NEXT...az új hősök.

3.fejezet

Köszönöm annak aki olvasa ezt a könyvem. Aranyosak vagytok manók. 😊😊😍💞💞🐰🐶

Ji-Sho:
Baekhyun megnyugtatott, ahogy kezei között tartott, de elhúzódtam tőle és szemem töröltem. Ujjával letörölte szemem és rám mosolygott.

-Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
-Megijedtem. - válaszoltam és várta a folytatást. - Ma majdnem elütött egy autó.
-Mi? - kérdezte döbbenten.
-Olyan volt mintha engem célzott volna meg az autó. - gondolkodtam.

Arca kicsit torz lett, de megsimogatta arcomat és adott egy homlok puszit is majd felküldött.
Ajtóm még mindig levolt szakadva, de csak beljebb mentem és leültem a földre és házit csináltam. Hiába szuperhős iskola attól még tanulunk rendes órákat is. Hasra feküdtem és lábamat libegtettem a levegőbe néha keresztbe tettem.
A matek nehéz volt, de az órai jegyzetek segítettek egy keveset. Fáradtam gördültem hátamra számba a ceruza volt és néztem a plafont. Kezdtem álmos lenni, de a házi várt rám így vissza fordultam és folytattam mig el nem aludtam a földön.

Éjjel keltem fel a földön rajtam takaró volt míg bátyám az ágynak volt dőlve és úgy aludt. Sose gondoltam volna, hogy egy testvér olyan kedves a másikkal mint ő velem. Sokat hallottam, hogy folyton vitáznak, de Baekhyun nem ilyen. Közelebb csúsztam, hogy betakarjam, de az ölébe húzott és igy aludtunk tovább.

Reggel ahogy a suliba mentem egyedül mert hamarabb keltem mint bátyám. Natzu újdonsült barátomnőm csapódott hozzám igy mentünk be.
Míg be nem értünk végig mesélt nekem.
A második óra egy tesi óra volt ami most úgy alakult, hogy erő felmérés lesz.
Egy lányt kiválasztanak, hogy ő játsza az ártatlan lány szerepét akit meg kell menteni.

"Csak ne "B" legyen. - imádkoztam magamban."
-Byun Ji-Sho. - mondták nevem amitől majdnem ki estem a tömegből.
Nem lenne rossz, de nincs kedvem megkötözve egy székben ülni negyvenöt percig.

Egy fa székbe ültettek és kötötték meg kezem és lábam is.
Az első egy Yoon-Gi nevű srác volt. Sikeresen mentett meg, de kiesett az időből öt perccel. Tizperc sincs arra hogy innen ki szedjenek.

-Byun Bekhyun. - mondta bátyám nevét. Ahogy kilépett a diákok közül vizhangozni kezdett a pálya a sok susmorgás miatt.

Fény gömbökel terítette el a tüzet és gyorsan át jutott hozzám.
-Muszály felvágni? - kérdeztem miközben a lábam kötötte ki, de kezét végig húzta lábamon, ahol a kötél volt mielőtt ölébe vette testem.
-A húgom vagy ez természetes. - vigyorgott. Vissza is ugyan olyan gyorsan ment használva erejét.
-Hatperc. - mondta a tanár mire döbbenten néztem tesóm.

Visszamentem a székbe és vártam a következőt aki Jungkook volt.
Vártam, hogy induljon, de megdöbbentem mikor ereje használata nélkül ment végig majd elém állt és leguggolt.

-Felvágos. - suttogtam neki.
-A bátyád is az volt. - kötötte ki kezem majd guggolt elém. Lábam nézte, de össze szorítottam combom míg kibontotta a lábam is, de nem volt időm élvezni, hogy szabad vagyok mert kezébe kapott és futni kezdett most használva erejét. Valami repült felénk, de Jungkook elfordult és enyhén letartot mint a tangoban, de menyasszonyi pózban szóval lábam a levegőben volt. Volt időm közelről megnézni őt és elég helyes, de szemei megtalálták az enyémet majd tovább futott.

-Hat és fél perc. - mondta a tanár, de megmentőm idegesen ökölbe szorította kezét. - Következő.

Még vissza kelet mennem, de a többiek is jók voltak bár volt aki ki esett az időből és volt akinek meglett épp hogy.

Jungkook:
"Hat és fél perc." - mondtam magamban.
Tegnap mikor segítettem Ji-Sho-nak gyorsabb voltam mint most, de nem tudom miért.
Ahogy enyhén lehajoltam végig engem nézett igy muszály volt ránézek. Enyhén piros lett arca abban a pillanatban, de nem sokat törődtem ezzel.
Az óra után a barátokkal leültem kint a padra ideges voltam és ezt ők is észre vették.