Ahogy teltek a hónapok, egyre csak fokozódott a lányok rajongása ezért a fiúbandáért, és ha lehetséges, még jobban beleszerelmesedtek a hangjukba. Rye-ról Sara hallgatott minden nap monológokat, de szívesen tette, hiszen örült, hogy barátnőjét ilyen boldognak láthatja, illetve teljes mértékben átérezte Emma lelkesedését, ugyanis neki Jack állt a legközelebb a szívéhez az öt srác közül; viszont a barna hajú lánynak is sokszor végig kellett hallgatnia Sara elragadtatott szavait az ír fiúról. Úgy érezték, hogy ha külön-külön találtak volna a fiúkra, nem lett volna ilyen szuper, mint most, hiszen nem lenne kivel kitárgyalni ezeket a dolgokat szinte egész álló nap; és egyedül nem lenne majd annak értelme, hogy esetleg koncertre menjenek. Szóval igen hálásak voltak ezért a bandáért, és azért is, hogy általuk még erősebb lett a barátságuk.
Eljött a Június, ami a tanév végét is jelentette. A két lány tanulmányi eredménye nem változott sokat, bár igaz, hogy becsúszott nekik egy-két gyengébb jegy is. Nagyon várták, hogy megszabaduljanak az iskolától, mert unalmas volt már számukra a tanulás, és a korán kelés.
Június második hetének hétfőjén Sara levelet kapott a kollégiumba a nagyszüleitől. A lány nagyszüleinek volt egy nagy villája Londonban, amit nem használtak, csak kedvtelésből vettek, és úgy gondolták, hogy felajánlják unokájuknak, és legjobb barátnőjének, Emmának a házat, hogy ott tölthessenek két hetet. A két lány nagyon boldog volt, amikor megtudta ezt a jó hírt, és azonnal elkezdték tervezgetni az útjukat.
-London nincs túl messze Maidstone-tól - újságolta el netes kutakodásainak eredményét a Clark lány.
- Az jó. Majd meglátjuk, hogy hogyan utazunk, de van pár más ötletem is.
- Ne kímélj, Forbes!
- Hát, nem is tudom, de talán nem hangzik olyan hülyén, ha azt mondom, hogy látogassunk el a Nando's-ba, meg pár helyre, ahol a srácok is voltak a vlogjaik során.
- Ó, tényleg, egy csomó helyre el kell látogatnunk! Ez szuper, már alig várom! - lelkesedett Emma.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy emlékezetes lesz az a két hét, amit Londonban töltünk majd.
A levél elolvasása után a megszokotthoz képest boldogan mentek a lányok iskolába, és viszonylag hamar eltelt a napjuk.
Az elkövetkezendő napokban szinte csak arról esett szó köztük, hogy mit fognak magukkal vinni, és igyekeztek minél több lehetőséget összegyűjteni a programokkal kapcsolatban. Sara kissé ideges volt az utazás miatt, de nagyon igyekszett, hogy kétségeit ne mutassa ki, vagy ne gondolkozzon rajtuk túl sokat. Emma vidám volt, mert régóta szeretett volna elutazni Anglia fővárosába, végtére is angol volt, és szívesen ismerkedett meg új emberekkel.
Elérkezett az évzáró napja, amit már mindenki nagyon várt, és ez alól a két lány sem volt kivétel. Felszabadultságuk mellett azonban szomorúak is voltak, mert nyáron Emma mindig hazamegy hőn szeretett családjához, Sara pedig egy-két hét kimaradás kivételével a nagyszüleinél töltötte a nyarat, ugyanis az édasanyja már meghalt, az apja pedig - akármilyen közhelyes is -,
folyton üzleti utakon volt; így nyáron nem láthatták annyit egymást. Idén viszont majd közösen is utaznak, augusztus utolsó két hetében.
Mindketten fehér blúzt vettek fel, és szoknyát, mert ez is egy volt a kötelező megjelenési "etikettből" az iskolában. Sara már indulásra készen ült az ágyán, barátnője viszont cipőjét kereste.
- Úgy emlékeztem, hogy ebbe a tárolóba raktam, a többi közé - jelentette ki a barna hajú lány.
- Hm, nem tudom. Az ágyad alatt nem nézted? Mintha oda raktad volna, miután kitakarítottuk a szobát - gondolkozott hangosan a fiatalabb lány.
- Ó, tényleg! Hogy ez miért nem jutott eszembe? - dühöngött Em, miközben kirángatta a magassarkú cipőket a másik lány által javasolt helyről.
Mikor a Clark lány végzett a cipő felvételével, Sara is feltápászkodott, körülnéztek a szobában, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy semmit sem hagynak ott az összepakolt bőröndjeiken kívül, amiért majd az ünnepség után visszajönnek. Emma vetett egy utolsó pillantást magára a tükörben, Sara pedig vigyorogva kommentálta cselekedetét:
- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy Rye-nak nagyon tetszenél!
- Marha vagy - Emma igazán nagyon próbált komoly maradni, de nem bírta megállni mosolygás nélkül.
Az ajtót a barnás szőke hajú lány zárta be, a szobakulcsot pedig táskájába süllyesztve lépett a barátnője mellé. Elindultak a folyosón, majd két emelet lépcsőzés után leértek a kollégium főbejáratához.
•2018. Június 8.•
