A banda

43.rész

(Chanyeol pov.)

Sóhajtva figyeltem ahogy a kocsi elhajt,benne Baekhyunnal. Lehet kissé durva voltam hozzá,de amit mondott. Nagyon szíven érintett. Próbáltam megnyugtatni de persze megvan az esélye annak hogy esetleg nem élem majd túl.De ebbe még felesleges belegondolni,hisz azon kel minden erőnkkel lennünk hogy túléljük. Lassan szinte teljesen eltűnik az autó , a legtöbben már bementek csak én,Jack és I.M maradtunk kint.

-Elment.-törte meg a csendet I.M.

-Na nem mondod.-sóhajtottam fel majd megfordultam, és visszaindultam a szobámba.Ahol nem is olyan rég még Baekhyunnal feküdtem.

-Ügye tudod hogy rád van utalva? Neked kel majd megvédened őt.-jött utánam Jack.-Hiába lett kiképezve,nem volt elég arra az idő hogy rendesen felkészüljön.

-Akkor miért nem hoztátok hamarabb?-indulatosan fordultam feléjük.-Miért?Ha tudtátok jól hogy ez lesz,mert persze tudtátok hisz ti mindent tudtok!-a hajamba tűrtem és jobbnak láttam ha inkább tovább megyek,itt hagyva őket. Becsaptam az ajtót ahogy beértem a szobába. Lihegésem töltötte be a kis helységet ,hisz siettem idáig. Lassan végigvezetem a tekintetemet a helységen,a rendetlenségen kívül mást nem igazán látszik. De valamit kiszúrt a szemem,így lassan az ágyhoz mentem. Ahogy felemeltem a paplant halványan elmosolyodtam.Kezeim közé vettem a puha anyagot és orromhoz emelve egy nagyot szippantottam. -Hál istennek.-motyogtam miközben beszippantottam a kellemes illatot.-Legalább ennyi lesz nekem belőle.-visszahelyeztem a párnára a pólót, és inkább a takarításra koncentráltam.

- 2 héttel később -

Izgatottan bámulok ki az ablakon,a fás területhez érve már alig bírtam visszafogni magam , hisz megint láthatom Baekhyunt és a többieket.Ahogy leállt a motor kiugrottam a kocsiból és mosolyogva öleltem át a felém siető srácokat.

-Haver!-veregette meg a hátamat Sehun.-Örülök hogy végre visszajöttél.-mosolyogott szélesen.

-Már nekem is jöhetnékem volt.-szétnéztem de szomorúságomra nem láttam azt a személyt akit minden áron akartam.-Hát Baekhyun?-fordultam Suho felé.-Ő hol van? -csak zavartan összenéztem a srácok,kivéve Suhot.Ő komoran elmosolyodott majd intett hogy kövessem. Lay irodájába bemenve meglepődtem a nagy rendetlenségtől,de a már jól ismer térkép vitt mindent.Szinte lenyűgözött a sok adat felhalmozása. 

-Nem ülsz le?-a fejemet Suhora kaptam aki már a kanapék egyikén foglalt helyet.

-De.-leültem vele szemben.

-Chanyeol.Valamit nem mondtunk el neked.-sóhajtott majd megtámaszkodott könyökén és orrnyergét kezdte el masszírozni. Össze húztam szemöldökeimet és valamiért idegesség fogott el.

-Valami történt?

-Tudod.-kezdet neki hezitálva.-Baekhyun nincs itt.

-Öm...otthon van?

-Nem.Basszus Chanyeol!-csapot rá az asztalra.-Baekhyunt elrabolták.

Nem igazán tudtam mire gondoljak.Egyszerűen nem tudtam mit is kellene reagálnom. Ahogy lassan tudatosult bennem hogy mit is mondott , éreztem ahogy agyamat ellepte a vörös köd.

-Hogy mi?-kérdeztem vissza lassan.Felemeltem fejemet és egyenesen Suho szemeibe néztem.-Mi a faszomat beszélsz?-idegesen felálltam és kiduzzadó erekkel ragadtam meg Suho ingjét.-HOGY TÖRTÉNHETETT EZ?HA?

-C-chanyeol engedj el.-ijedve nézet szemeimbe.

-MIÉRT NEM VIGYÁZTÁL RÁ!?HA?-ellöktem teljes erőmből így a földre eset de most ez cseppet sem tudott érdekelni.-Úr isten.-két kezemet a hajamba vezettem.-Úr isten.-szemeimbe könnyek gyűltek és beugrott az a mondondat.

,,Mi van ha nehm?"

Baekhyun könnyes szemei lebegtek előttem ,ahogy utoljára felvette velem a szemkontaktust mielőtt feltekerte volna az ablakot.

-Chanyeol nyugodj el.-észre se vettem hogy mikor jöttek be, csak  azt hogy Sehun a vállamra teszi a kezét.

-Miért nem szóltatok?-fájdalmasan néztem legjobb barátomra akit látszódott hogy mardos a bűntudat.-Miért nem szóltatok!?-löktem le kezét vállamról.-Mi van ha megölték?-könnyeim eleredtek, dühös voltam,nagyon dühös.

-Ne mondj ilyen butaságokat.-sóhajtott Suho.-Baekhyunrol van szó,öt nem olyan könnyű elkapni.

-Ezt mondod?-fordultam felé.-Csak ezt tudod mondani?Hogy Baekhyunt nem könnyű elkapni.-hitetlenkedve néztem Suhora.-Nektek tényleg elment az eszetek?-néztem a jelen lévőkre.Nem válaszólak csak némán álltak ,és meredtem rám.

Itt állnak előttem a legjobb barátaim,mellettem. Mégis egyedül éreztem magam, és végtelenül csalódottan.