit csak tudok ^^
Hamarosan hozom a folytatást, addig is;

Híja
T.Csenge ^^