Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 5 -

-          Ó akkor az sem zavarna ha mondjuk tegnap egy picikét összekavartam volna vele- gondolkozott el mellettem hirtelen.- És éppen rám várna.- nézet bele a szemeimbe.

-          Örülök a boldogságodnak és nem, nem zavarna. - feleltem szárazon és hagytam ott Taylort aki nem adta fel és vissza rántott.

-          A szemed még mindig elárul Matt.- suttogta bele a fülembe és most ő hagyott ott engem.

Olyan erővel csaptam be az irodám ajtóját hogy a kis szoba is bele remegett egy percig.

-       Cseszd meg Taylor- kezdtem el hangosan szitkozódni.

Rettentő dühös voltam, nagyon rosszul hiszi hogy engem zavarna ha mással lenne.. kezdtem el magamat meggyőzni hogy csak beképzeli a dolgokat és rosszul gondolja hogy féltékeny lennék.

Az önmarcangolásomat Mark zavarta meg aki az ajtónak dőlve szórakozottan figyelt engem.

-       Te meg mit akarsz itt?- néztem rá morcosan

-       Csak gondoltam beugrok hozzád is ha már itt jártam- felelte szórakozottan.

-       Meny Taylorhoz ő biztos jobban örül neked mint én.- ültem le a székembe és fontam össze magam elött a kezemet.

-       Gondolom semmire nem emlékszel a tegnapról- jegyezte meg szórakozottan.

-       Szerintem jobb is.- feleltem halkan amire csak sunyin el mosolyodót.

-       Nézd Matt nekem nincs veled bajom.- felelte halkan.- viszont ne avatkozz bele a Taylor és az én dolgaimba bele.- nézet rám szúrósan. Elsőnek nem értettem meg a szavait

-       Nem tudom miről beszélsz.-feleltem szárazon- Én eddig sem avatkoztam bele és amúgy is csak lakótársak vagyunk Taylorral.

-       Nem tudtam hogy a lakótársak lefekszenek egymással.- felelte higgadtan.

-       Nem feküdtünk le.- jelentettem ki szárazon majd rá könyököltem az asztalomra.- De ha még is akkor sem érdekelne a véleményed. És most ha megtennéd el kotródhatnál innen mert irritálsz.- Néztem fagyosan a szemeiben.

-       Hát jó – lépet hozzám egyel közelebb – Csak hogy tudd én a helyedben beszélgetnék a drága jó barátunkkal egyet lehet nem mondott el neked valamit a „kis" estétekből.- Már az ajtóban járhatott amikor vissza fordult.- Matt ne törd össze újra a szívét mert mindketten tudjuk hogy Taylornak nem csak egy lelki társ vagy.

Amikor magamra hagyott kezdtem el igazán pánikolni. Mivan ha tényleg történt valami ami kieset nekem.. Ráadásul ismertem már annyira a barátomat hogy tudjam én mikor hallgat el valamit... Egész nap a kétségbeesés és az agybaj kerülgetett főleg amikor a tanáriban közölték hogy dolga akadt és le lépet korábban. Amikor haza értem azt hittem hogy otthon találom de helyette csak a reggeli káosz uralkodott. A rend rakás közepette az ő szobájában kötöttem ki. Amikor körbe pillantottam el nyomtam egy mosolyt hogy még mindig ugyan olyan trehány mint volt. A nagy rend rakás közepette el idéztem egy-egy képen ami ki volt rakva a falára. Az egész eddigi életét szépen bemutatták a fotók. Amikor elértem a közösökhöz mosolyogva konstáltam hogy menyi emlék köt hozzá a fal legszélén a magasban elrejtőzve egy félig letakart képet véltem felfedezni, amikor megnéztem közelebbről egy picikét megdöbbentem hogy miért van kirakva egy olyan kép ahol csókolózunk. Ezt a pillanatomat Taylor zavarta meg amikor becsapta a bejárati ajtót zsebre vágtam a képet és úgy sétáltam elé. Amikor rá néztem el szörnyülködtem rettentő részeg volt.

-       Miért nem szóltál hogy elmentél inni?- kérdeztem morcosan ahogy végig néztem a botladozó lépteit.

-       Nem tartozok neked elszámolással.- jegyezte meg ridegen és engem kikerülve botladozott be a szobájába. Rettentően fel bosszantott így utána mentem.

