Charlotte

1

Egy kis utca közepén ácsorogtam.
Mezitláb , és a rajtam lévő szakadt ruhát gyűrögettem. Még halvány lila gözöm sincs arról miért vagyok itt , és miért érzem ezt a helyet annyira ismerősnek. Ígyhát körbenèztem,hogy jobban megszemlèlhessem a körülöttem lèvő nagy teret.
A közelbe sok abc és más kisebb bevásárló helyek álltak. Viszonylag üresen. Valamiért elkezdett belülről
emészteni egy ismeretlen baljós érzés.
Nem tudnàm megmondani hogy micsoda. Ha találgathatnék azt mondanám inkább félelem mint sem heves izgalom tört rám. Bár úgy tűnt még csak most hajnalodik. Az emberek hirtelen kijöttek az utcára és
Körém gyűltek. Mind haraggal teli szemeiket villantották rám. Majd az egyik megragadta a csuklómat és elakart húzni, de ellenkeztem. Ahogy sikerült kihúzni a csuklómat a férfi szorító kezéből észrevettem hogy vères a kezem, egészen a könyömig borított a vörös vér. Nagyon megijedtem. "Hogy lett ilyen a kezem?Dehát el se mozdultam innen.,, Miközben én csak értetlenül , lesokkolva álltam, hallottam ahogy a többi ember azt kiabálja:
-A TE HIBÁD! TE ÖLTED MEG A DRÁGA EMILYNKET! - mondta egy nő a tömeget lögdösve.
- ÚGY VAN! BŰNHŐDJÖN EZ A SZŐRNYETEG A TETTEIÉRT!- kontrázott rá egy idősebb férfi.
- MÁGJÁRA VELE!- ordította jóval fiatalabb az elöbbinél. De mind lehúrrogtàk majd láttam amint előre tör a tömegben egy középkorú szakállas férfi. Elèm lépett és selytelmes mosolyt vágott. Elnéztem gondolkodó fejét ahogy pàr percig simogatja rövid gesztenyebarna szakállát. Aztán kinyilvánította véleményèt a sokaság felé:
- ENNÉL SOKKAL KINZÓBB HALÁLT ÉRDEMEL , HISZEN EMILYT MINDANNYIAN NAGY SZERETETTEL NEVELTÜK FEL! Ő MEG EGYSZERCSAK BERONTOTT IDE ÉS ELVETTE ŐT ÖRÖKRE TŐLÜNK.
AZT JAVASLOM , SZEDJÉTEK SZÉT!
ÍGY TÖBBÉ NEM ÁRTHAT SENKINEK.- bár a férfi kívülről teljesen érdektellennek látszott, a hangját mègis mély szomrúság és indulat uralta.
Ezután az embersereglet mind oda csődült hozzàm. És cibáltak, húztak ahonnan értek. Egyik eltörte a karomat , a másik a lábamat.
Végül tétlenül, megbénúltan hullottam a betonra és ekkor , egy élénk kék szempàr nézett vissza rám üveges tekintettel. A hugom arcát láttam. Legalábbis ez volt a benyomásom. Majd ahogy próbáltam mind a négy törött végtagomat megmozdítani a tropára zúzott kezemmel sikerült megemelnem a melkhasam, így megláttam a melettem fekvő lány hasába szúrt tüskeszerű dolgokat. De nem láttam valami jól mert belepte a vér.
Kicsit közelebb kúsztam hátha tudok segíteni. Bár pokolian fájtak a végtagjaim , de mindenkèpp segíteni akartam neki. Amikor közelebb mentem a betonra támasztva egyik könyökömel segítettem a másik kezemnek ,hogy ki tudjam húzni azokat a dolgokat a lánysebéből.
Nagyon csúnya seb volt. Három mély luk helyezkedett el egymás mellett valószínüleg erősen átütöttem.
Ahogy lassan húztam ki belőle ezeket a tüskèket mégjobban elöntött a fájdalom a ,kétségbeesés, a félelem és a bűntudatt vegyes érzése.
Elkezdtem sírni,mert agyon vàgott a tudat , hogy lehet nem tudom megmenteni. Úgyanis már majdnem elvérzett a bőre pedig, már holt sápadt volt. Ekkor megfogta a kezem és krokodil könnyes szemével rám meredt. Egy pillanat erejéig egy sokkal idősebb, hosszú, ősz hajú nőt láttam magam előtt ,akinek szinte lila színű szemei engem néztek, de ez a szempár is könnyes volt. Majd roppant lágy hangján megszólalt:
- Kérlek vigyázz a fiamra!- majd újra
a kislányt láttam magam előtt.
A làny abbahagyta a sírást és végül a keze ,ami eddig kitartóan és erősen fogta a karomat ,most hirtelen
