Harc az érzelmekkel

Part 14

Sara

Láttam rajta van valami baja, de nem mondta el. Nagyon bántott, hogy nem mondta el és nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja mi bántja. Isszuk a kávénkat, amikor leült végre összeszedte a bátorságát és elmondta, hogy beszélnünk kell.

-Tudtam, hogy bánt valami. - mondtam neki.

-Sajnálom, csak nem olyan könnyű erről beszélni.

-Miről van szó? - néztem rá.

-Tudod... - sóhajtott. A héten meglátogat Sam.

Elszomorodtam mikor ezt mondta, nem voltam felkészülve hogy esetleg találkozzam a barátnőjével. Annyira utálom ezt a szót, amiatt hogy ezt nem rám mondja, hogy más a barátnője.

-És mit szeretnél? Beszélsz rólunk neki? - kérdeztem.

-Annyira nem tudom mit csináljak. - nézett rám könnyes szemekkel.

-Mi van? - álltam fel. Most komolyan Te csak egész végig játszottál velem? Arra jó voltam, hogy kielégítsd a vágyaidat? Nem hiszem el, hogy ennyire hülye voltam... - kiabáltam vele és közben szedtem össze a cuccaimat és elindultam kifelé.

-Sára kérlek várj meg! - kiáltotta utánam.

Viszont én nem álltam meg, kimentem az ajtón és jól becsaptam magam után. Beültem és elhajtottam.
Csak ültem a kormány mögött és sírtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A szívem darabokra tört, az elmúlt napokban olyan boldog voltam, úgy éreztem végre megtaláltam azt az embert akivel le tudnám élni az életemet. Erre tessék, az élet megint pofánvág.

Elmentem a kávézóba és leültem a szokásos asztalomhoz, nem volt kedvem senkivel sem találkozni, beszélgetni meg végképp nem volt hangulatom. Csak ültem az asztalnál és bámultam a partot, majd előjöttek a közös emlékek és az érzés ami akkor elfogott, nagyon fájt, mart belülről.

Nem tudom mióta ülhettem ott és merengtem magamban, amikor a telefonom pittyegése zavart meg.

-Hol a francba vagy? - kérdezte Amaya.

Nem válaszoltam vissza, tényleg nem volt senkihez sem kedvem, csak egyedül akartam lenni. Később átmenten a közeli bárba, mert itt nem lehetett alkoholt kapni és most nekem arra volt szükségem.
Leültem a pulthoz és kértem egy pohár whiskey-t, majd mégegyet de inkább már kikértem az egész üveget.
Később csatlakozott hozzám egy csinos lány is, beszélgettünk és ittunk rendesen. Majd a lány úgy gondolta, hogy mindent megtehet és megcsókolt. Máskor biztos kaptam volna az alkalmon, de jelen állapotban nem voltam rá képes és eltoltam magamtól.
Ava-ba voltam szerelmes és én ezt nem tenném meg vele,így inkább miután kifizettem a számlát az autómhoz mentem. Beültem és miután annyira részeg voltam, hogy a kocsikulcsot sem tudtam berakni, így inkább tárcsáztam Amayat.

-Csajszi, értem kellene jönnöd! - mondtam neki, ő nem kérdezett semmit csak azt, hogy hova és már le is rakta.

Pár perccel később Nate-tel ott voltak a parkolóban.

-Sara mi történt? - kérdezték aggódva.

-Nagyon jól sikerült minden hétvégén, szuper volt az egész, de Ava csak kihasznált. Nem tudja mit szeretne, ráadásul a barátnője is jön pénteken. - sírtam, majd már inkább zokogtam.

Nate és Amaya nem kérdezett semmit, csak átöleltek. Amaya vezette a kocsimat, Nate a sajátját és hazavittek.
Mire hazaértünk tiszta vörös volt a szemem a sok sírástól, járni alig bírtam a sok alkoholtól a többiek úgy segítettek be.

-Sara mi történt? - kérdezte apám és a nővérem egyszerre.

-Most szerintem hagyjátok. - mondta nekik Amaya.

Nate közben felvitt a szobámba, majd szólt Amaya-nak, hogy mostmár inkább átadja a lehetőséget.
A barátnőm leszedte rólam a ruháimat, majd betakart és hagyott aludni, nem kellett sok és már el is nyomott az álom.

-Amaya tudod mi történt? - kérdezte nővérem miután leért a nappaliba.

-A lány akiért odavan vagy már csak volt, nem tudom igazán a helyzet szerint csak átverte, kihasználta.

-Csessze meg, az a szerencséje nem tudom kiről van szó mert biztosan adnék neki. - mondta haraggal nővérem.

-Most szerintem hagyjuk pihenni, arra van szüksége. Mi elmegyünk, de majd később hívni fogom.

-Köszi srácok, hogy hazahoztátok! - mondta apám.

-Erre vannak a barátok, jóban- rosszban! - mosolygott Amaya majd elmentek.

Ava

Mindent elcsesztem, egy igazi balféknek érzem magam. Amitől féltem bekövetkezett,a lány akit szeretek itthagyott. És miért? Mert annyira hülye vagyok, hogy nem tudtam mit mondani neki.
Komolyan, hogy lehetek ennyire idióta.
Igaz Sara nem engedte, hogy befejezzem a mondanivalómat, de az ő helyében én is így reagáltam volna.
Próbáltam hívni, írni neki de semmire sem reagált.
Hiányzott, nélküle nem voltam teljes. Bementem az Akadémiára hátha eltereli a gondolataimat, de nem sikerült mint egy élő halott járkáltam mindenhol, reményvesztett voltam, hogy valaha újra boldog leszek.
Később is próbáltam elérni Sara-t, de nem vette fel. Nem tudtam róla semmit és nagyon aggódtam érte. Már este volt, próbáltam volna aludni de nem sikerült, csak ő járt a fejemben.
Reggel nem kellett az ébresztőmre kelnem, mivel már előtte felébredtem, ha aludtam 3 órát akkor sokat mondok.
Megnéztem a telefonom, hátha jelentkezett de szomorúan konstatáltam, hogy nem keresett. Miért is keresne? Én bántottam meg.
De ma kedd van és edzés,remélem ott meg tudjuk majd beszélni a dolgokat nem akarok nélküle tovább lenni, ez a kis idő is kínszenvedés volt.
A délelőtt gyorsan eltelt az akadémián, miután ott végeztem rohantam a teremhez. A parkolóban nem láttam a szőke lány autóját,siettem be de ott sem találtam. Átöltöztem és bementem a terembe,vártam hátha megjelenik, de ez nem történt meg. Az edzés felénél csörgött a mester telefonja, aki mondta hogy csináljuk a feladatainkat amíg ő elintézi a hívást.

-Sara kérlek ne csináld ezt, Te vagy az egyik legjobb és jövőhéten verseny is van. Nem teheted ezt a csapattal.

Ahogy ezt meghallottam leálltam és csak vártam,hogy az edző letegye a telefont.

-Mi történt mester? Sara hol van? - kérdeztem.

-Azt nem tudom hol van, de soha többet nem fog jönni. Kilépett a csapatból.

Mellbevágott ez a dolog. Sara imádott ide járni és most miattam abbahagyja.
Összetörtem és tudtam minden csak az én hibám.