-       Lehet h nem tartozol elszámolással, de én csak annyit kérdeztem hogy miért nem bírtál szólni hogy te hülye ne várj rám és ne keress.

-       Nem haltál bele Matt.- nézet rám szúrós tekintettel.

-       Most mi a bajod velem?- percekig nem válaszolt majd hirtelen előttem megállva kitört belőle minden dühe és feszültsége.

-       Az hogy elegem van belőled!- fakadt ki hirtelen- Nem bírom a szeszélyeidet hogy egyszer ilyen vagy, egyszer meg olyan. Tegnap este meg csókolsz és hagyod hogy azt tegyek veled amit akarok, erre reggel mit csinálsz  kiakadsz hogy mi történt köztünk és látom a pánikot az arcodon hogy te jó ég mit csesztem el megint majd előjön belőled a zöld szemű szörny és letagadod hogy nem vagy féltékeny- kezdi el bökdösni a mellkasomat vádlóan- Miért adsz reményt ha esélyt nem?! Miért nem akarod végre hagyni valaki téged is boldoggá tegyen?! T

-       Taylor... részeg vagy... Nem tudod mit be,,,- nem engedte befejezni a mondatomat

-       Nem Matt.. Neked csak fáj az igazság-jött egyre közelebb ezzel elérve hogy el kezdjek hátrálni egészen addig míg meg nem éreztem a falat mögöttem- Azért mert már lemondtál a boldogságodról és a szerelemről. A bátyám emiatt egy seggfej hogy hozzá segített ehhez. Miért Matt,,,, miért nem tudtál belém szeretni... Most minden más lenne. Mert te is megérdemled az igaz szerelmet és azt hiszem ez nekem is járna már- csapot a fejem mellet bele a falban majd hátra lépet egyet, és az ajtóban megtorpanva vissza nézet rám.- tudod lehet te semmire nem emlékszel a tegnap estéből de csak hogy tudd te indítottál el mindent- Ezután végig néztem ahogy magamra hagy a szobájában és bejárati ajtó csapódása zökkentett vissza hogy talán most veszthettem el az egyetlen embert akire mindig is számíthattam és sikeresen elértem azt hogy újra szerelmes legyen belém.

Tudom-tudom egy önző dög vagyok hogy ennyit kihagytam 🙄 Majdnem két hónapot 😏 Sajnálom, az életem elég kaotikus volt mostanság... nem rég vizsgáztam plusz két történetet vittem egyszerre  és ez sok nehézséget okozott 😶  Igazából őszinte leszek veletek én nem akartam ezt a történetemet se nagyon befejezni >< ( ne kezdj el utálni hallgass végig)  Egyszerűen nem érzem magaménak már az írást olyan kiégést éreztem és érzek.  Viszont mindenki tudja hogy ez egy ajándék évad valakinek és így abba hagyni...  Nem tudom hányan átkoztak volna halálra ><  Legfőképpen az aki kapta tőlem :')
Hogy miért is gondoltam meg magamat, hát tudjátok ma 13-a van. Valakinek csak egy egyszerű szerda és csak egy sima átlagos unalmas nap.
Nekem ez egy kicsit többet jelent... Ugyanis e napon nem tudom hogy a sors vagy csak a véletlen számlájához írjam azt hogy megismertem valakit egy éve 😊  Mert szerintem mindenkinek jár egy olyan az életében mit amit te az enyémbe betöltesz ❤️
Aki olvasott mar nálam az tudni fogja kiről van itt szó 😅👆
Nos igazából a nagy-nagy vissza térésemet eredetileg is erre a napra terveztem 😉Bár hozzá kell tennem hogy sokszor elvettetem hogy talán nem kellene de végül is meggyőztem magam hogy ez jár neked és mindenkinek. De főleg neked mert tudod hogy indult ez a történetem és a második évad is. Rohadt nehéz volt nem el szólni magam előtted, főleg h itt szívatlak h nem írok én e hónapba semmit se 😂  Ne vágj durcás nézést Dorka ❤️ Mégis talán csak a meglepetés egy része ez itt, és a következőben lesz az amit igazán erre a napra szántam neked 😊🙏🏻
Előre szólok itt mindenkinek h a következő túlzóan cuki lesz főleg a vége.. 😅🙏🏻
Mert ha csinálok valamit akkor azt csak teljes szível tudom 😊
Mert talán mindenek ez a titka 🤗