Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

11.

Miután az összes dalunkből kifogytunk, elköszöntünk és lementünk a színpadról. Mindenki azt kántálta, hogy 'Bars and Melody', és vissza akartunk menni a színpadra, de Joseph nem engedett miket, azzal az indokkal, hogy sose tudnánk akkor lejönni.

-Leo!-kiáltott Charlie.

-Mivan?

-Nem énekeltél.-háborodott fel.

-Tudom, mert nem akartam a fülüket rontani.-vigyorogtam rá gúnyosan.

-Istenem, hagyjál már a hülyeségeiddel. Rohadt jó hangod van.

-Tudnod kéne, hogy hiába mondod, akkor sem fogok énekelni. Sehol sem!-emeltem ki ezt a mondatok.

-Lehet még meg fogod bánni.-sétált ki a szoba szerűségből.

-Most meg hova mész?-támadtam le.

-Kiszellőztetni a fejemet.

-Ugye tudod, hogy a rajongók még itt vannak, és meg fognak téged enni?-kérdeztem.

-Nem nagyon érdekel.-rántotta meg a vállát.

-Nem tudom, hogy most mi a bajod, de én is el akarok innen már menni. Csak próbáljunk meg észrevétlenek maradni.-pattantam fel, és Charlie után mentem.

-Hát jó.-mondta, és felhúzta a kapucniját.

-Itt vannak!-visította egy lány. Hát, mi megpróbáltuk.

-Fuss!-suttogtam neki oda, majd a fal mellett végig futottunk az egész épületen, miközben kergettek minket. Hát fantasztikus érzés volt, mondhatom.

-Itt erre.-hagytuk már le a tömeget, és kimentünk egy 'exit' feliratú ajtón.

-Végre levegő.-szippantott bele.

-Menjünk már innen, mert nem akarom, hogy ránk találjanak.
Sajnos ez nem jött össze, mivel amikor Charlieval próbáltuk lopakodva átsétálni a lányok mögött, észre vettek minket, és egy jó negyed órára, le lettünk foglalva.
Mikor befejeztünk minden tevékenységet, ketten sétáltunk tovább a városba, miközbe a lányok vágyakozva égették át a hátunkat, és a betanult szöveget kiabálták. 'Chardre is real'