Halottam, hogy üzenetem érkezett, de vezetés közben sosem szoktam a telefonommal babrálni, ha hívnak is headseten fogadom azt. Megérkeztem, kiszálltam a kocsiból, felkaptam a táskám közben a telefonomat kerestem. Végre meglett és konstatáltam, hogy Sara válaszolt. Éppen az üzenetét olvastam, amikor beléptem az öltözőbe. Amint megpillantottam a lányt mosoly húzódott a számra, de közben nem tudtam megszólalni, az a test... Atya ég, nyeltem egy nagyot.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Végre összeszedtem magam és köszöntem.
-Sziasztok!
-Szia! - köszöntek a többiek is.
-Akkor edzés után beszéljünk? - kérdezte Sara.
-Ha Neked tényleg nem probléma,akkor jó lenne megismerni a várost és új barátokat szerezni.
- Oké. - kacsintott felém. Na de öltözz gyorsan, az edző utálja ha késünk.
Hamar magamra kaptam a ruháimat és már bent is voltam. Az edző ma pont Saraval állított párba, azt mondta jobb ha megszokom hogy erős ellenféllel küzdjek mielőtt kikerülök rendőrként az utcára. Jó párszor földre terítettük egymást, de mégsem okoztunk a másiknak komolyabb fájdalmat, csak pár lila foltot. Lehet, hogy Ms. Ego nem is annyira ego. Elmosolyodtam magam, amikor megszólalt.
-Mi van ennyire élvezed? - kérdezte.
-Kivételesen igen, jó a partnerem. - válaszoltam.
Végre vége az edzésnek, hulla voltam, igazán megdolgoztatott ma minket a mester.
-Szeretnéd ha más is megdolgozna mi? - reagált a tudatalattim.
-Nem tudnád ezt befejezni? - mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.
-Mit? - néz rám kérdően a lány.
-Semmi, csak hangosan gondolkoztam. - mosolyogtam kicsit zavarodottan.
Gyorsan letusoltam, majd mentem öltözni de Sara sehol sem volt.
-Ennyit arról, hogy segít. Hát köszi.
Felöltöztem, majd mentem a kocsimhoz. Közben akkor gondoltam felhívom a barátnőmet ha már így itthagyott az idegenvezetőm. Többször is csöngött, de nem vette fel Sam, ekkor megláttam Sarat a parkolóban, épp a kocsijának támaszkodott. Egyből ki is nyomtam a telefont.
-Azt hittem elmentél...
-Nem vagyok ilyen bunkó, hogy megígértem és szó nélkül itthagylak. Csak nem akartam bent várni.
-Köszi, hogy megmutatod a város! - mosolyogtam rá.
-Na gyere menjünk, üljünk be egy kávézóba és mesélj magadról meg arról mit is szeretnél megismerni a városból.
