Egy gimis napló -KEZDET

Döntés

Szombat reggel van. Az ágyam és a padlóm tele volt használt zsebkendőkkel. Ez volt életem legrosszabb napja. Csak, hogy te is értsd naplócskám...

A történet Hétfőig nyúlik vissza. Az volt az a nap, amikor minden rendben volt még, de viszont ma történt az is, ami pár nap leforgás alatt tett tönkre mindent. Szóval Hétfő délután van. Én ilyenkor csak egy dolgot szeretek, mégpedig Gibzin játszani. Szóval hanyatt vágtam magam az ágyon és az egyik kedvenc Avicii számomat dúdolászva pengettem és hagytam, hogy teljesen magával ragadjon a szám. Nem sokkal később pityegésre lettem figyelmes . Óvatosan a helyére raktam Gibzit és az asztalomon heverő telefonért nyúltam. Nagy meglepetésemre nem a barátaim voltak, hanem Janó.
- Mi a francot akarhat...-morogtam magamban, majd szememet forgatva megnyitottam az SMS-t. Hát... nem azt írta amire számítottam.

Janó: ,,Szia Betti! Nem tudom, hogy megnézed-e ezt az üzenetet, hisz letiltottál mindenhol és haragban váltunk el, de bocsánatot szeretnék kérni. Nem volt szép dolog amit tettem és most már tudom, hogy titeket senki sem tudna/akarna szétválasztani, mert ti összetartoztok és szüntelenül szeretitek egymást. Én amikor ezeken agyaltam a sürgősségin (az orrom miatt), rájöttem, hogy én is ilyesmire vágyom. Egy olyan lányra aki viszont szeret. Amit most kérni fogok tőled az elég fura lesz, mert köztünk történt ez a dolog, de... szeretném ha segítenél. Te elég sok embert ismersz és gondoltam, talán ajánlanál nekem valakit, vagy ilyesmi... ha látod válaszolj.
Janó :)”

A hosszú üzenetet olvasva mosoly görbült az arcomon. Örültem annak, hogy túl van rajtam. Visszaírtam neki, hogy szívesen segítek neki, amire sok-sok smiley volt a válasz. Azután eltelt pár nap és Janó meglátott egy aranyos lányt az iskola elött, akivel naponta írogat. Viszont ez a mai állapot. Előtte sok-sok szenvedés és bátorság gyűjtés volt szükséges. Na jó... egy picit eltávolodtunk. Térjünk csak vissza akkor, amikor én ezt elválaltam, mert itt hoztam egy rohadt rossz döntést: Nem mondtam el Árminnak. Hogy miért? Az okát most már én se tudom... de mindegy is.

Másnap egy csomót írogattunk, mert aznap reggel vette észre azt a lányt, akiért már akkor totál oda volt. Én meg mint megbízott ápolgattam a reményeit és örültem a boldogságának. Ezt persze a barátaim is észrevették és suli után rá is kérdeztek.
- Te Betti! Kivel írogatsz? Egész nap le se teszed azt a nyomorult készüléket!- kérdezte Ádám, majd próbált a képernyő fölé kerülni, hogy belenézzen, de védelmezően a mellkasomhoz szorítottam és mosolyogva ránéztem.
- Nem lényeg, inkább azt mond, mi a program mára!?- érdeklődtem, amire felcsillant mindenki szeme. Lili egy barinős koncertet tervezett velem (a szobámban ugrálunk fellépést szimulálva), Ádám ismét mozizást, Ármin pedig apjával csinál valamit.
Hát igen... logikus esetben ráböktem volna Lili programjára, de hirtelen kaptam egy olyan üzit Janótól, hogy leesett az állam.

„ Janó: Betti! Nem fogod elhinni! Itt a csaj akit láttam!!! Baszki oda menjek vagy ne? Pls segíts!!!”

