Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

4.

-Énekelj még Leo!-sikította be az egyik lány.

-Bocsi, de szar hangom van, és nem szeretek nagyon közönség előtt énekelni.-tarottam a szám elé a mikrofonomat.
-
Rohadt jó hangod van!-kiáltották kórusba legalább harmincan.

-Nem, nincs.-vakargattam meg a tarkómat kínosan.

-Kérleeek!-kiáltották.

-Majd a koncert végén, lehet hogy éneklek, de ez nem lesz állandó.-inettem véglegesen, és eltűntem a hatalmas 'Z' betű mögött.

-Leo, neked énekelned kell máskor is.-támadott le a barátom és a hátamra ugrott, ahogy beléptem az öltözőbe.

-Egy: szállj le rólam. És kettő: nem fogok énekelni, akárki akár mit is mond, szóval, erről lemondhatsz.-vigyorogtam rá, és lehuppantam a bőr fotelba.

-Fiúk, mennünk kell. Kezdődik a fotózkodás.-jött be Joseph az ajtón.

-De hát, csak most ültem le.-görbültek le ajkaim.

-Majd utána leülhetsz, de sietnünk kell, mert sokan vannak, és nem akarom, hogy csússzon az egész koncert. Szóval, egy-kettő, egy-kettő.-lökdösött ki minket az ajtón.
Mikor kiértem a folyosóra, megkértem Charliet, hogy vigyen ki.

-Pattanj.-várta az érkezésemet. Előről ráugrottam, és a két kezemmel áttkaroltam a nyakát, és a vállára hajtottam a fejem. Meg akart magán igazítani, de véletlenül belemarkolt a fenekembe.

Mellékesen, szerintem a combomba akart(vagyis remélem), hogy jól helyezkedjek el rajta. Ilyedtében elhúzta kezét a fenekem alól, és gyorsan áttkarolta a hátam, és kiviharzottuk a helyiségből.
Mikor a rajongók megláttak minket, sipítani és üvölteni kezdtek, miközben egy mondatok kántáltak...'Chardre is real'