Egy új élet /Peter Parker ff./

Érkezés a bázisra

A 16. szülinapom volt.

- Jó reggelt! - köszöntem a konyhában kávézó szüleimnek. Mint minden reggel anya most is a számítógépe előtt ült, érthető, hisz meteorológus. Apa pedig szokás szerint az újságot olvasta. A pulthoz léptem és öntöttem egy bögrébe kávét magamnak, majd leültem.

-Jó reggelt kicsim - mondta anya, de a szemét le se vette a monitorról. Apa pedig elmélyülten olvasta az újságját. Egy nagy sóhajtás kíséretében kivonultam a nappaliba. Leültem a fotelba és a tv-t kezdtem el nézni, jobb híján. Miután 15 percig néztem a tv-t és semmi nem maradt meg abból amit mutattak, úgy döntöttem elmegyek át öltözni, hisz csak nem maradthatok egésznap pizsamában. Miközben épp egy fehér pólót próbáltam kirángatni a szekrényből, anya hangjára lettem figyelmes.

-Olivia! Elmegyünk a boltba, mindjárt jövünk.

-Rendben - kiáltottam, majd egy utolsót rántottam a pólómon és sikeresen kiszedtem. Becsuktam a szekrényemet, majd a ruháimmal együtt elvonultam a fürdőbe. Miután felöltöztem, vissza indultam a konyhába, hogy valami kaját szedjek elő magamnak. Anyáék már rég elmentek. A nappaliban a TV még mindig szólt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. A konyhába lépve elővettem egy zsemlét és miközben vajaztam megütötte valami a fülemet amitől a kés is kiesett a kezemből.

-... nagy robbanás rázta meg. 8-an sérültek meg és hárman életüket veszítették, név szerint Anne White, Jacob és felesége Emily Stark. Nem tudjuk mi okozhatta a...

A földre rogytam és sírtam. Nem tudom meddig de nem is számított. Olyan fájdalmat még sosem éreztem mint akkor. Nem akartam elhinni.

Másnap felkeresett a nagybátyám, Tony Stark. Igen, az a Tony Stark. Láttam rajta hogy ő is sírt.

-Tony - mondtam ahogy megláttam és a nyakába borultam. Csak ő maradt nekem.

-Nyugodj meg - mondta, miközben a hátam át simogatta nyugtatóan.

Azt mondta hozzá költözhetek, így összepakoltuk a cuccaimat, majd miután bepakoltunk a kocsiba elindultunk a Bosszúállók bázisára. Az új otthonomhoz.

A Bosszúállók tornyához képest az új bázis teljesen más. Az egész egy 40 hektáros területen helyezkedik el, van úszómedence és vetítő terem is. Ezeket mind Tony mondta út közben, ahogy azt is hogy van 3 új tag. Egy lány aki képes telekinézisre és tudat befolyásolása, azt hiszem Wanda, Vízió, aki egy gép (illetve én csak ennyit értettem az egészből) és Pókember. Róla nem mondott sokat Tony. A többiek már mind ismernek, sokszor jártam náluk a toronyban és néha ők is meglátogattak. Szinte olyanok mintha a családtagjaim lennének. Natashával rengeteget edzettünk ezért néha jobb napjaimon, le tudom győzni. Clinttel mindig mindenkit megvicceltünk. Steve-el rengeteg filmet néztünk, ő azért hogy képben legyen én pedig szórakozásból. Thor rengeteget mesélt nekem Asgardról és megígérte, hogy egyszer, majd el visz oda. Tonyval rengeteg időt töltöttem a laborjában. Segítettem neki megcsinálni Jarvist, a mesterséges intelligenciát és még az egyik páncéljában is segítettem neki. Ha én is olyan nagyképű lennék, mint ő, simán mindenki azt hinné, hogy a lánya vagyok.

Mikor beléptünk a nappaliba az első, ami feltűnt, hogy kivétel nélkül mindenki ott van. Az érkezésünkre fel kapták a fejüket, majd mikor megláttak, mind egyszerre rohantak oda hozzám, hogy megöleljenek. Ezzel semmi bajom nem lett volna, ha nem lett volna köztük Thor és Steve. Miután elengedtek, vettem csak észre, hogy pár lépésre tőlünk áll 3 számomra ismeretlen ember és engem néznek. A lány, gondolom ő Wanda, oda lépett hozzám.

-Szia, Wanda vagyok. Gondolom te vagy Olivia - mondta kedvesen. Egy aprót bólintottam. Ezután oda lebegett hozzám Vízió. Abból találtam ki, hogy ő Vízió, hogy az egész teste piros volt és egy kő volt a fejében. Nem igazán tűnt embernek.

-Örülök, hogy megismerhetlek, Olivia - mondta lassan. Amit először megállapítottam az az, hogy Jarvis hangján beszélt. Furcsálltam, de itt minden megtörténhet. Ezután egy fiú lépett elém. Körülbelül egy fél fejjel magasabb nálam, így fel kellett néznem rá. Ránézésre egy idős velem. Barna haja és szeme volt, olyan amibe ha belenézel, elveszel.

-Szia, Peter vagyok. Peter Parker - mondta és közben a kezét nyújtotta. Belenéztem a szemébe miközben kezem a kezébe helyeztem. Ahol hozzám ért bizseregni kezdett a bőröm.

-Olivia - mondtam halkan, tartva a szem kontaktust.

-Peter, megmutatnád Olivnak a szobáját? - kérdezte Tony miután mindhárman bemutatkoztak.

-Persze Mr. Stark! Gyere – fordult felém, majd felkapta az egyik bőröndömet. A kistáskámat a vállamra vettem, majd a sport táskát felkapva Peter után indultam.