Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

9.

Miután a fotózkodásnak, és a sok ölelkezésnek vége lett, alig vártam, hogy hátra menjünk, és egyek valami kaját. Éhen haltam.

-Leondre.-lépett be az ajtón a fotós.

-Igen?-motyogtam teli szájjal.

-Kinyomtattam a fotót, akkorába amekkorába kérded, és kitöröltem mindenhonnan az eredeti fotót. A felhőből is leszedtem, szóval sose lesz nyilvános a képetek.-mosolygott rám.

-Köszönöm. És ha lehetne, ezt titokban tartja?-kérdeztem.

-Persze.-mondta, majd áttlépte a küszöböt és elillant a folyosón.

Vagy egy képem, ahol Charlieval, a legjobb barátommal(!!) adtunk egymásnak egy szájra puszit. Ezt nem tudom, hogy fogjam fel. Ez most jó vagy rossz?
A képet azért kértem ilyen kicsi méretűre, hogy beleférjen a telefon tokomba, hogy mindig nálam legyen. Senki másnál.

-Leo? Itt vagy?-kiáltott Charlie, mire gyorsan a hátsózsebembe tettem a telefonomat.

-I-igen. Itt vagyok.-dadogtam.

-Már mindenhol téged kerestünk. Jönnöd kell, mert mindjárt mi jövünk.-sétált ki a szobából, rám se nézve, mintha a két órával ezelőtti pillanatunk meg se történt volna.

-Megyek.-kiáltottam utána gyengén, de szerintem már meg sem hallotta.