Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

13.

-Öhmm...-pirultam el.-Ja, már mindegy.-vettem el a kezéből a fagyiját.

-Na, kóstold már meg.-rázta a kezem.

-Ha ezt csinálod, leejtem, és nem tudom megkóstolni.

-Jaj, akkor befejeztem.-vette el a kezét.
És, 3-2-1. Megkóstoltam. Bevallom, nekem rohadtul ízlett, mármint nem csak a fagyi. Értitek.

-Ízlik?-kérdezte.

-Aha, nem rossz.-adtam vissza gyorsan, nehogy elfogjon a kísértés.-De maradok a sajátomnál.

Nem mertem bevallani, hogy élveztem, Charlie után enni.
Én tényleg nem értem magam. Miért szeretek a legjobb barátom közelébe lenni, és érezni az illatát, és az ízét. Már 5 éve a barátom, de ilyet még soha sem tapsztaltam.

-Na megetted már?-hozott vissza a valóságba.

-Szeretlek.-hadartam el. Hogy mi?

-Öhm..mivan?-kérdezett vissza kínosan.

-Mármint, szeretem a fagyit. És igen, megettem, szóval mehetünk.-dobtam ki a koszos szalvétámat a kukába, majd égő fejjel felálltam a padról, és felkapkodtam a táskáim.

-Most mondtam valami rosszat, vagy miért mész el?-kiáltott utánam.

-Mennem kell. Munka ügy.-szedtem a lábaim, és már csak egy mondatát hallottam még.

-De hát együtt dolgozunk!-értetlenkedett, én meg égő pofával futottam vissza a koncert helyszínére.

Kimondtam, hogy szeretem. Mert szeretem Charlie Lenehant.