Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Meg mentő

Fel értünk a plafonra, majd hirtelen zuhanni kezdtem. Nem kaptam levegőt. Szörnyű volt, hogy nem tehettem semmit. Kapálóztam a levegőben. Mindhiába. Be hunytam a szemem, ahogy ki nyitottam, a lámpák le kapcsolódtak,én majdnem a padlón jártam, de valaki el kapott. Reménykedtem is benne,hogy nem hagy le érni. De valahogy nem Rafi volt. A mellkasán valami nyaklánc nyomott és az illata is más volt.
-Jól vagy? - tett le. Ismerős volt a hangja.
-Mostmár igen
-Nagyszerű! Gyere velem. - fogta meg a kezem. Nem éreztem azt a szikrát, nem Rafi volt, de nagyon hasonlított. Csak nem!?
Ki értünk valami folyosóra, ott világítottak a piros lámpák. Félig meddig láttam, hogy egy teknős az. Az egyik tesó a 3 közül. Van is egy tippem melyik. Pedig ő volt teljesen fel háborodva.
Meg állt, fel kapott a karjaiba, be rúgott egy ajtót, majd el kezdtett ugrálni felfelé. Csak kapaszkodni tudtam a teknőjébe.
Egyszer csak meg álltunk.
-Elengedhetsz.
-Bocsi, nem szeretem a magasat.
-Tudom, tér iszony. - nyitja ki az ajtót. A tetőre vitt fel. Ahogy ki léptem, be csapta mögöttem az ajtót. Hideg volt idefent és nem volt nálam semmi.
-Helló! - köszönt egy vidám hang. Oda fordultam,a sárga szem kendős teknős volt az.
-Helló. Mi folyik itt?
-Még mi sem tudjuk pontosan. De nekem az lenne a feladatom, hogy el bújtassalak. Szóval velem kéne jönnöd.
-Hogy mi? Hova akarsz vinni?
-Ne aggódj, meg láthatod élted legjobb kecóját, tele csili Vili dolgokkal, és egy hatalmas hang cuccal. - vesz a karjába ő is. Megint a levegőben szálltunk, aztán fém csörgés és büdös szag. Futott velem, víz hangját hallottam. El nézek előre, de nem sokat láttam a sötétben.
-Kapaszkodj! - dob rajtam, hogy jobb fogást találjon.
-Mi? - azután le ugrottunk. - Neeee!!! - visszhangzott a hangom, le érkeztünk, de nem álltunk meg. Csúsztunk tovább,majd be csapódtunk valahova. Szinte teljesen vizes lettem. Jó, csak a ruhám allja, de elég volt, hogy úgy érezzem csurom víz vagyok teljesen.
-Hol vagyunk? - néztem szét. Egy el dugott bunkernek nézett ki. Külön szobák voltak ki alakítva egy egy beeső részből. Kondi terem, számító gépek és monitorok hada egy másikban. A harmadikban ágyak voltak, egy másik szoba párnákkal és cölöpökkel,de még úgy érzem felét sem láttam annak, amekkora igazából. Hangokat hallottam onnan ahonnan le érkeztünk.
-Hohó a többiek. Kicsit állj hátrébb.
-Miért? - húzódtam a falhoz. A többiek érkeztek meg a vízi csúszdán, be csapódva, hatalmas vízesést csinálva.
-Tesók! - nevetett a sárga. - Itt van! Meg hoztam! - mutat rám nagy hadonászás közben. Mindenki rám nézett, mire meg láttam, akit kerestem már felettem tornyosult.
-Jól vagy?
-Persze! - nem mertem hozzá úgy közeledni. Ő sem tudta le reagálni a helyzetet.
-Raaaaf! - ugrott Raf nyakába a sárga kendős. - de jó, hogy egyben vagy!
-Miért ne lennék Miki?
-Don! Merre vannak a ninják? - vette át a szót Leo.
-Nem tudom be mérni, valami zavarja a jelet. - nyomogatja a kis érintő felületes kütyüjét a karján.
-Mielőbb rá kell jönnünk mit akarhattak.
-Asszem tudom! - szólok közbe. Mind a négyen rám néztek. - van egy fura gép szerű lény a pincében.
-Miről beszélsz? - néz kérdőn Leo.
-Mutatott valamit az a Curt Cobain nevű fickó. Egy olyan robot vagy szerkezet volt, ami fel vette az alakomat. Úgy nézett ki, mint az Ezüst utazó.
-Láttam azt a filmet! A Fantasztikus 4esbe játszott! - szólalt meg Miki. - Jó film volt!
-Mit csinált a szerkezet? - jött közelebb Doni.
-Beszélt... - ámúltam el.
-Hogy mi? - kérdezte Raf.
-ahogy közel mentem hozzá és fél vette az alakom, csak annyit tudtam mondani, hogy "gyönyörű vagy" az a valami pedig el kezdete mondani, hogy "gyönyörű".
-El képező! Egy organikus lény,aminek fém bevonata van! - ült a gép elé Doni.
-Mint a Transformers? - lépett közénk Miki egy doboz pizzával.
-Hasonló. - indult Leo Donihoz.
-De miért mutatta meg neked? - kérdezte Raf.
-Nem tudom. De a pasas is el volt ámúlva!
-A biztonság kedvéért jobb lenne ha itt maradnál. - érintette meg a vállam Raf.
-Mi? Kitárt! Menjen csak vissza a világába! - mondta heves léptek közt Leo.
-Leonardo! - hallottam egy idős hangot a hátam mögött.
-Ne... Ijedj meg. - figyelmeztetett Raf közben mögém nézett.
-Miért? - kezdtem aggódni. Lassan hátra fordultam, és...
-Haaa!!! - rántottam össze magam az ijedtségtől. - Bocsánat, de de... Nem láttam még.
-Mint, ahogy előtted senki sem. - mosolygott az emberi patkány.
-Ő itt az apánk. - mutatta be Raf. - Szecska mester.
-Mmm... Örülök, hogy meg ismerhetem! - nyújtok kezet.
-Részemről a szerencse. - hajol meg. A kezem lassan vissza húzom.
-El mesélnétek mégis hogyan találkoztatok? Érdekelne a történet, amit Raphael oly nagy igyekezettel próbált el rejteni.
-Sajnálom Sensei. De muszáj volt. Nem tudtam, hogy...
-Hogy lehet-e ilyet? NEM! - fejezte be a mondatot Leo.
-Neked ehhez semmi közöd! - húzta fel magát Raf.
-De igenis van, ha a csapatot veszélyezteted ezzel.
-Hogy tudnám ezzel...
-Fiúk! Nem ennek van most az ideje. Meg kell tudnunk, miért a hölgy volt a férfi kiválasztottja. Ha veszélyben van, kötelességünk meg védeni őt. A legkönnyebben pedig úgy lehet, ha itt tartjuk.
-Tessék? - mondtuk mind hárman.
-Ezaaaaaaz! Hatalmas partyt csapunk majd! Lesz popcorn, kóla, pizza, pizza feltétlen és mozi! Tudom is mit nézünk meg! Ugye szereted a dínókat? - halmozott el információval Miki.
-De Sensei! Nem tartom jó ötletnek! Egyedül Casei és Apryl tud erről a helyről! Nem is ismerjük! - kételkedett Leo.
-Bízz egy kicsit a testvéredben. - zárta le a vitát a Sensei.