Az ofő nagy ötlete az volt,hogy reggel mindenki süssön valami sütit,amihez el kellett menni bevásárolni. Zitával ketten mentünk korán,hogy időben kész legyünk. Ebéd előtt késznek kellett lennie a sütiknek. Én muffin-t csináltam,mert az az egyik kedvencem. Elkezdtük csinálni a Zita valami tortát csinált. Közben a fiúk kijöttek reggelizni. Még mindig nem voltunk jóban,ezért meg is lepődtem amikor a pult előtt álltam és egy kezet éreztem a derekamon. Hátrafordítottam a fejem és rögtön a Márk arca volt mellettem,aki folyamatosan vigyorgott.
-Mit csinálsz?-kérdezte
-Sütit.-válaszoltam,lehet,hogy még egy kicsit haragudtam rájuk,de az az ölelés.
-Na ne mondd,kell még valamit hozni?-érdeklődött
-Ahha elfelejtettem a cukrot,de majd hozok.-mondtam
-Mennyi kell?
-Kb. fél kiló,a díszítéssel együtt.
-Oksa akkor megyek.-köszönt el és adott egy puszit az arcomra
Ezen annyira meglepődtem,hogy meg se tudtam szólalni.Szerencsére elment és nem látta,hogy milyen zavarban vagyok. Tovább csináltam azt a részt amihez nem kellett cukor,nem is tudom,hogy felejthettem el,amikor eszembe jutott,hogy holnap vagyunk itt utoljára, és, hogy ma van a verseny. A Zita éppen berakta az ő sütijét sülni,amikor ránéztem.
-Nem akarjuk még egyszer elénekelni?-kérdeztem
-Dehogynem.-vágta rá
-Oksi, akkor lehozom a gitáromat.
Amikor leértem , elkezdtük játszani a dalt. Közben nem vettem észre,hogy a Márk visszaért és mögöttem áll.
-Szerintem az atom jó .- lelkesedett Zita
-Itt a cukor.-mutatta a Márk.
-Márk.-kezdtem. Én azt mondtam,hogy fél kg. elég, ami egy kg.-os zacskóban van,akkor te miért hoztál 12 kg.-t?
-Hát gondoltam csak elfogy már, visszavigyem?-ajánlotta fel
-Dehogyis,köszi.-mondtam neki
-Semmit nem kapok érte?
-Mit? Te ajánlottad fel,hogy hozol.
-Hát mondjuk egy puszit.-mondta és közben az arcára mutogatott
-Felejtsd el.
-Oké,pedig én tőlem már kaptál.-és ezzel a mondattal betalált,hogy megint tiszta vörös legyen a fejem.
Inkább visszafordultam és csináltam a sütiket és közben folyamatosan a Márk-on járt az agyam,nem tehetek róla,ezért azt se hallottam meg amikor az odő,mint kiderült harmadjára szólt.
-Hagyja tanárnő,álmodozik.-mondta Olivér röhögve
-Csak azt szerettem volna kérdezni,hogy ma hány órakor lesz a verseny,mert mindenképp elmennék. kérdezte az ofő
-Este 6-kor kezdődik.
-Rendben,na hagylak titeket dolgozni.-és elment
Utána nem történt semmi érdekes,a sütik kész lettek. Az enyémek ilyenek lettek:
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Ebéd után megettük a sütiket a fiúkkal együtt. Délután többször is énekeltem és elérkezett a verseny. Odamentünk a helyszínre, szinte mindenki eljött az osztályból. Találkoztam a Zsoltival. Mi harmadjára énekeltünk. Amikor mi következtünk,akkor nagyon ideges voltam. Hiba nélkül elénekeltük. Utánunk még voltak ketten. Mindenki nagyon jó volt,ezért féltem,hogy mi lesz. A zsűri az egyéni részt pontozta nem a duettet. Eredményhirdetés következett.
-Tehát aki megnyerte ezt a versenyt, nem más mint Keresztes Zsolt. Nagy tapsot neki. -ordította a zsűri
Leplezni akartam a csalódottságomat,de nem bírtam. Miatta nem tudtunk együtt készülni és mégis ő nyert. Lehet,hogy az is benne volt,hogy a nagybátyja a zsűri között van,de nem biztos. Nagyon rosszul esett,de a többiek előtt nem akartam mutatni. De amiben biztos voltam,hogy több versenyre nem megyek,ez nekem nem megy,a csalódás nagyon fáj. Tudom,hogy nem lehet mindig mindenki első,de akkor is.
