T

4. Fejezet: Nyakig benne

Sokat gondoltam Trevorra. Csak Michael idióta viccei és a tökéletes zenei ízlése terelte le némiképp a figyelmem a gyönyörű, barna szempárról. Helyette kaptam egy hasonlóan gyönyörű, kék szempárt és egy tökéletes apa-figurát. Nagyon megkedveltem a férfit és azt hiszem most szüksége is volt valakire, aki támogatja, aki nem hagyja el. Ugyan sokat járt el itthonról és 'bandázott' Trevorral meg egy néger sráccal, de én minden egyes nap ugyan úgy vártam haza, általában ebéddel vagy valami vacsival. De egyik nap nem jött. Egyedül lézengtem a nagy házban, s csak vártam és vártam őt, de nem jött. Késő este a konyhában pakolásztam, takarítgattam, mikor a pulton csörögni kezdett a telefonom. Azonnal felvettem, s nagy kő esett le a szívemről, Michael megnyugtató hangja szólalt meg a vonal tulsó felén.

- Adódott egy kis bonyodalom - kezdte azonnal. - Egy darabig nem tudom betenni a városba a lábam.

- Hol vagy? Odamegyek - vágtam rá.

- Trevornál, Sandy Shores-ban. Maradj otthon, gőzöd sincs, hol vagyok.

- Jól van - sóhajtottam. - Vigyázz magadra és hívj még.

- Ígérem foglak, kicsim, ne aggódj értem - ezzel bontotta a vonalat.

Kicsim? Tracy-t szólította így mindig. Felkuncogtam, majd tovább sétálgattam a házban. Szereznem kell egy térképet. Meg egy embert, aki elkalauzol a városban és a városon kívül. Ezután letusoltam és inkább eltettem magam másnapra.

7:38

Arra ébredtem, hogy valaki Michaelt szólongatja a házban. Sebesen felkaptam valami random ruhát, s leszaladtam a földszintre. Egy néger férfi volt az, akivel gyakran láttam Michaelt.

- Szia - böktem meg a vállát. - Tudok segíteni? - Ijedtében kicsit megugrott, majd odafordult hozzám.

- Ó... Nem tudtam, hogy Michaelnek van egy másik lánya - pillantott le rám.

- Mi? Nem vagyok a lánya - pislogtam fel rá meglepetten.

- Hát pedig úgy nézel ki mintha a szájából vett volna ki. Hol van apád?

- Michael nem az apám - jelentettem ki. - Tegnap este hívott fel, hogy egy ideig nem tud bejönni a városba valamiért és Trevornál van, Sandy... - elgondolkodtam. - Sandy Shoresban! Egyébként - nyújtottam neki kezet - Sandy Townley.

- Franklin Clinton - fogta meg óvatosan a kezem, s finoman kezet rázott velem. - Nem fejtette ki hogy miért nem tud bejönni?

- Nem, sajnos nem - pillantottam oldalra. - De oda akarok menni hozzá. Remélem te el tudsz kísérni valameddig.

- Gondolom azt mondta maradj a seggeden itthon - dobta le magát az ajtó melletti kanapéra. - Nem kísérlek el, apád levágná a fejemet.

- Fogd már fel, hogy nem az apám - morgolódtam, majd felmentem és átöltöztem normális ruhákba, felvettem a táskám és lementem. - Akkor megyek egyedül, veszek egy térképet, vagy valamit. - ezzel elindultam kifelé.

- Nem mehetsz egyedül, nem tudod megvédeni magad - rohant utánam és elkapta a karom. Előrántottam a táskámból a pisztolyt és a fejéhez tartottam.

- Hé, hé! Azért nem kell rögtön megölni - hőkölt hátra.

- Nem vagyok védtelen kislány - mosolyodtam el diadalittasan.