elernyedt. Csak úgy folytak a könnyeim. Annyira ,hogy az utána lévő eseményeket nem is tudtam megfigyelni. Viszont a körülöttünk lévő emberek hangját jó hallottam:
- E..ez boszorkány. Mondtam hogy mágján kellene elégetnünk.- jegyezte meg meglepődötten az egyik.
- H..hi..hiszen már rég halott volt mire ideértünk.- modta valamelyik fiatalabb férfi. Legfőképp félelemmel a hangjában.
- Van egy ötletem! Szedjük le a fejét és tegyük ki a falu kapujára.
Ezzel elijesztenénk az összes ventort és nem kívánatos embereket is.- a beszéde után mindenki helyeselt és valamelyik hozott egy fejszét is.
Úgy könnyebb lesz ha leütjük- mondta a furcsa fekete maszkos férfi a bal oldalamon. "Bizonyára ő lehet a hóhér,, - született meg bennem a megállapítás a maskarája láttán.
Halál félelmem volt ,ami szinte teljesen elnyomta a törött végtagjaim fájdalmát. Nem tudtam felfelé nézni, de éreztem ahogy a hóhér meglendíti a fejszét és utána lecsap.
Ekkor ébredtem fel könnyesen, verítékesen és zihálva. Már megszoktam hogy amióta itt élek ez a rémálom gyötör. De kellet egy kis idő mire meggyőztem magam, hogy ez csak álom. Egy borzalmas álom.
"Viszont eddig a kislány sosem szólalt meg. És mit értett azon ,hogy vigyázzak a fiára?,,Miközben ezeken gondolkozom, már kint is vagyok a szobámból nyíló hosszú folyosón. Fehér nyuszis mamuszomba battyogok végig rajta.
Ahogy belépek a fűrdőbe megmosom az arcom , hogy viszonylag jobban fesssen. De nincs szerencsém, megint olyan sápadt vagyok, hogy aki meglátt az utcàn ,azt hihetné élőhalott vagyok. Percekkel késöbb megcélzom a konyhát, hogy reggelizzem.
Amint a konyhapultra pakolom a reggelim hozzávalóit ,megpillantom a velem szembe lèvő asztalkánál űlő öcsémet Jamest. Éppen ő is evett, de eléggé elmélázva harapdálta szendvicsét.
"Vajon min gondolkozik?,,- ezen töprengve megcsináltam a kajám és leültem a vele szemközti székre :- Jó reggelt!- köszönésemre szinte nem is reagált csak eldünnyögött ő is egy köszöntést.
Miután jól belaktam, elmentem a bátyámhoz hogy megnézzem felkelt-e már. Benyitottam a szobájába, ami tulajdonképpen elmehetett volna egy kis könyvtárnak is , mert tengernyi könyv hevert szétszórva a padlón.
Sokszor csodálkoztam is ,hogy egyik könyvére se lépett rá. Benéztem ,majd megláttam ,ahogy a nálam idősebbik testvèrem ,kezében egy könyvvel lehetetlen pózban olvas. A könyv címe "A sors,,. Amikor meglát a szoba ajtajában állva ,felém fordul és köszön:- Jó reggelt! Látom megint ugyanaz az álom.- szomorúan tekint a szemembe és megjegyzi:- Bárcsak tudnék enyhíteni rajta.- ezt hallva félre söpröm szemembe lógó tincseim és együttérzően ingatom a fejem:-Tudom hogy ha lenne lehetőség rá megragadnád. Ne hibáztasd magad.
"Mikor meséltem neki a rémálmomat akkor is ilyen mélabúsan nézett.
Nem akarom hogy túl sokat aggódjon értem.Lehet nem mesélek neki a nőről.,,
Egyszer csak gondolataimat megszakítva kérdezte:- Milyen nőről?-majd ahogy észrevette magát ,befogta a száját.
-Mi?-kérdeztem teljesen meglepődve, hiszen nem hallhatta a gondolataimat.
-Azt akartam kérdezni ,hogy milyen női szereplőkről olvastál mostanság?-ezt mondva megvakarta tarkóját és közelebb jött a könyveken keresztűl.
Aztán átnyújtott egy levelet:- Ezt majdnem elfelejtettem. A jegyesed küldi.

Könöszöm ha végig olvastad.:)Ez a legelső könyvem lesz. Remélem tetszeni fog nektek. És örömmel fogadok építőjellegű kritikákat ,meg a helyesírási kritikàkat is.