Egy álom! Vagy mégsem álom? De akkor mégis mi ez a világ.
"~ Képzeld azt, hogy egy ugrálóvár!~ Hallom emlékeimben apám hangját, ahogy közelítek a kemény talajhoz. Bumm! Sértetlenül megúsztam.
- Zwingli?! Mit tettem? - Még visszanézek a házra, ami ed...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Apa kirándulni viszi a csapatot. Mondván, hogy azok után, amiken mostanában keresztül mentünk igen is megérdemeljük, hogy egy kicsit kikapcsolódhassunk. Na, nem mondom, hogy nem örültem neki, amikor felhozta az ötletet, de akkor még nem tudtam, hogy a kikapcsolódás az ő szótárában kicsit mást takar, mint a miénkben. Ráadásul az elrángatott csapat többi tagja is osztozott ezen a véleményemen. Ezt nem is csodálom, azért a kikapcsolódás nálam nem éppen egyezik meg a "hegymászás" fogalmával. Mert egy egyszerű erdei túra, az még rendben van. Arra még azt mondom, hogy határeset, de ez kicsit több a soknál. Na, jó nem kicsit. Ez sokkal több a soknál.
Sőt, ha ez nem lenne elég, még vigyorog is ránk. Pedig szerintem anyán kívül már az egész csapat melegebb éghajlatra kívánja az ilyen ötleteivel együtt. Ne értsen félre senki, nagyon szeretem őt, de nem értem miért kell nekünk hegyet mászni. Lehet, hogy gyönyörű a hely, de iszonyú fárasztó ez a túra.
- Gyertek már! Ne legyetek lusták! - Nyújtja ki felénk a nyelvét apa. Már éppen megszólalnék, mikor egy hatalmas fenyőtoboz találkozik apa tarkójával.
- Kuss legyen Szöcske! Te voltál az egyetlen, akinek kedve volt ehhez! Én még aludtam volna! - Masírozik el mellette Horas folyamatosan morogva.
- Te dobtál meg Dracula? - Néz apa gyilkos szemekkel a kisfiúra, aki csak vigyorog rá.
- Baj, Szöcske? - Kérdez vissza, mire úgy döntök, hogy közbeszólok, mielőtt ezek ketten megölnék egymást.
- Miért Szöcske? - Nézek Horasra, feljebb mászva a hegyen.
- Ő kezdte, még régen, mikor először találkoztunk. Azt mondta rám, hogy Drakula. Aztán, mikor ugrott egyet, úgy döntöttem, hogy Szöcskének fogom hívni. Azóta ránk ragadt. - Magyarázza a fiú. - Meddig megyünk még?
- Csak oda fel! Kitartás! - Mosolyog apa, mind elindulunk csak anyu marad hátra.
- Diana, nem jössz? - Fordul vissza Gil anyuhoz.
- Majd, ha fenn lesztek utánatok megyek. - Kuncogja, mire Maxy morogni kezd.
- Ez nem ér, ő tud magasat ugrani. - Testvére megveregeti a vállát, de nem szól semmit. Szerintem senkinek sincs ereje már vitatkozni. Ezt azért ezután a két órás túra után nem csodálom.
- Szívem jöhetsz! - Kiált le a hegyről apa, mikor mindannyian felkapaszkodtunk a csúcsra. Anyának csak egy ugrás kellett, hogy feljusson hozzánk. Apa pedig azonnal magához ölelte.
- Miért is jöttünk ide Ottó? - Pislog rá Gil, mire apa vigyorogni kezd és a hegytető kis tisztására vezet minket.
- Sütögetni! - Válaszolja, mikor megpillantjuk a tűzrakóhelyet és a lélegzetelállító kilátást.
- Szóval ezért kellett ennyi kaja! - Vágja magát fejbe Maxy, de olyan erővel, hogy a táskája súlya hátra rántja és seggre esik. Erre nevetni kezdek és a többiek követik a példáját, majd Maxy is nevetni kezd. Még jó, hogy nem az a sértődékeny fajta.