- Öhm... srácok mennem kell, majd beszélünk!- kezdtem máris elköszönni.
- Mi? Máris? Hova mész? Hallod?!- csodálkozott Lili.
- Hát... izé... be! Valahova... nemtom, de fontos és mennem kell szia!- lépésenként hátráltam, majd intettem és a Westend felé vettem az irányt.
Felhívtam időközben Janót, hogy megyek és segítek. A legközelebbi buszra felszálltam és egyenesen a pláza felé mentünk.
Mikor odaértem Janó a tetőrészen ült és Starbugsot iszogatott.
- Na hali! Mizu?- ültem le mellé és óvatosan körbe néztem, hátha meglátom a lányt. Nem volt nehéz észrevenni. Egy társasággal ült a fűben. Nagyon aranyos a lány. Rövid, enyhén hullámos, barna haja volt. Farmert, bőrkabátot viselt.
- Rebekának hívják...- mondta két korty között.- Hallottam, amikor a nevén szólították.
- Hát akkor már egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.- mosolyodta el.- Na! Menj oda!
- Megőrültél??- nevetett fel kínjában- Még csak ma reggel láttam meg. Mivel indíthatnék? ’’Szia, a nevem János és beléd estem ma reggel, nem iszunk meg valamit?”- fejezte be a pánikolást, mire nekem be indultak a fogaskerekek.
- Te most mit csinálsz?- nézett fel rám, ugyanis megindultam a társaság felé.
- Sziasztok!- köszöntöttem őket, mire rám néztek, majd leguggoltam melléjük.- Nevem Kerekes Betti és ott...(mutattam a srác felé) az egyik barátom, Janó. Szeretné megismerkedni... Hogy is hívnak? Rebeka?- néztem kérdőn a lányra.
- Igen. Honnan tudod?- ijedt meg a hozzám jutott információtól.
- Nyugi! Hallottuk, amint a neveden szólítottak. Szóval...? Megismernéd?
- Hát... Lehet... aranyosnak tűnik...- tanakodott.
- Figyi, jelöld be facen és beszélgessetek. Tuti jól kijönnétek. És ha bármi kell. Rám is írhatsz nyugodtan. Na, sziasztok!- intettem nekik és visszamentem Janóhoz.

Hát igen... miattam sikerült barátnőt szereznie, de valójában... jól tettem, mert Janó még egy év múlva is vágyakozna utána, így meg nem győzi megköszönni. Csak hát... mindegy.

Másnap valami válasszal kellett elődrukkolnom, így mielött kiléptem volna a novemberi hidegbe, vettem egy nagy levegőt és egyenesen Ármin felé indultam.
- Szia!- nyomtam egy puszit az arcára.- Mit csinálsz?- utaltam a telefonjára, amin épp pötyögött.
- Hát... Tegnap rám írt Emili...- mondta meggyötörten, mire rajtam átfutott a hideg.
Utáltam Emilit. Ő volt az, aki Dzseninél is jobban rajongott Árminért. És ami a legdúrvább, hogy 10.-es. Most biztos átfut mindenki agyán az a gondolat, hogy akkor miért érdekli őt Ármin? Hát kérlek szépen annyi idős mint mi, de ő hamarabb kezdte a gimit. De ez most lényegtelen...
- És miért? Talán láthatatlan vagyok? Vagy csak levegő?- bosszankodtam.
- Nyugi! Semmi komoly, csak megkérdezte, hogy vállalok-e szerepeket, mert adna egyet.- vonta meg a vállát hanyagul. Ja, még nem említettem, hogy van egy kicsike színjátszó körünk a suliban. Én is akartam jelentkezni, de a válogatás elött meggondoltam magam.
- És milyen szerepet kapsz?
- Romeo a Romeo és Juliában, de csak kapnNÉK...- nyomta meg a végét, mire lefagytam az út közepén.- Minek elválalni, ha van egy sajátom. És ha van egy olyan Júliám, akit tiszta szívből szeretek, akkor az eletben nem fogom elválalni.-mosolygott rám, mire én a nyakába ugrottam. Istenem olyan cukit még életemben nem hallottam. Haj...

Hát igen. Akkor még azt hittem ez a két sztori két külön dolog, csak sajnos ez valamikor összefonódott és egy katasztrófát hozott. Tekerjünk szépen bele a történetbe... Én (marha) sok időt töltöttem Janóval, mert mindig kellett nekem segítenem valami szívügyében és én meg nem vettem észre, hogy elhanyagolom a barátaimat, ami az ő szemszögükből tök másképp nézett ki. Nekik valahogy úgy, hogy ,,Betti minden délután eltűnik és nem tudjuk meddig és kivel”. És ezt meg is kaptam Csütörtökön.

