К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Vér. Sok vér. Ha egyszer látsz igazi vért, sohasem fogod elfelejteni, milyen. Sosem fogom elfelejteni. És a szag. Volt valami a levegőben, amitől a hányinger kerülgetett.
Csak a hangomat hallottam. Úgy szólt belőlem, mintha egy idegen lett volna. Úgy sírtam, mint kiskoromban utoljára. Akkor egy törött kar miatt, most azért, mert hiába kiabáltam, Anya nem reagált rá. Úgy feküdt ott, mint aki alszik. Nyugodtan, békésen. A lyuk a homlokán emlékeztetett arra, hogy nem csak alszik.
Mielőtt elérhettem volna hozzá, egy rendőr körbefogott, halk szavakat mormogva nekem. Nem emlékszem meddig, de nekem egy életnek tűnt, amíg a vállán sírtam. Sírtam, amíg el nem apadtak a könnyeim, és csak a magam elé meredés maradt.
Most itt ülök abban a szobában, ami túl ismerős. Olyan sokszor fordultam meg itt az évek alatt, hogy már betéve tudtam, mi hol található meg benne. Eleinte idegesített minden itt, de hamar egy menedékké vált a hely, valami olyanná, ahová szívesebben jártam, mint haza.
Az első alkalommal a 14 születésnapom előtt volt. Akkor a szüleimmel együtt ültem ezen a kanapén, arra várva, hogy a rendőrök mondjanak valamit. Hallgattam Anya kétségbeesett sírását, és Apa mormogását, ahogy próbálta megvigasztalni. Én pedig csak ültem, pontosan úgy, ahogyan most is. Talán már akkor is tudtam, hogy senki, és semmi nem hozza vissza a bátyámat.
Akkor este, egy kedves szemű, őszülő férfi lépett elém, még mielőtt a szüleimhez fordult volna. Azt mondta, hogy mindent meg fog tenni, hogy megtalálja őt, és addig nem nyugszik, míg nem tud valami válasszal előállni a családomnak.
Most ugyanaz a férfi lép be az ajtón. De most más szavakkal. Más célból. Jonhson nyomozó, mielőtt bármit is mondana, megölel, hosszasan szorongat. Sokat változott az évek alatt. A munkájának minden sikerét, és kudarcát az arcán viseli, büszkeséggel.
– Őszinte részvétem, Nala. – csak bólintok egyet. – Tudom, hogy sok ez most, de tudod, hogy kérdeznem kell pár dolgot, mielőtt hazaengednélek.
– Tudom.
– Merre jártál ma este?
– Dolgoztam Denisenél. Ma Greg maradt éjszakára.
– Észrevettél valami furcsát a szüleid viselkedésében? Bármit.
– Nem, semmit. De nem is töltöttem velük sok időt.
– Anyukád nem beszélt neked semmilyen rosszakaróról, vagy összetűzésről?
El kellene mondanom neki? Mi van, ha mindez miattam történt? Mi van, ha ez valami üzenet? Nem, annak nem lenne értelme. Elmondjam, vagy ne?
– Nem. – a könnynek összegyűlnek a szememben, ahogyan kinyögök egy féligazságot.– Tudják már mi történt?
– Tartottak valami nagyobb összegű kézpénzt, értéktárgyat, ékszert a házban?