Horas azonnal fellelkesedett, amikor megtudta, hogy sütögetés lesz és azonnal el is kezdte játszani a főnök szerepét. Rezzenéstelen arccal adta ki a feladatokat. Így hipp-hopp aranyos kis tűz körül sütögetünk. Történeteket mesélünk egymásnak és élvezzük a hegyi levegőt.
- Még mindig rossznak találjátok az ötletemet? - Húzza ki magát apa büszkén.
- Ja! - Válaszol Gil egy sült kolbász végét elrágcsálva. - Tudod Ottó, sokkal szívesebben jöttünk volna, ha elmondod mit tervezel! - Tart a tűzbe egy újabb kolbászt.
- De akkor oda lett volna a meglepetés! Úgy nem olyan vicces a dolog! - Nyavalyog apa.
- Tudjuk, te csak jót akartál! - Öleli meg anya, mire apu bólogatni kezd.
- Mint egy kutya! - Suttogja Maxy.
- Hallottam kölök! - Vigyorog rá apa, majd heves szócsatába kezdenek. Tipikus, ha apát megszólja valaki, akkor nem lehet lelőni.
Kicsit szédülni kezdek a sok füsttől, úgyhogy távolabb húzódok a hegytető széléhez. Itt jobban fúj a szél, de ez kell is. Ki akarom tisztítani a fejem. A csillagok már feljöttek és szépen ragyognak a fekete égen. Mosolyogva bámulom őket. Ki tudja, hátha látok egy hullócsillagot. Annyira belemerülök a nézelődésbe, hogy észre se veszem, hogy valaki mögém kerül egészen addig, amíg át nem karolja a derekam. Ijedten ugrok egyet és fordítom hátra a fejem.
- Matty! Megijesztettél! - Mosolyodok el, mikor meglátom a fiút. Ő visszamosolyog rám és nyom egy puszit az ajkaimra.
- Bocsánat, nem akartam. Nem fázol? - Kérdezi, mire megrázom a fejem, majd megint az eget kezdem kémlelni.
- Te? Miért nem vagy a tűznél? - Tudakolom, hiszen tisztában vagyok vele, hogy imád sütögetni.
- Kicsit kettesben akartam lenni veled! - Teszi állát a vállamra. - Gyönyörű ez a hely, nem? - Simogatja meg a hasamat, amitől kuncogni kezdek.
- Igen az. Így utólag nem is bánom annyira, hogy apa felrángatott ide. Pedig nagyon nem akartam jönni. Kellemes csalódás volt.
- Ezzel egyet kell értenem! - Helyesel kedvesem, mire megint elmosolyodok. - Ilyen helyen kellene tartanunk az esküvőnk, nem? - Kérdése meglep, de egyet kell vele értenem, így bólogatni kezdek.
- Csodaszép esküvő lenne egy ilyen helyen. - Felelek, mire a tűz felől Maxy hangja hallatszik.
- Szerelmes pár! Ha esküvőt terveztek ne hagyjatok ki! - Ugrik fel és apa követi.
- Ahogy mondja, nem akarunk kimaradni! - Már éppen megindulnak felénk, mikor elnevetem magam.
- Nem hagyunk ki titeket! Úgyis jobbak vagytok a tervezésben! - Mondom, majd Matty társaságában visszaülök a tűz mellé, ahol azonnal bele is kezdünk a tervezgetésbe. A serpens-ben kialakult béke megkoronázása lesz az esküvőnk, úgyhogy nem csoda, hogy ennyire izgatottak. Innentől nyugalmasabb idők várnak a szervezetünkre. Ki kell használnunk minden alkalmat, amivel fel tudjuk dobni az unalmas hétköznapokat. Legalább ennek az esküvőnek a megszervezése le fog mindenkit foglalni egy darabig. Aztán pedig apát és Gilt ismerve, ki fognak találni valamit, amivel elüthetjük az időnket.
A családom körében vagyok, egy meseszép hegytetőn, a meleg tűz mellett. Most már egy igazán kerek élettel. Ennél többet nem is kérhetnék. Bámulom a vörös lángokat és hallgatom a bősz ötletelgetéseket, egészen addig, amíg szerelmem karjában el nem nyom az álom.