Reggel szokásosan keltem. Minden tökéletes volt, de Ármin nem jött elém. Furcsa volt, hisz nem szólt. Igy hát egyedül battyogtam a vonathoz. Igen ám, de ő ott volt.
- Szia!- néztem rá kérdőn, mire hanyagul rám nézett és tovább nyomogatta a telóját.- Mi van veled? Nem csináltam semmit!?
- Ja persze, akkor hogyan látott meg téged Lili és Ádám a Westedben egy bizonyos alakkal.- a képembe nyomta a készüléket, amin egy kép volt megnyitva, amin épp beszélgetünk.
- Teljesen félreérted a helyzetet!-kezdtem azonnal szabadkozni.
- Tényleg!?! Nekem igenis egy randinak tűnik!!- vagta idegesen a kepembe, majd kiszállt a vonatból, mert megérkeztünk.
- Nem tudsz te semmit!!!- sírva elé rohantam-Azt sem tudod, hogy milyen okból találkoztunk!!! Kérdeztél? Válaszoltam?? Nem! Akkor minek vádolsz hazugsággal!?!?- és elrohantam a sulifelé. Nem szólt utánam. Nem láttam az arcán megbánás vagy újragondolása jeleit. Emiatt nekem már vízesésként folyt végig a könny az arcomon.
Mikor odaértem a sulihoz, feltéptem az ajtót és egyenesen a mosdó irányába rohantam. Útközben fellöktem pár embert és két barátot, akik utánam kiáltva loholtak a nyomomban.
- Kerekes Bettina, azonnal állj meg mert nem vagyok egy versenyló és válaszokat akarok!!!- ért be a wc-ben Lili.- Mond el, hogy mi a fészkes fenéért rontottál át az iskolán és löktél fel minket. Majd ezenkívül mi a rohadt élet történt veled? Találkozgatsz az exeddel???- oktatott ki jogosan. Én meg könnyekkel küszködve elmondtam mindent. Elejétől a végéig. Lili és Ádám (igen, ő is bent volt a mosdóban valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag) arca megenyhült és a félelem lehetet rajtuk megtalálni. Tudták, hogy most ők kevertek valami nagy szart és ezt a kapcsolatunk issza meg a levét.
- Jézusom Bett, én...mi... nagyon sajnáljuk, de...
- Tudom, félreértettétek...ajh... és Ármin is...
- Menj mond el neki is!- utasított Lili, amire határozottan bólintottam. Csak hát... olyannak voltam szem és fültanúja, ami folytán a szívem mikro darabokra szakadt. Ármin pontosan előttem fogadta el a Romeo szerepét. Mikor ezt ő is észrevette, olyan haragot véltem felfedezni a szemében, hogy ott helyben elbőgtem magam. Igen. A suli folyosóján. Felkaptam minden cuccom és kirohantam a suliból. Mielőtt otthagytam volna őket, még halottam, hogy Lili teli torokból ordibálni kezd vele. A kapun kilépve idegesen a buszmegálló felé kezdtem lépkedni, de valaki megragadta a karom és visszarántott.
- Kérlek bocsáss meg, én...- dadogta.
- Késő! Mondtad volna, mielőtt elvállalod az a kurva szerepet!- ordítottam le azt a gyönyörű képét. Idegesen megindultam ismét, de megint visszatartott.
- Haddj békén! Nem akarlak többé látni.- sírtam el megint magam.
- Betti! Én...
- Hagyd a francba a magyarázkodást! Végeztünk és ennyi! Vége!!!

Ez volt az utolsó szavam hozzá. Maró és fájajdalmas érzések kerülgetnek azóta is, pedig szombat van. Pénteken nem mentem suliba. Miután megint beadtam anyának, hogy belázasodtam, egy tipikus szakítás utáni rituálé vette kezdetét. Felzabáltam az összes csokit és nutellát, megnéztem vagy 5 sírós filmet, egész nap az ágyamban feküdtem kikapcsolt telefon mellett és pengettem a szomorú számaimat. Az új kedvencem a My Chemical Romace- Welcome To The Black Parade száma, de ennek csak az elejét voltam képes eljátszani, mert a maradék részében volt valami minimális boldogság, amit nem voltam képes eljátszani. De az a szám, amit szüntelenül játszottam el és jókat bőgtem rajta, az a Theory Of A Deadman- Out Of My Head. Amint ezt hallgattam, olyan volt, mintha még mindig mellettem ülne az ágyon együtt énekelve és egymás szemébe nézve várjuk, hogy teljen az idő. Hiányzik az a szemétláda... Még több időt akarok vele eltölteni, mint amennyit... Hiányzik a szívem másik fele, a párom a kirakósban, a szeretete, az ölelése, a hangja, a szeme, a kedves szavai felém, hiányzik a bugyuta kedveskedése... hiányzik az a parasz, akit kidobtam...